Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Közös ima - közös elmélkedés
TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTORI KÉRDÉSEK A szerkesztőség nagy örömmel nyugtázza, hogy az 7977. 2. számban indított „Teológiai- lelkipásztori kérdések" rovatunkkal kapcsolatban nagyszámú érdeklődő, biztató, kritikus, ösztönző hozzászólást, levelet és Írást kaptunk. Sajnos az évi négyszer 64 oldalon minden levél, hozzászólás és tanulmány publikálása teljesen lehetetlen. A lehetőségekhez képest a beküldött írásos hozzászólásokat, rövidebb tanulmányokat ebben és a Fórum rovatban fogjuk folyamatosan közzétenni. (Szerk.) KÖZÖS IMA - KÖZÖSSÉGI ELMÉLKEDÉS „Nagyon örülünk annak — írja VI. Pál pápa az Evangelii Nuntiandi c. apostoli buzdításban —• hogy sok lelkipásztor, szerzetes és világi új utakat keres, hagy alkalmasabban hirdethesse az evangéliumot. Bátorítanunk kell minden ilyen lelkes kezdeményezést, különösen amelyek arra szolgálnak, hogy megtanuljunk elmélkedni . ..” (73. pont). Az alábbiakban az imának-elmélkedésnek bizonyos értelemeben új formájáról írunk — a közös imáról, elmélkedésről. Ez az imaforma két szempontól is útja a hitnek: Egyrészt az az imádkozok, a közösség tagjai számára, hiszen imádságos életüknek és Krisztusban való közösségüknek rendkívüli elmélyülését hozza magával; másrészt a hit útja gyakran a kívülállók, a hit iránt őszintén érdeklődők számára is, akik nem egyszer az ilyen módon együtt imádkozó-elmélkedő közösség hitét, Istennel való kapcsolatát megtapasztalva élik át az Isten megsejtésének, az Istennel való találkozásnak első nagy élményét, — és tanulnak meg maguk is imádkozni. E sorok írója maga is sokáig kétségbevonta a közös elmélkedés előnyeit, ezért megérti azokat, akiknek nehézségei vannak e téren. A hely szűk volta miatt mégis kénytelen elsősorban magáról a tárgyról — a közös elmélkedés gyakorlatáról, felépítéséről, taníthatóságáról — írni, s legfeljebb mellékesen utalni az ellenvetésekre. Teheti ezt azért is, mert ez az imamód ma már az egész keresztény világon ismert, továbbá mert magyar nyelven is olvashattuk olyan közismert személyek, mint K. Rahner vagy Alszeghy Zoltán pozitív hozzászólásait e témához.1 A közösséglélektanban járatos olvasó pedig önmagától is rájön ennek az imamódnak a lélektan eszközeivel is megközelíthető jelentőségére.2 A közösségi ima mikéntje és jelentősége Miért nincsenek plébániáinkon olyan eleven imaközösségek, amelyeknek élete valahol az egyházközség hivatalos istentisztelete és az egyesek személyes imádsága között folyik —• kérdi K. Rahner, majd így folytatja: — „Nem kell eleve pünkösdistának lenni, hogy ez a kérdés felmerüljön az emberben!... Miért ne lehetne közösen, mindig más formában Szentírást olvasni, szabadon fogalmazott imára bátorodni, elmondani egymásnak valamit vallási élményeinkből, imaszándékainkat közölni a többiekkel, együtt énekelni és elfogulatlanul — ami nem könnyű —■ tanácsokat és segítséget kérni egymástól? Hiszen szokás volt régebben pl. a szentolvasó közös imádkozása, akár plébános nélkül is. Miért ne lehetne ilyesmi ma is lehetséges, csak új, differenciáltabb formában, több teret adva az egyéni kezdeményezésnek?"3 241
