Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hajdók János: A közös munkahelyek nyitottsága a testvériség felé
vosi etika alapkövének lehet tekinteni. Olyan ősi dokumentum, amely a maga területén Mózes kőtábláihoz volna hasonlítható. Jellemző, hogy több, mint kétezer év óta szolgált az orvosoknak eskümintául. Mint Häring említi, ez az esküformula a világ sok egyetemén még ma is használatban van, rendszerint azzal a változtatással, hogy Apolló és Aszklepiosz helyett Isten nevét mondják. Az, hogy nem keresztény dokumentum, a szekularizált világban sokak számára inkább előnyös, mint hátrányos tulajdonsága. Alapjában véve olyan ősminta az orvosi magatartás számára, mint mondjuk az építészek számára a dór stílusban épült athéni templom, a Parthenon. Egyedi volta azonban még ennél is jelentősebbé teszi a maga területén. Természetesen nem ad, nem is adhat végérvényes megfogalmazást minden idők medikusainak. Szükség volt például arra, hogy az Orvosok Világszövetsége 1948-ban, Genfben az orvosi etika kódexének új deklarációját megfogalmazza. Ez azonban a lényeget tekintve nem tér el attól, amit Hippokratész — önmaga és tanítványai számára — már etikai alapkövetelménynek vallott. Azóta a felgyorsult időben újra jelentkezik az igény az orvosi etika alapvető kérdéseinek még korszerűbb és teljesebb kidolgozására. Hippokratész esküje azonban ehhez is útmutatásul szolgálhat. íme az ősi dokumentum szövege (néhány kisebb kevésbé jelentős rész kihagyásával): „Esküszöm Apollóra és Aszklepioszra, a gyógyítás istenére, az egészség és a gyógyulás valamennyi égi hatalmára. Ök legyenek a tanúim, hogy ezt az esküt és ezt az erkölcsi kötelezettséget minden erőmmel és képességemmel megtartom . . . Orvosi rendelkezéseimmel képességeimnek és tudásomnak megfelelően a szenvedő emberek javát akarom szolgálni, nem pedig azok kárát és tönkretételét... Úgyszintén nem fogok segítséget nyújtani egy asszonynak sem, magzata elpusztításához . .. Akinek házába meghívnak, úgy akarok belépni oda, hogy a szenvedő emberek javát szolgáljam, magamat pedig távol tartsam minden szándékos vétektől és minden ártalmas tettől, kiváltképpen az érzéki élvezettől, akár asszonnyal, akár férfival szemben, akár szabad emberrel, akár rabszolgával szemben . . .Amit orvosi tevékenységem alkalmával látok és hallok, vagy ha olyan dolgokról esik szó, amit nem mondhatok el másoknak, úgy tekintem azokat, mintha szent titkok volnának és hallgatni fogok róluk, még akkor is, ha azokat működésemen kívül tapasztalom ... Ügy találjak örömet életemben és munkámban, amint megtartom eskümet és nem szegem meg azt, s úgy érdemeljem ki minden időben az emberek megbecsülését. Ha pedig megszegném eskümet, minden baj engem sújtson!" Irodalom: (Néhány jelentős és a témába vágó kötet). R. Siebeck — K. F. v. Weizsäcker: Die Medizin in der Verantwortung. Tübingen, 1947. — P. Fournier: Krankheit und Lebensprobleme, Basel, 1965. — A. lores: Die Medizin in der Krise unserer Zeit, Stuttgart, 1966. — P. Chau- chard: Une morale des médicaments, Paris, 1966. — Az egyes kérdésekről szaktanulmányokat rendszeresen közöl az Arzt und Christ c. folyóirat. Hajdók János A KÖZÖS MUNKAHELYEK NYITOTTSÁGA A TESTVÉRISÉG FELÉ Bármennyire divatos az egyházi irodalomban a munka teológiája, s bármennyire özönlenek — elsősorban külföldön, de jószerivel itthon is — a tudományos és népszerűsítő kiadványok (szociológia, pszichológia, üzemtan) a munkatudományokról: édeskevés tanulmány elemzi a munkahelyek kollektivitását s azok pozitív, közösségteremtő, az általános testvériséget igénylő szerepét. Ennek egyik oka magának a tárgynak még mindig újszerű jellege; hiszen ma is helytáll az, amit Szennay András jó tíz évvel ezelőtt megállapított: „A munkának átfogó teológiai feldolgozása, az ide vonatkozó teológiai szintézis bemutatása a még elvégzetlen feladatok közé tartozik”.1 Ugyanez vonatkozik a viszonylag új tudományágakra is, pl. az üzemszociológiára, melynek úttörő kutatója, Elton Mayo (-j-1945), epigonokat igen, de magához méltó követőket alig talált. A másik ok abban rejlik hogy a közkézen forgó kézikönyvek vagy egyes részletkérdéseket tárgyalnak csupán (pl. a munkahelyek egészségügyi berendezéseinek optimális megszervezését, a kereset iránt érdeklődést, a szociális vagy kulturális színvonalat); vagy a tanulmányírók a már mások által is tárgyalt kérdést, a közhely- szerű megállapításokat sztereotip módon ismétlik. A munkateológia is belefér már minden tekintélyes teológiai kompendiumba, de ezek az összefoglalások — éppen a témakör terjedelmes szétágazása miatt — szükségképpen megmaradnak az általánosságoknál. Az a kér6
