Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Udvardy József: Tomori Pál és a mohácsi vész
Horvátország védelmében. Minden vágya az volt, hogy a perjelséget megkapja a királytól. Úgy érezte, neki van legtöbb jogcíme ennek elnyerésére, hiszen békében, háborúban annyi szolgálatot tett az országnak. De csalódás érte. Egy jelentéktelen udvaronc, Baráth Márton étekfogó kapta meg e tisztséget18. Nem a szerelmi bánat, hanem ez a csalódás volt a szerzetbe lépésének az oka. Giuliano Caprili ferrarai ügyvivő Így értesít a fordulatról: „Van a magyaroknak egy Tömöri Pál nevű, hadi tudományban kiváló emberük; de ez látván, hogy a tisztségeket és hivatalokat tehetségteleneknek osztogatják, néhány pap tanácsára szerzetbe lépett"19. 1520 nyarán vagyonát szétosztotta, útját délnek vette, az újlaki (Illők) ferenc- rendi kolostor portáján kopogtatott, kérte a rendbe való felvételét. Szíve ide vonzotta, ahol Kapisztrán szent János hamvai nyugodtak. Elöljárói a noviciatus végzésére Várpalotára küldték. Ennek leteltével Esztergomba disponálták. A szerzetben mélyreható átalakuláson ment át. Lelki harcait, belső világát ő maga írja le egyik levelében.20 Tömöri távozása a közéletből, meghökkentette a közvéleményt- Most derült ki, hogy nincs alkalmas ember, aki a honvédelmet meg tudná szervezni. 1521. aug. 29-én elesett Nándorfehérvár, az akkori Magyarország kulcsa. Az általános ijedelem között a király arra gondolt, hogy Tomorit nevezzék ki az üresedésben lévő kalocsai érseki székre és bízzák rá a Délvidék kapitányságát. Ö azonban a többszörösen megtett ajánlatot elhárította. Erre király a pápához fordult, hogy parancsoljon rá. Brodarics pécsi prépost járt el ebben az ügyben Rómában. VI. Adorján az 1523. február 4-én tartott konzisztoriumban tényleg kinevezte kalocsai érseknek. Most már nem ellenkezhetett, de az érseki székben is szerzetesként élt. Nevét következetesen: Frater Paulus de Thomor ordinis minorum reguláris observantiae, ecclesiarum Colocensis et Bachiensis archiepiscopus-nak írja21. Burgio pápai követ így jellemzi: „szerzetes, aki ragaszkodik rendjéhez. Nem tudtuk ... rávenni, hogy valami előkelőbb szövetből készült ruhát öltsön magára, mert mindig ragaszkodik az olyan hitvány kelméből készült csuha viseléséhez, aminőt a legutolsó fráter hord”22. Mint érsek, több fontos intézkedést tett a lelkipásztorkodás javítására. Megtiltotta, hogy valaki egyszerre több javadalmat birtokoljon. Elrendelte, hogy minden lelkipásztor resideál- jon, azaz köteles javadalmi helyét elfoglalni és ott papi feladatát elvégezni. Azok jövedelmét, akik nem resideáltak, lefoglalta és honvédelmi célra fordította23. Mint Délvidék kapitányának feladata volt a Duna és Száva vonalát védeni. Nemsokára sor került az új kapitány első fegyvertényére. Ferhát, boszniai basa 1523 augusztusában 15 000 főnyi sereggel átkelt a Száván. Tömöri észrevette, hogy a sereg három hadosztályra tagozódva nyomul előre. Nagy- olaszinál külön egymásután támadta meg az egyes hadosztályokat és győzött. Mindenki őt ünnepelte, a budai követek jelentéséből egész Európa hírt kapott a győzelemről, a pápa külön levélben gratulált neki. A nagyolaszi győzelem megmutatta, hogy ha van összefogás és képzett zsoldos hadsereg, bizalommal lehet nézni a jövő felé. Sajnos mind a kettő megszűnt. A katonaság fizetetlenség miatt szétszéledt. Bár Tömöri az érsekség teljes jövedelmét a honvédelemre fordította24, ez elégtelen volt. Gondoskodás és áldozatkészség az ország felelős vezetőiben nem volt, akiket Francesco Massaro velencei követség! titkár így jellemez: „Mindenki a maga kényelmére gondol, lopják a közvagyont és keveset törődnek a köz javával. Egymás iránt olyan titkos gyűlöletet és ellenségeskedést táplálnak, hogy szinte hihetetlen ... Nincs közöttük semmi engedelmesség, büszkék és gőgösek, de kormányozni nem tudnak, s tanácsot mégsem fogadnak el olyantól, aki ért hozzá”.25 1526 elején az volt a helyzet, hogy Tömöri már 11 hónap óta egy fillért sem kapott a kincstártól, honvédelmi célra. A legminimálisabb védelmi kiadásokat csak úgy tudta fedezni, hogy kölcsönöket vett fel. Hiába iparkodott meggyőzni a vezető köröket a veszélyről, süket fülekre talált, mert mint Burgio jelentette: „Az államtanácsban egész nap mást sem tárgyalnak, mint azt, hogy egymást okolják: az urak a királyt azért, mert nem akarja követni tanácsukat; a király az urakat azért, mert mindent az ő tanácsuk szerint tett és már mindenét odaadta, azért nincsen semmije ... A kincstárnak nincsen semmije, a magánosok sem adni, sem kölcsönözni nem akarnak. Az urak félnek egymástól, a király mindenkitől. Nincsen semmi készület, semmi rend és ami még rosszabb, sokakban már a védekezés szándéka is hiányzik"26. Ilyen körülmények között Tömöri háromszor is beadta a lemondását. Persze nem fogadták el; még a pápai követ is kérte, hogy maradjon, mert egyedül ő képviselte a céltudatosságot, akaraterőt az általános tanácstalanság és önzés között. Hadsereg híján nem tudta megakadályozni, hogy Báli bég át ne keljen a Száván. A király fölszólította Báthori István nádort és Tomorit, hogy mozgósítva déli vármegyéket, tartóztassák fel a török előnyomulást. Báthori azonban Pécsett megállt, megtagadta a továbbvonulást és azt üzente a királynak, hogy Mohácsra megy és ott vár27. Báthorinak és társainak ezen eljárására célzott Tömöri a királyhoz intézett július 5-én kelt levelében: „Felséged meghagyta, hogy a szávai átkelőt jól őrizzem ... Ez sikerült volna, ha azok az urak, akiket felséged ide irányított, nem rák módjára szálltak volna táborba” ti. visszafelé vonulva28. A jobbágyság e nehéz időkben 134
