Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vanyó László: A "túlvilág" és "örök élet" a korai kereszténység teológiájában
Jegyzetek: 1. Concillium 5,1969 I. előszó. — 2. G. Greshake, Auferstehung der Toten, 1969, 334 kk. — 3. H. U. von Balthasar, Skizzen zur Theologie, IV, 411. — 4. Socramentum mundi, I. 1188. — 5. Feiner—Löhrer, Mysterium salutis V. 790. — 6. W. Kasper, Jesus, der Christus, 1970, 61. — 7. K. Rahner, Schriften zur Theologie, IV. 150. — 8. W. Kasper, uo. 69. — 9. Greshake—Lohfink, Naherwartung, Auferstehung, Unsterblichkeit, 1974, 133. — 10. Gál F., Az örök élet reménye, 1974. 181 kk. Vanyó László A „TÚLVILÁG” ÉS AZ „ÖRÖK ÉLET” A KORAI KERESZTÉNYSÉG TEOLÓGIÁJÁBAN EGY FÉLREÉRTÉS — Sokan tekintik úgy a kereszténységet, mint a túlvilág vallását. A természettudományos világnézet határolta el magát így a vallásos és metafizikus világ- szemlélettől, egymástól való különbségüket éppen a világ nézetének szempontjában jelölve meg. Ezzel az elhatárolással a keresztény hitnek egy elemét emelte ki, mégpedig olyat, mely nem a legsajátosabb, sőt éppen azt, mely lehetővé teszi a keresztény vallás számos más vallással való összehasonlítását, azonosítását, hisz annyi más vallásra jellemző a túl- világi életbe vetett hit. Mivel ebben az elhatárolásban arról nincs szó, hogy hogyan és miért hisz a kereszténység a halál utáni életben, az a nézet, mely szerint a kereszténység a túlvilág vallása, egyszerűen, — általánosítás. Az általánosítás lehetővé tette, hogy a kereszténységet a későókori ún. „népszerű platonizmus" örökségének tartsák, melyet a világtól való menekülés, elfordulás, evilág leértékelése jellemzett. Ezzel vádolta Nietzsche is a kereszténységet. Valójában azonban a „túlvilág" kifejezés újkori eredetű, a Biblia így nem ismeri. A Szentírás csak a látható és láthatatlan világ különbségét, a teremtés és a Teremtő különbségét ismeri, s nem állítja azokat szembe egymással. Egyetlen egy lényt ismer, aki túl van a világon, amennyiben felülmúlja a teremtést, az Istent. Isten világ- fölöttisége nem jelent szembenállást a világgal, hanem azt fejezi ki, hogy a véges teremt- ményi lét határait felülmúlja. A „túlvilág” kérdését a Bibliában a „jövendő élet”, az „örök élet kérdése" helyettesíti, alapvető problémája pedig: hogyan részesül a véges teremtmény a végtelen isteni életben. A halál utáni élet kérdésének is ez a horizontja, nincs köze a világ platóni értelemben vett „érzéki” és „szellemi" világra való kettéosztáshoz, s arra nem is redukálható. Tény viszont, hogy a bibliai, teológiai fogalmak mindig is kapcsolódnak és kapcsolódtak egy-egy adott világmagyarázathoz. A halál utáni életben az üdvösség, a tisztulás, a kárhozat állapotai megfelelő „helyképzetekhez" kapcsolódtak, mint a mennyországhoz, tisztító „helyhez", pokolhoz. Az állapotok lokalizálása korhoz kötött világnézetben történik, de éppen ezért egyes koroknak megfelelően különbözőképpen történt. Az antik világszemléletben látszólag könnyű dolga volt a keresztény teológiának, de csak látszólag. A halál utáni állapotok elhelyezése, helyhezkötése már hosszú tradícióra nyúlt ugyan vissza, de ugyanakkor nehézségbe is ütközött, mert a testtől elvált lelkeket a világon belül helyezte el. Az egyéni halál és Krisztus második eljövetelének ismeretlen időpontja közötti intervallum vetette fel a lélek halál utáni sorsának kérdését, A teológiában ez az individuális és egyetemes eszkaton egymáshoz való viszonyának kérdéseként merül fel. I. Pelagius pápa (556—561) egyik levelében foglalkozik a végső dolgokkal, de a tisztítótűz kérdéséről nem beszél, csak a kárhozottak örök büntetéséről.1 A tanítóhivatali megnyilatkozásokat általában szűkszavúság jellemzi e téren, inkább az igehirdetés élt szemléletes képekkel, melyeket részben a kereszténység előtti korszak, részben az apokrif irodalom szolgáltatott. Az ókori elképzeléseket az irodalom és a képzőművészeti alkotások közvetítették a középkornak, melyeket a népszerű prédikátorok meglehetősen ki is használhattak, szóban megelevenítve a kárhozat és a tisztítótűz szenvedését. A Trentói Zsinat ezért tiltotta a purga- tóriumról „bizonytalan és hamis elképzeléseket kialakító dolgok terjesztését és tárgyalását” és figyelmeztetett az egészséges tanításra.2 POGÁNY ELKÉPZELÉSEK — Az archaikus görög kor túlvilág-ikonográfiájából hiányoznak az erkölcsi motívumok. Nincs szó a jó vagy rossz tettek jutalmazásáról, büntetéséről. Annál gazdagabbak a feltételezések arra vonatkozóan, hogy a lelkek hová kerülnek haláluk után. Egyes elképzelések szerint a lelkek a halál után tengeren túlra, messze nyugatra mennek, oda, ahol a Nap is esténként „meghal”, lenyugszik, a sötétség birodalmába: más elgondolások szerint az ég felé veszik útjukat, a tejút a tartózkodási helyük, erre utal a kocsi szimbóluma a sírköveken. Odüsszeusz Homérosz által elbeszélt hádészutazása minta75
