Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 3. szám - OLVASÓINK ÍRJÁK - A közösségi lelkiségről. A közösségről, a helyi egyházak lelkiségéről
nem lesz valódi közösséggé, addig nem lehet hiteles hordozója és továbbadója Krisztus üzenetének sem. Ha Isten országa már elkezdődött, minden reményünk meg lehet arra, hogy mór most sem lesz eredménytelen minden próbálkozásunk, — Miért nem kezdjük végre el? A „segítés" házaspár Jézus követésének korszerű módja, a munkahelyi közösségben Jézus egyéniségének, tanításának és életművének lényege: igazságban és szeretetben szolgálni az Istent és az emberiséget. Az igazság és a szeretet megvalósítását elvben minden becsületes ember helyesli és igényli, de a gyakorlatban többnyire a saját igazságuk érvényesítésére és az önszeretetre helyezik a súlyt; a mások és a közösség szempontjai háttérbe szorulnak. A ma kereszténye az igazság és a szeretet valóra váltását magasabb fokra emelheti, ha tőle telhetőén igyekszik magára ölteni Jézus lelkületét és a példája nyomán jár el. önmaga kibontakozását, a szocialista társadalom javát és a kereszténység hitelét mozdítja ezzel elő. A ma kereszténye közösség! ember, aki a napjának legfrissebb, tevékenység kifejtésére legalkalmasabb időszakát a munkahelyén, a munkatársai között tölti el. Itt nyílik számára leginkább lehetőség képességei kifejtésére, eredmények elérésére és tanúságtételre. Itt bizonyíthatja be elsősorban, hogy mit ér, miként tudja alkalmazni azokat az életelveket, amelyekre a lelkében igent mondott. A ma keresztényének a munkavégzés és a munkatársakkal való érintkezés mikéntje a hite szerinti élet egyik döntő próbatétele. A hit akkor valóságos, élő, hiteles és vonzó, ha cselekedetekben nyilvánul meg. A munkaköri kötelességeink teljesítése közben csak a tetteinkben kifejezésre jutó hitünkkel világíthatunk. Ha ennek jelentőségét felfogjuk és ha a munkahelyi magatartásunkat az jellemzi, hogy abban valami szellemi, lelki értéktöbblet ismerhető fel, akkor a hitünkről mások előtt vallomást tettünk. Jézus tanítását sokan akként értelmezik, hogy abból egyes megnyilatkozásokat kiemelnek, előtérbe állítanak és ezáltal a tanításának igazi, lényeges tartalmáról elterelődik a figyelem. __ Jézus félreérthetetlenül és teljes határozottsággal szögezte le, hogy az Isten és az embertársaink szeretetének parancsán „függ az egész törvény és a próféták." (Mt 22,40) Életével és halálával bebizonyította, hogy működésének indító oka, mozgató ereje és célja ebből az alapelvből eredt.— Azt is kétséget kizáróan hirdette (Mt 25,31—46), hogy az egyén lelki értékének megítélésénél az lesz majd a legfőbb ismérv: mit tett szeretetből tevékenyen és áldozatkészen? Jézus azt várja tőlünk, hogy minden embertársunkban őt lássuk és a tetteinket úgy bírálja majd el, hogy „amit bárkinek cselekedtünk, neki cselekedtük." (Mt 25,40) Mind ezek alapján azt mondhatjuk, hogy Jézus követésének korszerű módja a munkahelyi közösségben: napi munkánknak, legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerinti végzése és embertársainknak Jézus iránymutatásával egyező szolgálata. Felvetődhet a kérdés, hogy ebben a megfogalmazásban mi az újszerű, és hogy a hivő keresztény ember munkavégzésében, munkahelyi magatartásában a hitéből folyóan miként jelentkezhet valami többlet? — A kereszténység az emberi munka jelentőségét mindenkor helyesen fogta fel, híveit imádkozni és dolgozni tanította, a munkába pedig az istenszolgálat szellemét igyekezett beleoltani. Napjaink gyökeres fordulata (az egyénileg végzett munka úgyszólván megszűnt, nagyobb munkahelyi közösségek jöttek létre, a kereszténytelenedés folyamata tényezővé vált) új fordulat elé állítja a hivőt is: megoldást kell találni arra, hogy az új viszonyok között is megvalósíthassa kérész- tény mivoltát anélkül, hogy a hitéről egyetlen szót is szólna. Miként lehetséges ez, hiszen a keresztény kötelessége lényegileg ugyanaz, mint a munkatársaié? Miben különbözhet munkatársaitól? — Egyedül a munkához-viszonyulás és az emberi magatartás mikéntjében. — A ma kereszténye kiegyensúlyozottságával egyetértést és nyugalmat sugározhat. Munkájának minőségi színvonalával példát mutathat, tanácsokat adhat. Munkatársai örömében, bánatában osztozhat, beteglátogatásokat szervezhet, az elma- gányosodottak felkarolását kezdeményezheti. Műveltségével, okos ötleteivel az olykor tartalmatlan beszélgetésekbe értelmet vihet. A hozzá forduló külső személyeknek azt nyújthatja, amit hasonló helyzetben tőlük elvárna. Ha valóban a hite szerint él, megbízhatósága, helytállása, munkaszeretete, segítőkészsége a munkahelyén megbecsülést vált ki. Környezetében így tudatosul, hogy a keresztény hitből élő ember komolyan hozzá tud járulni a szocialista társadalmi viszonyok javításához, ezért jelenléte szükséges és hasznos. Az ilyen keresztény magatartás nyomán a hivő ember lelkisége elmélyül, gazdagodik. Erőt meríthet az elért jó hatásból. Megbizonyosodhat, hogy a hitét okosan és őszintén élő keresztény otthonosan érezheti magát mindenütt, ahová őt az élet állítja. Mi az a többlet tehát, ami a hivő magatartását áthatja? Az Istenből kiinduló és az Istenre irányuló szeretet. Az embereket szerethetjük és szolgálhatjuk általános emberbaráti 136
