Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Személyi József: A köztulajdon megbecsülése
„tisztán”, vagyis becsülettel kell megtartani — enélkül nincs ország. A négy sarkalatos erény közül leginkább, sőt a maga egészében társadalmi erény az igazságosság. Ha ez „vész", úgy csak pusztulás várhat a közösségre. Udvardy püspök úr Mohácsról irt tanulmánya számos korabeli tanút sorakoztat fel. Ezek közül Francesco Massero velencei követségi titkár e szavakkal kezdi az ország fenyegető állapotának leírását: „Mindenki a maga kényelmére gondol, lopják a közvagyont...” Pár sorral alább Burgio pápai követ megfigyelése szerint: „A kincstárnak nincsen semmije, a magánosok sem adni, sem kölcsönözni nem akarnak. .(TEOLÓGIA 1976/3. 134. o.) AZ EVANGÉLIUMBÓL KIINDULVA láthatjuk, hogy milyen gyakran s mennyire elítélően nyilatkozik az Űr a gazdagságról. A lehetetlenre utaló közmondást alkalmazza a gazdagra: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába” (Mk 10, 25). A pénzt jelképező Mammon szolgálatát nem lehet megtartani annak, aki Isten szolgálatába szegődik: „Senki se szolgálhat két úrnak . .. Nem szol- aálhattok az Istennek is, a Mammonnak is” (Mt 6,24). — Nem szónoki túlzásról van itt szó. A kinyilatkoztatás nem hagy kétségben afelől, hogy az anyagiakkal kapcsolatos iaazságosság megtartása alapvető az üdvösség tekintetében. Szent Pál a kapzsiságot bálványimádásnak nevezi: „Fojtsátok el taglóitokban, ami földies ... a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás” (Kol 3,5), és kizárja őket Krisztus örökségéből: „Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle . . . kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában” (Ef 5,5). Jakab apostol a jogos bér visszatartását éabekiáltó bűnnek mondja: „ ... a bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált... a Seregek Urának a fülé- F»" fJk 5 4). A kérdés alapvető iellege abban mutatkozik meg, hogy mindenféle rossz kiindulópontja: „Minden baj gyökere a pénz utáni sóvárgás" (1Tim 6.9). Az anyagiakkal rendelkező adakozásával viszont előkészítheti üdvösségét: „Gyertek, Atyám áldottai . . . Rhe>s voltam, és adtatok ennem ...” (Mt 25.33 skk). Lelki életre törekvő, üdvösségével törődő ember fölvértezi magát az anyagiakhoz tapadó kísértésekkel szemben. Ez a védekező magatartás a Lélek hatása, elhárító, őrző hatása. Olyan szükséges valami, mint a balesetelhárítás az iparban és technikában. A technika áldásait, az anyagot alakító emberi tudás és emberi munka hozza. A pénzt, a vagyont, az anyagiakat is egy bizonyos fajta „tudás”, „munka” teszi áldássá. Ez a „tudás" az ember szociális tájékozódásában, ez a „munka" az akarat fegyelmező és jóra irányító tevékenységében áll. Mindkettőt áthevítheti és kiteljesítheti a hit, a kegyelmi élet. HOGYAN KÉSZÍTJÜK ELŐ MAGUNKAT ÉS GYERMEKEINKET az igazságosság helyes értékelésére? A tulajdonszerzés legáltalánosabb formája a munka. Már a gyermek is megérzi a különbséget az „ajándék" és a „jutalom” között. A gyermek jutalmazása, akár a helyes viselkedéssel érdemelte ki, akár „nyert" a játékban, már feléje irányuló igazságosságot fejez ki. Egy vers vagy ének „felmondása" mögött szellemi munka rejlik, a házimunkában való segítségben is munkával „érdemelte ki" a jutalmat, önkéntelenül is idézőjelbe tesszük a gyermek esetén a „kiérdemel" szót. A gyermek teljesítménye még nincs arányban a kapott jutalommal. A szülőt, nevelőt legtöbbször a bíztatás vagy örömszerzés szándéka vezeti az ilyen jutalmazásoknál. Ezt a szándékot, ezt a többlet-jóságot lehet, sőt helyes érzékeltetni. A gyermek, hacsak nincs elkényeztetve, igazán hálás lesz érte. Egyszerre tud örülni a megérdemelt jutalomnak és a ráadás ajándéknak. Nekünk pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy a felnőttek világában is egy kicsit hasonló a helyzet. Minden munkabér vagy juttatás nemcsak jogos tulajdonunk átvétele, benne van abban a társadalom bíztató megbecsülése is. Kétségtelen, hogy a megbecsülés ilyen anyagi kifejezése egyik-másik munkakör dolgozói iránt jobban, mások felé kevésbé mutatkozik. Az elégedetlenek azonban gondolják meg, hogy munkájuknak is mennyi feltételét adia a társadalom: hány dolgozó együttes tevékenysége tesz lehetővé bármilyen munkát! — Keresztelő szent János prédikációjából csak néhány mondatot adott tovább az evangélium. Ezek egyike a katonáknak szólt: „Elégedjetek meg zsoldotokkal I” (Lk 3,14) — Minden munka ellenértékére és minden dolgozóra kiterjeszthetjük ezt a figyelmeztetést: „Elégedjetek meg munkabéretekkel!" Szent Pál következetes kijelentését: „Aki nem dolgozik ne is egyék” (2Tesz 3,10) isméf vonatkoztathatjuk az anyagi értékek megbecsülésére. A technika világában élünk: minden anyagi érték, amivel kapcsolatba kerülünk, az emberi munka értékét is hordozza. „Aki nem dolgozik, ne is egyék”, vagyis: aki nem fektetett be munkaértéket bármi anyagi, technikai dologba, annak áldásaiban sem részesülhet. Gazdasági életünk persze sokkal bonyolultabb, semhogy éles határokat vonhatnánk e téren. Annyit viszont határozottan megkívánhatunk, hogy köztulajdon jellegű dolgok rendeltetésszerű és takarékos használatával fejezze ki minden állampolgár e tárgyakon, eszközökben „fekvő" munka-érték iránti megbecsülését. 56
