Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - FIGYELŐ - Gonda Imre: Tetteink és az evangéliumi erkölcs
zött. • — Sokszor probléma: hogyan lehet szeretni azt, aki botrányos, bűnös tetteket követ el? — A válasz a fentiek alapján: a tettet, mint önmagában rosszat, elítéljük, helytelenítjük, kerüljük, mert nem fér össze a keresztény élettel. De a rosszat cselekvő embert lehet és kell is szeretni, rajta segíteni, neki jót kívánni, mivel nem láthatjuk „szívének szándékát” és így bűnösségét sem. (Vigyázzunk azonban, nehogy a „mindent megérteni”-akarásunkkal magát az objektíve rosszat is eljelentéktelenítsük, vagy a személyes bűnnek szinte még a lehetőségét is kizárjuk!)34 Lehet-e valamit „súlyos bűn terhe alatt" parancsolni?35 — Tulajdonképpen nem, a parancs (ill. tilalom) csak az objektív síkon létezik, a bűn pedig személyes állás- foglalás eredménye. Az eddigi egyházi gyakorlatban szerepelt az említett fenti kifejezés, de hozzáértették a következőket: t. i. ha valaki tudatosan és szándékosan szegné meg az adott parancsot, enyhítő körülmények nélkül. A félreértések miatt ma jobbnak látják elkerülni a „bűn" kifejezését „parancs", illetőleg a „tilalom” megszövegezésénél. A Liturgikus Konstitúció így szól a breviárium elvégzésének és a vasárnapi szentmisén való részvételnek kötelező voltáról: 96. ill. 106. p. A „Humanae Vitae" körlevél közismert problémái a házaséletről az elmondottak alapján oldhatók meg. Objektív normát ad a körlevél: és bár nem tévedhetetlen és nem is tartja önmagát e téren a legvégső válasznak, mégis elirányító és kellő tiszteletben tartandó. Nem állítja azonban azt, hogy aki nem követi, már „ipso facto” — függetlenül tudásától és szándékától — súlyosan vétkezett! Tudnunk kell, hogy egy tett erkölcsi értéke a cselekvő számára attól függ: vajon az objektív normát alapul véve, milyen körülmények közt, milyen egyéni ismeret és szándék szerint cselekszik. Nem elég a parancsok „betű szerinti" teljesítése. — Amint a bűn nem egyenlő egyszerűen az objektív normáktól eltérő cselekedettel, ugyanúgy a jótett, és nyomában az igazi keresztény élet sem egyenlő a parancsok puszta megtartásával. Az előírásokat betartó farizeus még nem lett kedves Jézus szemében (Lk 18,9—14; vö. még Lk 16,15; Mt 5,20). Akik csak ajkukkal dicsérik Istent, de szívük távol van tőle (Mk 7,6), nem „igazak”. A Lumen Gentium joggal kívánja meg az Egyház tagjaitól, hogy a legalista, farizeusi színezetű vallásosság helyett ,,mindenki legyen Jézus életének és feltámadásának tanúja és az élő Isten jele a világ előtt” (38. p.). Az Egyház szentsége azokban mutatkozik meg, „akik a különböző életformákban törekednek a szeretet tökéletességére és mások épülésére szolgálnak” (39. p.). Ez pedig nem valósulhat meg a „minimalista”, az ún. „átlagkeresztény" lelkületben, hanem csak a szívbeli önátadás, a komoly szándék által, amely arra törekszik, hogy a tőle telhető legtöbbet adja (vö.: Mt 25,14—30). Jegyzetek: 1. A. Horrevorts: Die traditionelle Moral der Kirche. Concilium, 1975, 6/7. 396—398 o. — 2. B. Häring: La legge di Cristo, 1969, I. 324—325. — 3. D. Capone. La veritä nella coscienza morale. Studio Mo- ralia, Roma 1970 (VIII), 12. o.— 4. B. Häring: La legge di Cristo, I. 325. o. — 5. D. Capone: i. m. (3. jegyzet), 13. o. — 6. u. o. — 7. Vö: J. Lacroix: A perszonalizmus — hit az emberben. Mérleg, 1975, 3, 210. o. — 8. B. Häring: Vrais et faux prophétes. Paris, 1971. 156. o. — 9. u. o. 159. o. — 10 Vö: A. Regan: Abortion laws and fetal right to fife. Studio Moralia, 1973 (XI) 277. o. — 11. Vö. J. End res: Joseph Fletcher’s Theorie von der Liebe als dem einzigen Masstab sittlich guten Handelns. Studia Moralia, 1968 (VI), 139—140. o. — 12. u. o. 137—156. o. — 13. u. o. 141. o. — 14. u. o. 143. o. — 15. Vö: Boda L: A megújuló erkölcsteológia ismertető jelei. Vigilia, 1975/6, 366. o. — 16. Bővebben: Lexikon für Theologie u. Kirche, 9, 804—806, B. Häring: La legge di Cristo, i. 356.; F. Bockte: A morálteológia alapfogalmai, Bécs OMC 1975, 71—73. o. — 17. B. Häring: La legge di Cristo I, 360. — 18. XII. Pius: Allocutiones AAS 44 (1952) 270-, 413; S. Off. instrukciója, 1956 febr. 2, DS 3918— 3921. — 19. Vö: Van Kol: Theologia Morális, Herder, 1968, I. 36—39. o.; B. Häring■ La legge di Cristo I, 275.; F. Bockte: i. m. (16. jegyz.) 42—45. — 20. Vö. Concilium i. m. (I. jegyz.) — 21. Vö. J. Gründel: Aktuelle Themen der Moraltheologie, München, 1971, 173. o. 165. jegyzet — 22. Dizionario di Teológia Morale, Roma (Studium), 1968, I. 909— 911. o. „Libri penitenziali”. — 23. J. Gründel: i. m. (21. jegyz.) 161. o. — 24. Haben die Paulinischen Wertungen und Weisungen Modellcharakter? Gregorianum 1975/2. 237—• 271. o. — 25. u. o. 264. o. Vö: még: E. Hamei: La théologie morale entre l’Ecriture et la raison. Gregorianum, 1975/2. 273—319. o. — 26. Örsy László: Jog és Lélek, Szolgálat, 26 (1975) 33. o. — 27. Vö: B. Häring: La legge di Cristo I. 375—376. o.; F. Böckle: i. m. (16. jegyz.) 44—45. o. — 28. R. Schnackenburg: Messaqio morale del Nuovo Testamento, 1971. 66. o. — 29. Őrsy László: i. m. (26. jegy.) 36. o. — 30. Vö: B. Häring: La legge di Cristo I. 349—374; F. Böckle: i. m. 43—44. o. — 31. K. Rahner: Situationsethik und Sündenmystik, Stimmen der Zeit, 1949—50, 336. o. Idézet megtalálható: ß. Häring: La legge di Cristo, I. 358. o. is. — 47
