Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Széll Margit: Pályaválasztás - hivatásból
dalmi érintkezés szocialista vállalásától is függ. (Ezért) a népfront erkölcsi súlyával közreműködik a pályaválasztási propagandában ... feladatának tekinti a pályaválasztási ismeretek terjesztését és arra törekszik, hogy ötvöződjék az idősebbek tapasztalata, a fiatalok lendülete és vállalkozó kedve. — Lehetőséget kell adni a szülőknek, a felnőtteknek arra, hogy bekapcsolódjanak a nevelés feladatainak a megoldásába, például a pályaválasztás segítségével. (A népfront művelődéspolitikai munkásságának feladatai, 1. 3.) Amíg a döntéshez eljutunk .. . A fenti célkitűzéseknek megfelelően előbb néhány gyakorlati pályaválasztási szempontot ismertetünk, azután a keresztény mivoltunkból fakadó indítékokat szeretnénk kiemelni, azokat, amelyek mindennapi munkánkat átjárják és azokat, amelyek társadalmunktól annyira igényelt „áldozatos hivatások" betöltéséhez szükségesek. A pályaválasztásra érett személy az, aki egyéni adottságait, belső vágyait képes a választható életpálya realitásaival úgy összeegyeztetni, hogy ezzel a lépéssel örömet szerző és sikert ígérő munkája irányát egy életre meghatározza. A munkával szervesen összeforrt harmonikus egyéniség azonban csak évek során, számos feladat és nehézség megoldása árán tud ténylegesen kibontakozni. Igen lényeges ehhez a pályadöntés jó előkészítése, de éppoly jelentős a mindennapi munkát hivatássá mélyítő biztatás, gondozás, valamint az egyéni, belső irányvétel, ami biztosítja az egészséges alkalmazkodást, fenntartja a rugalmasságot a későbbi, életkorból és körülményekből adódó nehézségek leküzdésére. Az életpályát keresőnek ismernie kell személyisége jellemvonásait, pozitív és negatív adottságait, de ezen felül még fontosabb az indítékainak kölcsönhatásaiból álló motivációs bázis tudatosítása, ami eay-egy munkakör felé vonzza. ALKALMI MUNKA. A sokféle tájékozódód lehetőség mellett is számolnunk kell azzal, hogy sokaknak ma sincs módjuk, vagy igényük a nekik való munka felkutatására. Bizonyos kényszerítő hatások is közrejátszhatnak abban, hogy „szükség van a pénzre”, „valamit már csinálni kell” felkiáltással az éppen adódó állást elfogadják. Az ilyen sürgető szükségből vállalt „fizetett munkaviszonyból” foglalkozásból is lehet később hivatás, ha az illető érettebbé válik és rátalál munkája szépségére és értékére. Sokat segíthet ebben a munkahelyi közösség légköre, ahol értékelik a pályakezdő igyekezetét, és a megkapott személyi megbecsülés fokozza munkakedvét és az adott pálya szeretetét. Művelődéspolitikánk különösképpen gondoskodik az így elhelyezkedettek sorsáról és nagy összeget fordít arra, hogy akik korábban nem tanulhattak, munkájuk közben megkapják a lehetőséget a továbbképzésre, szakmaszerzésre, ami a meglévő munkakör hivatássá formálódásának egyik fontos tényezője. A szociológiai értelemben vett hivatás alakításának rendes módja korai előkészítést és olyan szabad választási lehetőséget kíván, ahol az illető egyéni, erkölcsi indítékait is megvalósíthatja. Azt azonban állíthatjuk, hogy a hivatás minden, emberhez méltó munkakör talaján kibontakozhat. Minden felelősséggel vállalt, embertárs és a közösség javára szolgáló munkát lehet hivatástudattal végezni. Ehhez azonban az szükséges, hogy a dolgozó belső felszabadulást és örömet érezzen munkájában, megtalálja azt a helyet, amit lelkiismeretesen és jól tud betölteni, tehát nem méretezi túl képességeit, erőit és így munkája sikerét is remélheti. A TERVSZERŰ HIVAT ASELÖKÉSZITÉST a családi környezetben már legalább egy évtizeddel előbb kell megkezdeni az érdeklődési kör tágításával és az ebből fakadó egyéni, spontán irányulás szemmel tartásával. A képességeknek megfelelő pálya felé a szülőnek nagyon tapintatosan kell irányítania gyermekét, — úgy, hogy személyes szabadságát a pályaválasztásban is tiszteletben tartsa. Tudatában kell lennie, hogy gyermeke jövőjének formálása előbbre való minden érdeknél — még a lakás, a kocsi és a telek szerzésénél is —, hogy kellő anyagi áldozatot is hozhasson az adottságok fejlesztésére (zene és nyelv tanulása, szakkörök látogatása, könyvek megszerzése, hazánk tájainak megismerése stb.). A hivatás alakulásához külső személyek is hozzájárulnak. Olyanok, akikhez a fejlődő gyermek bizalommal fordul, mert életüket és eszményeiket követésre méltónak tartja, és ezért szavaikat és tanácsaikat is komolyan veszi. Olykor jó könyv, neves írók, filmbeli hősök veszik át az irányítást, itt azonban fennáll a veszély, hogy ezek a könnyű élet illúzióját is felkeltik és háttérbe szorítják az elérhető valóságot. Itt már egyféle választ is kapunk arra, hogy miért is hagyják ott olyan könnyen a pályakezdők választott munkakörüket. A válogatás nélkül megnézett filmekből, képeslapokból megkívánják a divatos, mindig újabb öltözetet, a gyakori szórakozást, és legtöbb tizenéves már autót is akar. A pénzszerzés vágya hajtja őket, hogy a „jólfizetett" munkát vállalják, amihez viszont hiányzik a megfelelő fizikai erejük vagy kitartásuk, odafigyelő pontosságuk. Mások a divatpályák felé áramlanak, (műszerész, tévé- és autószerelő, fotoriporter, fodrász, kozmetikus, stb.), ahová túljelentkezés miatt kevesen jutnak be. Egyes családokban még ma is csak a diplomás pályát értékelik. Ha az innen 40
