Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kardos József - Bánóczky Előd: Felkészítés az eukarisztia vételére
rette őt és magéhoz hívta” — a gyermekei rögtön visszakérdezik: „Hát minket, akiket életben hagyott, nem szeret?” — Némi megfontolás után teljes őszinteséggel azt mondta: „Hogy miért történt ez Dórával, én sem tudom. Mi emberek nem tudjuk, miért enged meg ilyeneket az Isten. Azt viszont tudom, hogy Isten mindig mindenkinek a legjobbat akarja. Én ezt most is hiszem és tudom, hogy Dórika számára ez volt a legjobb." — A felnőtt fiataloknál, akik már világosabban észreveszik a világ számos szenvedését és így vetik fel a kérdést, azokat tovább kell vezetnünk. A kicsiknél azonban elég a felmerülő kérdésre őszinte, becsületes hittel válaszolni. — Jézus a közvetítő Isten és az emberek között. Ez lenne a Jézusról szóló hitigazságoknak szentírási alapja. így elkerüljük, hogy Jézust csak mint követendő erkölcsi példaképet állítsuk a gyermekek elé: „Engedelmeskedjetek, mint ahogy Jézus is engedelmes volt szüleinek! — Imádkozzunk, amint Jézus is imádkozott az Atyához!” stb. Az ilyen kifejezést ,Jézus felkínálja barátságát az embereknek”, például Zakeus történetével mutatjuk be: „Jézus meghív bennünket közösségébe, ahol az Atya meghívottal vagyunk." Az ilyen és hasonló gondolatok mélyítik el Jézus közvetítői szerepét a gyermekek előtt. Jézusnak az Atyához való kapcsolatát „Jézus mindig bízik Atyjában” gondolat kifejtésével próbáljuk megértetni. Ennek alapján az eukarisztiát is úgy értelmezzük, mint a meghívottak közösségét Jézussal. Ö az, aki bekapcsol az Istennel való közösségbe és összeköt azokkal, akik Jézusban hisznek. Itt felvetődik az a nehéz kérdés: Hogyan lehet megfelelően közelhozni a gyermek számára, hogy Jézus az Isten Fia. Ez az igehirdetési probléma már az ősegyházban megtalálható. Minthogy a megtestesülés misztériumát sohasem lehet teljesen „kimondani”, az igehirdetés hangsúlya rendszerint egyik irányba eltolódik. Az „Én és az Atya egy vagyunk” és „Jézus Krisztus Isten szolgája, aki emberré lett" kettős igazsága dogmatikusan kifejezi a krisztoló- giai teljességet. Ám az igehirdetésben és a katekézisben a hangsúlyt rendszerint inkább az egyikre vagy a másikra helyezzük. így egyrészt monofizita, vagy modális tévedés túlzásaiba juthatunk, — másrészt a szubordinációs krisztológiai tévedés veszélye kísért. J. A. Jungmann már 1936-ban kifejtette, hogy a krisztológiai nézeteltérések milyen egyoldalúságot okoztak az igehirdetésben (Die Botschaft von Christus unter den Auswirkungen der christologischen Kämpfe, 65—80.). A megtestesülés központi keresztény üzenetének átadása miatt fontosabbnak tűnik, hogy az ilyen korú gyermekeket közelebb hozzuk ahhoz a Jézushoz, aki az Atyához vezet minket. Természetesen Jézus feladatában nem szabad istenségét elhallgatnunk. Amikor Jézushoz imádkozunk, — amint ezt az istentiszteletekben tesszük, —■ akkor mindig az Atyához fűződő, egyedülálló kapcsolatában szólítjuk meg: „Jézus, az Atyának Fia..." stb. — Igen fontos, hogy a gyermeki krisztuskép helyes formáját a szülőkkel is megbeszéljük. Így közösen megalapozhatjuk, hogy a gyermek krisztushitét a felnőtt fiatal hite kibontakoztatásában is megőrizzük és ebből vezessük el Krisztus istenemberi valóságának titkához. Az egyház és az egyházközség Az eukarisztikus találkozás egyben a gyermek egyházba lépésének csúcspontját jelenti. Az egyház az a Krisztus akarata szerinti közösség, amely a megváltás és az üdvösség látható jele a világban. Hogyan közöljük ezt a gyermekkel? A szokásos katekézisen kívül, például a világmissziós vasárnap megünneplésével, a világban távol élő más gyermekekért hozott áldozatok magyarázatával. De mivel a gyermekek számára az egyház élményét is csak emberek közvetíthetik, azért saját tapasztalati világukban az egyházat a szülők, az egyházközség ismert papjai, az ottani gyermekek és felnőttek jelentik. Az egyházközségi élet ezért olyan legyen, hogy az egyetemes egyház élményét is közvetítse a gyermek számára. Ez az élmény mindjobban elmélyül az eukarisztia ünneplésében és lakomájában, amelyet Jézus készített minden idők embere számára. így fogja az elsőáldozási előkészítés a közvetlenül megtapasztalható egyházi közösséget is bemutatni. Különösen nagy élményt jelent egy_egy keresztségi ünnepségen való részvétel. Az eukarisztikus előkészítés keretében a gyermekek vegyenek részt ilyen eseményen is. A püspöki egyház megismertetése viszont már a bérmálási előkészület, a keresztény nagykorúság tudatosításának anyaga. A hit boldogít és szabaddá tesz A gyermek előtt nem szabad elhalgatni, hogy a keresztény hitnek komoly követelményei vannak. Már a gyermeki életben is helye van a megtérésnek és a bűnbánatnak. A gyermek ugyan még nem tud súlyos bűnt elkövetni és így tudatosan Istentől teljesen elfordulni, de 188
