Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 1. szám - FIGYELŐ - Földényi János: A keresztény élet és a "fasiszta" személyiségvonások

32. Vő: B. Häring: La legge di Cristo, I. 360. o. — 33. ß. Häring: Sünde im Zeitaller der Säkularisation, Styria, 1974, 192—193. o. — 34. V. ö: L’OSSERVATORE ROMANO, May 20, 1971. (angol nyelvű). „Washington Case", III.: Pastoral Practice, 2. — 35. B. Häring: i. m. (33. jegyz.) 205—224. o — 36. L'OSSER- VATORE ROMANO... (34. jegyz.) II. Cons­cience, 4. E témáról: Rosdy P.: A Humanae Vitae értelmezésének fejlődése, Vigilia, 1974, augusztus, 510—512. o. Gonda Imre A KERESZTÉNY ÉLET ÉS A „FASISZTA” SZEMÉLYISÉGVONÁSOK Franz Werfel „Cella" című regényében van egy jelenet, amelyben Stich úr, a hiva­talnok a vele egy cellában szenvedő káp­lánnak odavágja: „az Úristen a legfőbb fasiszta... Ha mondom..."1. Stich úr jel­lemzéséből és Werfel nézeteinek ismereté­ből is nyilvánvaló, hogy a mondat nem az író felfogását fejezi ki. Mégis létezik egy gondolat, amely elég gyakran, több­kevesebb nyíltsággal megfogalmazódik: a keresztény vallás nem lehet-e valamilyen értelemben előkészítője, szálláscsinálója annak a társadalmi jelenségnek, amelyet fasizmusnak nevezünk? A kérdést megvizs­gálva igyekszünk tisztázni: milyen ténye­zők teszik lehetővé, hogy ilyen gondolat bármikor, bárkiben felmerülhetett, — ezt kö­vetően pedig felvázoljuk: miért és milyen összefüggésben téved az, aki kapcsolatot lát a kereszténység és a fasizmus között. A kutatás kezdetei A fasizmus pszichológiai jelenségeinek vizsgálata elég későn, 1943-ben kezdődött el az antiszemitizmus tanulmányozására biztosított alapítvány keretében2. Tanulsá­gos az a mód, ahogyan az antiszemitizmus konkrét vizsgálata révén eljutottak a fa­sizmus jelenségének általánosításához. Az antiszemitizmus az emberek gondolkozásá­ban, magatartásában megmutatkozó olyan jelenség, amelynek hatása az élet külön­böző területein sokrétűen bukkanhat fel. Ezt a szerteágazó jelenséget úgy próbál­ták összefogni, hogy kérdőíveket szerkesz­tettek, és ebben különböző, olykor sem­leges állításokkal szemben kellett a meg­kérdezetteknek állást foglalniuk. Az állítá­sok közé — amelyeket a szaknyelv „item”- eknek nevez — olyan megállapításokat is rejtettek, amelyek az antiszemita viselkedés, gondolkodásmód jellemzői. Aki a többi között ezekkel az „item”-ekkel is egyet ér­tett, az így „elárulta", hogy antiszemita; arról viszont, aki ezeket az „item"-eket ta­gadta, az antiszemitizmus nem állítható. A vizsgálatok során azonban kiderült, hogy sok igazság van Leo Loewenthal hí­res mondásában: „Az antiszemitizmusnak semmi köze sincs a zsidókhoz." Az embe­rek ugyanis különböző faji vagy nemzeti­ségi kisebbségekkel szemben az antisze­mitizmushoz nagyon hasonlóan viselkednek. Tehát létezik egy olyan társadalmi viselke­dés, amely szerint az emberek egy része idegenkedik a közöttük élő kisebbségi cso­portoktól, egyszerűen azért, mert azok má­sok, mint a többség. Ez a jelenség a sok­kol szélesebb körű etnocentrizmus (fajköz­pontúság), melyet hasonló módon kezdtek vizsgálni, mint korábban az antiszemitiz­must. Az „item"-ekre adott igenlő válaszok alapján összeállítottak egy gyakorisági sort, amelyet E-skálának, vagyis Etnocent- rizmus-skálának neveztek, és amelynek alapján immár számszerűen is össze lehe­tett hasonlítani különböző emberek etno- centrikus viselkedését. A tapasztalat azt mutatta, hogy a két jelenség szorosan összefügg: azok, akik az előző vizsgálat­ban antiszemitának mutatkoztak, az etno­centrizmus vizsgálatában is magas pont­számot szereztek. Ellenben azok, akik nem voltak antiszemiták, többnyire etnocentriku- sok sem voltak. Fasiszta személyiség-típus A vizsgálati eredmények tanulmányozá­sa során új gondolatok születtek. Miért van az, hogy egyik embert zavarja a köze­lében élő faji vagy nemzetiségi kisebb­ség, a másikat nem? Mi az oka annak, hogy egyeseket „idegesít" a közelükben élő emberek idegensége, különbözősége? A különbség oka nyilván nem a szóban- forgó kisebbségben van, mert ez esetben mindenki egyformán elítélően reagálna. A megokolások között ilyen válaszok szere­peltek: A zsidók — vagy a kisebbségi cso­port - „extravagánsak", „érzékiek", „lus­ták", „puhányok”, „rejtelmesek", „idege­nek". A faji, nemzetiségi kisebbségek 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom