Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Udvardy József: Tomori Pál és a mohácsi vész
Tömöri tanúsága szerint nagyobb erkölcsi erőt mutatott, mint a nemesség. Feledve az 1514. évi megtorlást, kész lett volna védeni az országot, ha lett volna szervező erő, mely összefogja és felszereli s ha láttak volna a felelős vezetőknél áldozatkészséget. Tömöri 1526 júliusában a jobbágyságot is fegyverbe szólította.29 Szavainak meg lett a hatása. Bács és Bodrog vármegye jobbágyai Újvidéken (akkor Pétervárad-révnek nevezték) gyülekeztek. Mi lett a sorsa az összegyűlt hadaknak? — Tömöri leveleiben olvassuk a lesújtó választ: „Azok a jobbágyok, akik a Duna mellékén laknak, elmenekültek, miután látták, hogy... az urak távolmaradnak”. — Néhány nappal később ezt jelentette a királynak: „Ha Felséged idejében katonaságot küldött volna ide, tudtunk volna 20 000 jobbágyot itten (Újvidéken) megtartani, akik ingyen szolgáltak volna. De minthogy nincs kiben reménykedniök, mindnyájan elmentek ... Megindult a föld, sírással, jajgatással menekül, mert nincs aki védelmébe venné”30. Sirás, jajgatás, menekülés a népnél. — S mi a helyzet Budán az ország kormányzatánál? — Burgio 1526 júliusában ezt jelenti: „Magyarország ügye kétségbeejtő . . . Magyarországból még ebben az évben annyi marad, amennyit az ellenség meg akar hagyni .. . Itt nincsenek hadvezérek, nincs pénz, nincs haditerv, nincsenek hajók, nincs rend. Nem intézkedtek élelmiszerek ügyében; a hadsereg még nem gyűlt össze; de ha össze is gyülek- szik, mit tud tenni egy ilyen összeverődött (tumultuario) hadsereg . . . Legfeljebb 10—15 napig marad kötelékben és utána kinek a szállás, kinek az élelem hiányzik és szétszélednek ... Én látom a gyógyíthatatlan bajt, de nem tehetek mást, mint az orvos, aki már lemondott betegéről . .. s azt véli talán a természet segít"31. Eljutottunk a mohácsi csatáig. Jól végezte-e itt a feladatát Tömöri vagy sem? — szokták feltenni a kérdést. Reális-e az ilyen kérdés-feltevés, ha a hadvezérnek nem áll megfelelő hadsereg a rendelkezésére? — Legelőször Salm Miklóst és Frangepán Kristófot kérték fel a fővezérségre. Nem voltak hajlandók a tumultuarius, a toborzott, többnyire jobbágyi hadsereg élére állni.32. Később Ferdinánd parancsára Frangepán elvállalta ugyan a fővezérséget azzal a kikötéssel, hogy a helyszínen majd szemügyre veszi a hadsereget, az ott uralkodó rendet és akkor majd dönt, mit tegyen33. Nem tartozik a témánkhoz taktikai és stratégiai megállapításokat tenni, hanem megszólaltatjuk a történeti forrásokat, leginkább a szem- és fültanú kortársakat. — Hogyan ítélték meg Tömöri katonai és vezéri képességeit a kortórsak? — A budai velencei követ Vicenzo Guidotto és titkára Francesco Massaro egyhangúan állítja, hogy nemcsak a fegyverforgatásban kiváló, hanem a hadvezetésben is tapasztalt. ■— Hogyan került a fővezérséghez? — Addig is, amíg Frangepán megérkezik, intézkedni kellett, mert a török hadsereg nem várt, hanem nyomult a Drávától északra. A király Frangepán megérkezéséig Tomorit és Zápolyai Györgyöt bízta meg a vezérséggel. Ez augusztus 20-án történt Tömöri mint ideiglenes fővezér célul tűzte ki, hogy a Dráván átkelő és felfelé nyomuló török hadsereg mozgását lassítsa, addig amíg Zápolyai János és Frangepán megérkeznek. Augusztus 22-én kb. 5—6 ezer lovas katonából álló seregével a Krassó vízfolyás mentén ütött tábort. Nagyobb méretű összecsapásra augusztus 24-én került sor, amikor egy tízezer főből álló török egységet megtámadott és szétvert. Az ellenség háromezer halottat hagyott a csatamezőn34. Az ütközetről Szulejmán Naplója is megemlékezik35. - A napok múltak, az ellenség mind jobban nyomult előre. Frangepán és Zápolyai még távol voltak. Hol akart megütközni Tömöri, ha a segélycsapatok megérkezése előtt a szultán kikényszeríti a döntést? — Mohácstól délre a Dráva felé azon a helyen, ahol tábora állt. A döntés ésszerű volt. Ezen az ingoványos helyen a számban sokkal nagyobb török hadsereg nem tudta kifejteni teljes erejét. A magyarok mindig csak részlegekkel találták volna magukat szemben. Ezért a Krassó-menti tábor nem akart visszavonulni Mohácsra, hanem követelték, hogy a többiek is ide jöjjenek36 Hogy ez a terv mennyire ésszerű volt, kitűnik abból is. hogy az ellenség örült elejtésének. „Azon mező és a Duna között — írja Kemalpasazade Mohács náme c. művében, — van egy folyó kiöntése alkotta mocsár, melyen rendkívül nehéz az áthatolás, mert annyira ingoványos a hely, hogy se embert, se lovat nem bír meg, bárhova lép az ember, lesüpped. Ha a nyomorult király a vele lévő kutyákkal e mocsár szélére jött volna, akkor megakadályozza vala, hogy a hit harcosai a szent harc vadaskertjébe menjenek37. Szulejmán naplója is ezt mondja: „Minthogy nagyon sok eső esett, a menetoszlop felbomolva, rendetlenül folytatja útját. Mert útközben tavak, mocsarak voltak, sok emberünknek lova és más igásjószága elveszett”38. — Ferdi török krónikás utal arra is, hogy Tömöri serege mennyire nehezítette a továbbvonu- lást: „Mohács mezeje és a Dráva között egy nagy mocsár volt. Mikor a gyaurok serege ennek közelébe ért — oly nehéz volt áthatolni, mint a tű fokán”39. Érthető, hogy Tömöri tábora rossznak tartotta a mohácsi térre való visszavonulást. Még aznap is, amelyen megjött a királyi parancs a Mohácsra való visszavonuláshoz, harcirendben álltak egy kisebb török egység megtámadására. „Az alávaló hitetlenek — jegyzi fel Szulejmán naplója — táboruk előtt egy darabig csatarendben álltak, de azután visszavonultak”40. Kitől származott a mohácsi téren való ütközet eszméje? — Az összegyűlt magyar csapatok 135
