Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)

1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Széll Margit: Pályaválasztás - hivatásból

dalmi érintkezés szocialista vállalásától is függ. (Ezért) a népfront erkölcsi súlyával köz­reműködik a pályaválasztási propagandá­ban ... feladatának tekinti a pályaválasztá­si ismeretek terjesztését és arra törekszik, hogy ötvöződjék az idősebbek tapasztalata, a fiatalok lendülete és vállalkozó kedve. — Lehetőséget kell adni a szülőknek, a felnőt­teknek arra, hogy bekapcsolódjanak a neve­lés feladatainak a megoldásába, például a pályaválasztás segítségével. (A népfront mű­velődéspolitikai munkásságának feladatai, 1. 3.) Amíg a döntéshez eljutunk .. . A fenti célkitűzéseknek megfelelően előbb néhány gyakorlati pályaválasztási szempontot ismertetünk, azután a keresztény mivoltunk­ból fakadó indítékokat szeretnénk kiemelni, azokat, amelyek mindennapi munkánkat át­járják és azokat, amelyek társadalmunktól annyira igényelt „áldozatos hivatások" be­töltéséhez szükségesek. A pályaválasztásra érett személy az, aki egyéni adottságait, belső vágyait képes a vá­lasztható életpálya realitásaival úgy össze­egyeztetni, hogy ezzel a lépéssel örömet szer­ző és sikert ígérő munkája irányát egy életre meghatározza. A munkával szervesen össze­forrt harmonikus egyéniség azonban csak évek során, számos feladat és nehézség meg­oldása árán tud ténylegesen kibontakozni. Igen lényeges ehhez a pályadöntés jó előké­szítése, de éppoly jelentős a mindennapi munkát hivatássá mélyítő biztatás, gondozás, valamint az egyéni, belső irányvétel, ami biztosítja az egészséges alkalmazkodást, fenntartja a rugalmasságot a későbbi, élet­korból és körülményekből adódó nehézsé­gek leküzdésére. Az életpályát keresőnek ismernie kell személyisége jellemvonásait, pozitív és negatív adottságait, de ezen fe­lül még fontosabb az indítékainak kölcsön­hatásaiból álló motivációs bázis tudatosí­tása, ami eay-egy munkakör felé vonzza. ALKALMI MUNKA. A sokféle tájékozódód lehetőség mellett is számolnunk kell azzal, hogy sokaknak ma sincs módjuk, vagy igé­nyük a nekik való munka felkutatására. Bizo­nyos kényszerítő hatások is közrejátszhatnak abban, hogy „szükség van a pénzre”, „vala­mit már csinálni kell” felkiáltással az éppen adódó állást elfogadják. Az ilyen sürgető szükségből vállalt „fizetett munkaviszonyból” foglalkozásból is lehet később hivatás, ha az illető érettebbé válik és rátalál munkája szépségére és értékére. Sokat segíthet ebben a munkahelyi közösség légköre, ahol értéke­lik a pályakezdő igyekezetét, és a megka­pott személyi megbecsülés fokozza munka­kedvét és az adott pálya szeretetét. Művelő­déspolitikánk különösképpen gondoskodik az így elhelyezkedettek sorsáról és nagy össze­get fordít arra, hogy akik korábban nem tanulhattak, munkájuk közben megkapják a lehetőséget a továbbképzésre, szakmaszer­zésre, ami a meglévő munkakör hivatássá formálódásának egyik fontos tényezője. A szociológiai értelemben vett hivatás ala­kításának rendes módja korai előkészítést és olyan szabad választási lehetőséget kíván, ahol az illető egyéni, erkölcsi indítékait is megvalósíthatja. Azt azonban állíthatjuk, hogy a hivatás minden, emberhez méltó mun­kakör talaján kibontakozhat. Minden felelős­séggel vállalt, embertárs és a közösség ja­vára szolgáló munkát lehet hivatástudattal végezni. Ehhez azonban az szükséges, hogy a dolgozó belső felszabadulást és örömet érezzen munkájában, megtalálja azt a helyet, amit lelkiismeretesen és jól tud betölteni, te­hát nem méretezi túl képességeit, erőit és így munkája sikerét is remélheti. A TERVSZERŰ HIVAT ASELÖKÉSZITÉST a családi környezetben már legalább egy év­tizeddel előbb kell megkezdeni az érdeklő­dési kör tágításával és az ebből fakadó egyé­ni, spontán irányulás szemmel tartásával. A képességeknek megfelelő pálya felé a szülő­nek nagyon tapintatosan kell irányítania gyermekét, — úgy, hogy személyes szabadsá­gát a pályaválasztásban is tiszteletben tartsa. Tudatában kell lennie, hogy gyermeke jövő­jének formálása előbbre való minden ér­deknél — még a lakás, a kocsi és a telek szerzésénél is —, hogy kellő anyagi áldoza­tot is hozhasson az adottságok fejlesztésére (zene és nyelv tanulása, szakkörök látoga­tása, könyvek megszerzése, hazánk tájainak megismerése stb.). A hivatás alakulásához külső személyek is hozzájárulnak. Olyanok, akikhez a fejlődő gyermek bizalommal for­dul, mert életüket és eszményeiket követésre méltónak tartja, és ezért szavaikat és taná­csaikat is komolyan veszi. Olykor jó könyv, neves írók, filmbeli hősök veszik át az irányí­tást, itt azonban fennáll a veszély, hogy ezek a könnyű élet illúzióját is felkeltik és hát­térbe szorítják az elérhető valóságot. Itt már egyféle választ is kapunk arra, hogy miért is hagyják ott olyan könnyen a pályakezdők választott munkakörüket. A vá­logatás nélkül megnézett filmekből, képes­lapokból megkívánják a divatos, mindig újabb öltözetet, a gyakori szórakozást, és legtöbb tizenéves már autót is akar. A pénz­szerzés vágya hajtja őket, hogy a „jólfizetett" munkát vállalják, amihez viszont hiányzik a megfelelő fizikai erejük vagy kitartásuk, odafigyelő pontosságuk. Mások a divatpá­lyák felé áramlanak, (műszerész, tévé- és autószerelő, fotoriporter, fodrász, kozmetikus, stb.), ahová túljelentkezés miatt kevesen jut­nak be. Egyes családokban még ma is csak a diplomás pályát értékelik. Ha az innen 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom