Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Kovách Zoltán: Történelmi értékeink megőrzésének közösségi feladata
bennük adatokat, a helytörténeti kutatásokat végző plébánosnak kimeríthetetlen kincses- bánya. Ahol nincs meg helyben, ott érdemes lenne az egyházmegyei központok levéltáraiban kiírni a vizitációk adatait. Igen sok kérdésre adnak megbízható választ, nagyrészben közvetlen tapasztaláson alapszanak, csupán a tényeket közük: templomépület, oltárok és oltárképek, szent edények, ruhák, egyéb felszerelés, templomi könyvek, anyagi javak, pap életkora, műveltsége, tanulási helye, nemzetisége, erkölcsi magatartása, a plébánia épület állaga, a plébános jövedelme, a kegyúr, templomgondnok, az iskola épülete, a tanító adatai, a lakosok száma, vallási megosztottsága, a nép szokásai, erkölcsei, nemzetisége stb. Nem lebecsülendő forrás a plébániai krónika, a história domus sem. Ebbe a plébánosok mindazt beírták, ami működésük ideje alatt községükkel, híveikkel, önmagukkal történt. Itt-ott megjegyzésekkel kísérik az országos- és világeseményeket is. Kár, hogy nem minden plébánián vezették, illetve vezetik.8 Az a pap, s azok, akik a pap révén ezekkel az adatokkal megismerkednek, sokkal jobban megértik és becsülik majd múltjukat. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek a Hazafias Népfront VI. kongresszusán 1976. szeptember 18-án felszólalva hangsúlyozta: „Az egyháziak szívesen bekapcsolódnak a honismereti mozgalomba. Főképpen a sok helyütt még meglévő évszázados kánoni látogatások jegyzőkönyveinek, levéltári anyagainak magvarra fordításával segíthetnek latinul tudó középkorú és idősebb papjaink, hogy az ismeretlen magyar múlt és művészettörténelem térképének fehér foltjai csökkenjenek.”9 A papság sorai közül már eddig is többen bekapcsolódtak a honismereti mozgalomba, akár a Hazafias Népfront, akár a Történelmi Társulat helytörténeti szakosztálya keretében, adatszolgáltatással, cikkekkel, a megyei helytörténeti lexikonok munkatársaiként, pályázatokon való részvétel stb. formájában. A könyvtár A levéltári dokumentumok mellett jelentős értéket képviselnek a régebbi alapítású plébániák könyvtárai is. Ezeket is megfelelően kell értékelnünk, nem szabad bennük kizárólag helyet foglaló, poros ócskaságokat látnunk, melyektől szeretnénk megszabadulni. Helyezzük el a könyveket a levéltári anyaghoz hasonlóan lehetőleg zárt szekrényekbe, készítsünk róluk jegyzéket, melyben az alapvető adatok:,szerző, cím, megjelenés helye, ideje szerepeljenek. A lelkipásztor nagyon sok érdekességet találhat a könyvekben. Ezeknek a könyvtáraknak alapját egy-egy rég elporladt plébános könyvhagyatéka képezi. A könyvek az egykori tulajdonos szellemi érdeklődési köréről, iskolázottságáról tanúskodnak. Akkor különös szerencsénk van, ha az egykori birtokos nemcsak beírta a nevét, a beszerzés helyét, idejét, árát, hanem széljegyzetekkel is ellátta. Szakembernek néha sokat mondhat a kötéstábla is. Különösen értékesek azok a kötetek, melyeket szétdarabolt középkori kódexek hártyalapjaiba kötöttek be. A nyomtatott könyvek mellett itt- ott kézírásos feljegyzések, iskolai jegyzetek, naplók stb. is találhatók. Különös gondot kell fordítanunk a már nem használt liturgikus könyvekre, az azokban található bejegyzésekre. Radó Polikárp a 15—16. sz.-i liturgikus könyveink kézírásos bejegyzéseiből a 40-es években alapvető tanulmányt publikált, a bejegyzéseket a hazai liturgiatörténet, az egyházi zene, a nemzeti nyelvek, a történelem és a meteorológia tárgykörökre osztályozva értékelte ki.l° Itt van már az ideje annak, hogy középkorvégi liturgikus könyveinken túl a barokk és újabb koriakat is számbavegyük és megvizsgáljuk. Ez természetesen vonatkozik a templomok kórusán rejtőzködő kézírásos vagy nyomtatott kottaanyagra is. Meglévő értékeink nyilvántartását célozták az 1969-ben alakult Országos Katolikus Gyűjteményi Központ által az illetékes állami szervekkel egyetértésben az elmúlt években szétküldött kérdőívek: a templomra, felszerelésére, berendezési tárgyaira, a levéltárra (irattár) és könyvtárra vonatkozó adatszolgáltatás. Országszerte most készültek vagy készülnek a plébániai könyvtárak felmérései. Ennek feladata az 1800. december 31-ig terjedő időhatárig megjelent könyvek számbavétele. Plébániáink általában tágas, nagy épületek. Ezekben egy szoba mindenütt jut levéltári és könyvtári értékeik őrzésére, a használatból kivont tárgyak, ruhák elhelyezésére és talán bemutatására, az elődök emlékeinek megbecsülésére is. A lelkész a rendelkezésére álló szabad idő egy részében ezeket a dokumentumokat megfelelő szempontok szerint feldolgozhatja, s eredményeit a legkülönfélébb módon értékesítheti: amikor egy- egy község monográfiáját megírják, de akkor is, amikor csak részletkérdések iránt érdeklődnek. Sok helyen a temetők az egyházközségek birtokában vannak. E temetőket is érdemes nyitott szemmel végigjárni. Egy-egy szép síremlék, sírjel gazdag művészi alkotókészségről tanúskodik. Néhol nevezetes emberek csontjai porladnak. Ezeket is érdemes szám- bavenni, az idő vasfoga által megrongált sírokat, temetőket rendbehozni.11 Elsősorban falun, de még városban is találhatók az útszéleken és egyéb helyeken keresztek és szobrok. Ezeket a barokk kortól kezdve állította fel a kegyelet. Ha megkop38
