Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Félegyházy József: Rákóczi életstílusának spirituális vonásai
Félegyházy József RÁKÓCZI ÉLETSTÍLUSÁNAK SPIRITUÁLIS VONÁSAI Amikor Rákóczi szabadságharcáról emlékezünk, elsőként naiv fogalmi és szemléleti képzetek tódulnak elénk: felsőtiszamenti jobbágyok hazatérésre kérik a lengyelhonba menekült Rákóczit, — a magyar földre lépnek —, megtörténik a zászlóbontás —, hívó Szávára tódul a nép köréje —, harsona zendül, dob pereg, s indul a kurucok harca a legendás hős, Rákóczi vezérletével. A valóság azonban az, hogy Rákóczi lelke mélyén s a magyar nép számára kezdettől fogva inkább szeretett volna a béke, mint a háború fejedelme lenni. A keresztény politi ka - és uralkodásról írt művében1 mestere, Bossuet nyomán2 vallja, hogy „a keresztény fejedelem fő jellemvonása a szeretet és alázatosság szelleme, mellyel a háború viselése ellentétben áll”3. Mert a jó fejedelem hivatása „az atya, a testvér és a pásztor szerepében eljárni”. Az ilyen szellemű uralkodás alapelveinek legméltóbb foglalatát is szent István ,,Intelmei"-nek (Institute morum) könyvében látja, ezért fordítja azt le ő maga franciára és csatolja fentebb említett művéhez. * * * Méltóképpen ünnepelte meg a magyar nép és haza a jelen esztendőben a Vezérlő Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc születésének háromszázadik évfordulóját. Egy éven át folytak róla a megemlékezések: előadások az általános iskoláktól kezdve az egyetemi katedrákig; a tömegközlési eszközökön, napisajtón és szakfolyóiratokon, rádión és televízión át a Magyar Tudományos Akadémián tartott tudományos szintű előadásokig, valamint májusban előbb a törökországi Rodostóban, majd itthon, Sárospatakon ülésező nemzetközi Rákóczi-szimpozio- nig. Márki Sándor4, Thaly Kálmán, Szeklű Gyula, Emile Horn, Bállá Antal, Zolnai Béla (hogy csak néhány kiemelkedőbb nevet említsünk), Rákóczival foglalkozó munkái, s 1935-ben neves történészek kétkötetes gyűjteményes értekezései5 után örömmel láthattuk, hogy folytatódik a korábbi, Rákóczi személyét és szerepét kutató és továbbvivő történeti feldolgozás. A több értékes szépirodalmi és tudományos szakirodalmi termésből legyen itt kiemelve Kö- peczi Béla—R. Várkonyi Ágnes kötete: II. Rákóczi Ferenc (Bp. 1976). Bár a nagyszámú Rá- kóczi-méltatás közepette történt említés a Nagy Fejedelem vallásos vonatkozásairól is, mégis úgy érezzük, hogy folyóiratunknak ez irányban némileg ki kell egészítenie a jubiláns év megnyilatkozásait. Aki e témakörön belül közelít Rákóczi személye felé, nem jár töretlen úton. Eltekintve attól, hogy a Rákóczi-életrajzok is feldolgozásuk szerves részeként iktatták be az ő vallásos életét (különösen Márki Sándor) és vallásos-teológiai írásait, voltak kutatók, akik részletfeldolgozás tárgyává tették belső lelkivilágát és vallásos élete külső gyakorlatát. Kiemelkedőbb közülük Fraknói Vilmos6, Karácsonyi János7, Stuhlmann Patrik8, Brisits Frigyes9, Zolnai Béla10, Meszlényi Antal11, Rogács Ferenc12 és Várdai Béla13. II. Rákóczi Ferencben több nagy történelmi család: a Rákócziak, Zrínyiek, Báthoryak, Lo- rántffyak, Frangepánok, sőt az egyháznak szentet is adó lengyel Kosztkák jeles testi-lelki képességei öröklődtek finom integrálódásban. Az így örökségképpen magával hozott hajlamcsírákat tovább fejlesztette a családi és iskolai nevelés. S ha az apa, I. Rákóczi Ferenc, kisfia születése után pár hétre elhalálozván nem nevelhette fiát, s ha az anyát, Zrínyi Ilonát nagyon is igénybe vették a Rákóczi-uradalmak sorsa, sőt országos gondok: vallásos kötelességeit hűségesen teljesítette, jó példát szolgáltatva gyermekeinek, Júliankának és a kis Ferencnek. Főleg azonban ott volt a nagyanya, a buzgó, sőt türelmetlen katolicizmusáról ismert nagyasszony, Báthory Zsótiali. Majd halála után a nagynénik: a zágrábi apácafejedelem- asszony, Zrínyi Petronella; Báthory Hedvig, előbb Liptovszky lengyel főnemes felesége, majd özvegységében apáca; végül Rákóczi Erzsébet, akinek két házassága egyikéből sem született gyermek, s második özvegysége után minden anyai érzését a két Rákóczi-gyermekre pazarolta. Nem kell mondanunk, hogy ezek az istenes lelkek mit tartottak a nevelés legelső „aranysza- bályá"-nak! Tizenkét éves korában a bécsi politika erőszakosan elválasztotta édesanyjától és nővérétől a gyermekifjú Rákóczi Ferencet, s nem egy magyarhoni, hanem a csehországi Neuhaus jezsuita kollégiumába adták. Ez — ha fáj is érzékeny lelkének, — de arra jó, hogy Istenhez forduljon vigasztalásért s az ima- és vallásos életben keressen erőt megkeserített lelkének. Tehetsége és buzgósága láttán az ifjúsági Mária-kongregáció vezetőjévé, prefektusává teszik meg. S ha a prágai egyetemi évei után Bécsben a világias élet jócskán koptat is korábbi vallásos érzésvilágán, itáliai útjának három fontos élménye: a loretoi kegyhely, XII. Ince pápa 138
