Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Korzenszky Richárd: "Hogy életük legyen" (Jn 10,10)
TANULMÁNYOK Korzenszky Richard „HOGY ÉLETÜK LEGYEN .. ” (Jn 10,10) Az élet kérdése a legtermészetesebb és a legtitokzatosabb kérdés. Közhelynek tűnő ismétlések sorát lehetne elmondani az élet nagyszerűségéről és gazdagságáról. S talán megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy furcsa ellentét húzódik meg az ún. „egyháziak” szóhasználatában: míg egyrészt sokat beszélünk az életről, ismételgetve, idézgetve a Szentírás szavait, úgy tűnik, nem menekülünk meg attól a veszélytől, hogy egész vallási „rendszerünk" életidegenné váljon. A kívülálló számára kereszténységünk mércéje: mennyire szolgálja az életet? Igazi élethez segíti-e az embert? Emberivé teszi-e a keresztény hit az életet? Távlatok nyílnak-e a keresztény ember előtt? A legjelentősebb felismerése az embernek, hogy él. A legnyomasztóbb élménye pedig: hogy az élet törékeny, ideig-óráig tartó. A legelemibb erővel törhet rá a szorongás az emberre, mikor megtapasztalja életének múlandó, halandó voltát. Ez a nyomasztó felismerés, s a belőle fakadó félelem bénítja tevékenységét, olykor szinte lehetetlenné teheti az életet. „Megszülettünk hirtelen / Egyikünk se kérte: / Kérve kérünk, szép jelen, / Meg ne büntess érte!” — fogalmazza meg Devecseri Gábor a Bikasiratóban ezt a nyomasztó életérzést. De tévednénk, ha újkeletűnek, divatos „polgári” eszmeáramlatok hatásának vélnénk mindezt. Csaknem százötven évvel ezelőtt írta le Vörösmarty a Csongor és Tünde című mesejátékban, a Tudós ajkára adva: „ ... én nem kívántam, hogy legyek, s vagyok! / Majd nem kívánnék halni s meghalok!” A halandósággal szembesített „ideológiák" mércéje nem az csupán, hogy „megélhetővé”, vállalhatóvá teszik-e a halált, hanem fordítva is: vajon leélhetővé, vállalhatóvá teszik-e az életet? Mindenkit izgat a kérdés: hogyan tovább? Milyen lesz a holnap, mit hoz a családomnak, országomnak, földrészemnek? Van-e jövője egyáltalán az embernek? Közhely már az is, hogy minél nagyobb az ember, annál nagyobb az árnyéka. A megszámlálhatatlan fajta erőszakoskodás, terrorizmus, kegyetlenkedés szerte a világon egyáltalán nem halványul el a szinte már unalomig ismételgetett szédületes technikai fejlődés fényében. Törékeny életünk éppoly bizonytalan, mint volt századokkal ezelőtt; jövőnk egyáltalán nem tűnik biztosabbnak, újabb eszmerendszerek terjedése nyomán sem. Mit féltünk? Miért aggódunk? Ha megkérdezésünk nélkül kerültünk bele ebbe a világba, miért tűnik embertelen kegyetlenségnek, hogy ideig-óráig tartó életünk — mintha a takács ollója vágná el — egyszeresük megszakad? Mi az élet? Miért féltjük? Vagy miért dobják el maguktól oly sokan azt, aminél nagyobb kincset mások nem tudnak még elgondolni sem? „Ha életről beszélünk” — írja Szent-Györgyi Albert —, „meg kell mondanunk, mit is értünk rajta, mert mást-mást ért élet-en a természettudós, a filozófus és a költő. Ez az emberi gondolkozás három fő típusa, és ugyanazt a dolgot mindegyikük másképp látja, és másképp közelíti meg. A természettudomány és a természettudós lényegében csak mér, és igyekszik különböző méréseinek eredményeit közös nevezőre hozni. Ami grammal, méterrel vagy másodperccel nem mérhető, azt nem veszi figyelembe. A filozófus megfigyeléseit gondolkozó apparátusával próbálja megérteni, mig a költő egyetlen realitásnak belső élményét tekinti. Egyformán jogosult mind a három nézőpont vagy módszer. . . Ha azt kérdezzük, hogy mi az élet, és egyáltalán van-e élet, a költő és a filozófus aligha fog habozni válaszával. Csak a természettudós válaszol vállvonogatással...1,1 Ha a költő és a filozófus nem habozik a válaszadással, csak azért nem, mert mindkettő számára létezik olyasvalami, ami kívül esik a természettudományok látómezején. Az élet kérdése titokra irányul. Az élet misztérium. Túl van az analizálhatom a mérhetőn, a boncolhatom Ugyanúgy, ahogy nem fogható be természettudományos vizsgálódás tárgyaként az a jelenség sem, amit úgy hívunk, hogy szeretet — pedig megtapasztalható. Az élet kérdését nem lehet megválaszolni vagy megoldani úgy, mint egy matematikai problémát. Az élet kérdése szorosan összefügg az élet miértjének kérdésével. Az egész kérdéskör pedig bele66
