Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Széll Margit: Pályaválasztás - hivatásból
szármázó pólyaválasztók gyengébb képességeik, vagy létszámfelettiség miatt nem jutnak be az egyetemre, más munkakörben elégedetlennek érzik magukat és egyik helyről a másikra vándorolnak. A megfigyelésekből az is kitűnik, hogy a pályaválasztók jelentős része nem hajlandó tudomásul venni a hivatásválasztás objektív tényezőit, azaz hazánk társadalmi és gazdasági igényeit. Nem érzik indokoltnak azt sem, — bár tudják, hogy taníttatásuk költségeit az állam fedezi —, hogy joga van a közérdek magasabb síkján megtervezni, hogy milyen munkakörben menynyi embert tud megfelelően foglalkoztatni. Statisztikai mérések alapján elkészítették a budapesti fiatalok pályaválasztási motivációit. A pályaválasztóknak azokat a szempontokat kellett feltüntetni, amelyek számukra egyénileg vonzók és feltételezetten el is érhetők a választott pályán. Az összesített táblázatból csak az első négy legvonzóbb indítékot emeltük ki, utána a minket érdeklő áldozatos pályamotivumok gyakorisági sorrendjét közöljük, életkor és nemek szerint. A HIVATÁS-MOTIVÁCIÓK GYAKORISÁGI ÁTLAGÁNAK ÖSSZEFOGLALÁSA Motivációk megnevezése ált. isk. fiú ált. isk lány érettségiző fiú érettségiző lány gyak. sorrend gyak. °/o gyak. sorrend qyak. " % gyak. sorrend gyak. % gyak. sorrend gyak. % Jó kereseti lehetőséget ad 1. 73,3 3. 50 3. 49,6 3. 35 Fizikailag könnyű 2. 53,9 2. 55 7. 40 10. 24,6 Tiszta munka 3. 52,1 1. 67,4 8. 39,5 9. 26,9 Társadalmilag becsült pálya 4. 51,9 5. 46,1 2 50,1 1. 23,9 A közösség érdekében . . . 12. 34,8 17. 23,8 10 32,8 16. 20,8 Mások problémáival foglalkozik 43. 16,3 26. 20,4 21 18,7 8. 27,7 Sajátunkból adunk 46. 13,5 36. 15,7 31 15,9 17. 19,4 (Vö. Budapesti tanulók pályaválasztási indítékai. Munkaügyi Miniszt. 62. o.) A hivatásmotiváciák egyéni leitárását J. Nuttin nyomán ún. „életszerű" és „kísérleti" módszerekkel vizsgálják. Mindkettőnek két egyszerű formáját ajánljuk, amit a szülők, a nem szakképzett felnőttek és maguk az érdekeltek is elvégezhetnek. I. A belső indítékaink „életszerű" feltárása négy fázisban történik, közöttük legalább egy-két hét szünettel: 1. Adjunk Írásbeli választ magunknak ezekre a kérdésekre: Mire költené szívesen a zsebpénzt? Mit csinálna, ha nagyobb összeget nyerne lottón? Nézegesse a könyveket a könyvesboltban vagy könyvtári katalógusban! Melyiket és milyen sorrendben olvasná legszívesebben? Vegyen elő egy lexikont és írja egymás alá azokat a fogalmakat, amelyek érdeklik, amiről többet is szeretne tudni. 2. Végezzünk spontán beszélgetést szüléinkkel vagy jó barátainkkal pályaválasztásunkról. Kérjük őket, hogy csak hallgassák meg meglátásainkat, de most még ne bővítsék ismereteinket, ne is igazítsanak helyre bennünket. Az ilyen kapott kérdésekre válaszoljunk magunknak írásban: Van-e már elképzelése arról, mi akar lenni? Mit szeretne az életben elérni? Nevezzen meg egy-két hivatáskört, miért látja vonzónak? (Ne így: Orvos akarok lenni! Hanem: Ahol segíteni, gyógyítani lehet, csökkenteni a szenvedést, visszaadni az életet stb.) Ha nem sikerülne a kívánt pályára (pl. orvosnak) bejutni, hol tudná megvalósítani vágyait egyéb területen, esetleg alsóbb képzettségi szinten? 3. Ezek után forduljunk olyanokhoz, akik pályaismereteinket bővíthetik. Mérlegeljük a megkívánt hivatás megvalósíthatóságát, alanyi adottságaink és az objektív lehetőségek szerint. Őszintén tisztázzuk lelkiismeretünkben: Mennyire játszik közre választásunkban az érdek, a túlzott érvényesülési vágy és hatalmi törekvés? Gyakran gondolok-e ilyeneket: Azért is megmutatom, hogy több vagyok! X. Y. ismerősömet akarom-e felülmúlni vagy utánozni? Ezeket a javakat én is meg akarom szerezni? Idealisztikus elképzeléseimet mennyire igazítottam a valósághoz? Elismerem-e, hogy a társadalomnak a közjó érdekében joga van az életpálya 41
