Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 4. szám - KÖRKÉP - Sinkó Ferenc: Ahogy az én népem imádkozott
talás), hanem az a tartalmi (tárgyi) vonatkozás volt és maradt, hogy az egyház életében és jeleiben megtapasztalhatjuk Krisztus valóságát. Ez a rövid múltba-tekintés számos ponton talán önvizsgálatot is jelent és mai feladataink behatárolásában is segíthet. Azok között a jelek között, amelyek segíthetik a mai misztika keresztény szellemben történő megújhodását — a biblikus lelkiség és a közösségi átélés újra-felfedezése —• legígéretesebb éppen a krisztocentrikus vonás, mely áthatja korunk teológiáját és lelkiéletét. A teológiai viták arról tanúskodnak, hogy soha nem állt annyira az érdeklődés középpontjában az ember-jézus, mint ma (vö. antropológiai, „alulról épülő” krisztológiák). Nagyonis tudjuk tehát, hogy a „lelkek megkülönböztetésére” csakis a „testben közénk jött” Krisztus igazsága alkalmas. Nem feledkezhetünk meg azonban a biblikus- patrisztikus szellemiség másik vezérelvéről: a pneumatikáról (a Szentlélek szerepéről). Krisztus művét, életerejét Lelke teszi jelenvalóvá, a Szentlélek a kinyilatkoztatás továbbélésének, aktualizálásának a forrása. S itt nem egyszerűen arról van szó, hogy „imádkoznunk kell a Szentlélekhez”. Az első századok a Lélekben nem csupán a „harmadik isteni személyt” látták, hanem üdvtörténeti valóságát is. Szent Pálnál, a szentatyáknál a „Lélek” egyaránt jelentheti az embert (a lelki embert) és Isten Lelkét, a Szentlelket. A Pneuma egyszerre az emberi létezés középpontja, amelyet átjár az isteni szeretet, ezért átistenül, kész a „Lélekben való egységre” és ugyanakkor a Szentlélek is, mint személy. Az igazi keresztény lelkiség elsorvadásának egyik oka ezért talán éppen az volt, hogy eltűnt a pneumatikának ez a kettős arculata. Csak a Szentlélekkel való párbeszédes ima s a róla kialakított hit-formula maradt meg, ezzel együtt csak teológia és antropológia jött létre, aztán „vagy ez, vagy az”, de „egyesülés”, „isteniesülés" már szóba se jött. A Lélek háttérbe szorulásával pedig — paradox módon — a tárgyi oldal: a krisztológia is elvértelenedett. Annál merészebben kell ma kinyílnunk a Léleknek, aki „elvezet az igazságra", „megtanít mindenre” — Krisztus megtapasztalására is! A Szentlélek szerepének újralelíedezése — amelyre egyébként már ma is számos „új-pünkösdi” jel mutat — kiszélesítheti a tapasztalásmódokat, mind egyénileg — a teremtőképesség és tettrekészség növelésével, — mind közösségileg — a társadalom iránti elkötelezettséggel. A Küriosz-Pneuma-elv (Walter Kasper): Krisztus és a Szentlélek együttes hatékonysága így ma is biztosíthatja a hitismeret és hittapasztalat egységét. Ezt az elvet a tárgyi és az alanyi, a közösségi és az egyéni, a hitbeli és a cselekvésbeli, az intézményes és a karizmatikus jelleg egységével tudjuk életre váltani, lelkiéletünk középpontjába emelni. Felhasznált irodalom: Josel Sudbrack: Das Mysterium und die Mystik, Würzburg 1974. — Henri de Lubac: Homilien des Origenes über Genesis und Exodus — Horváth Tibor: A kinyilatkoztatás teológiája, Róma 1975. — Divo Borsetti: Vie mystique et mystére liíur- gique, Paris 1954. — Vladimir Lossky: Die mystische Theologie der morgenländischen Kirche, Graz 1961. — Walter Kasper: Dogma unter dem Wort Gottes, Mainz 1965. Cselényi István Gábor AHOGY AZ ÉN NÉPEM IMÁDKOZOTT Nem egyszer tapasztalhatjuk, hogy egyenlőségi jelet tesznek a vallásos folklór és a nép vallási élete, vallásos „tudatállománya” közé. Ilyen értelemben hallottam minap egy ismertető adást a rádióban is a készülő néprajzi lexikonunkról. Az adás szerint egyebek között tartalmazza a népi vallásosságra vonatkozó adatok összességét. Oda lehet-e tenni az egyenlőségi jelet a folklór körébe tartozó vallási hagyományok és népünk vallási élete — például imádságos élete közé? Nem egyszer teszem fel a kérdést magamnak is, mikor emlékeimben visszakapaszkodok hatvan esztendőt, mikor mint parasztgyerek tájékozódni kezdtem a tájban, mely körülvett, az emberek között, akik körülöttem éltek, dolgoztak, daloltak, ünnepeltek, veszekedtek és imádkoztak. — Milyen is volt a vallásos „tudatállományunk”? Hogyan nyilatkozott az meg? Apámmal szántottunk. Ű fogja az eke szarvát, én vezetem a teheneket. Kegyetlen munka gyereknek, bukdácsolni a barázdák között, húzni a láncot, mert a fiatal makrancos tehénke nem akar a barázdában menni, minden kis fűszál rettentő erővel húzza. Megállunk egy-egy pillanatra, pihenünk és beszélgetünk. 236
