Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 4. szám - FIGYELŐ - Kiss László: Boldog vagy, Sion Leánya
iyes elkötelezettség lép az előtérbe. Szélesebb körű ez, mint minden tudás és minden tudományos ismeret. Éppen ezért azonban a hit és a tudás nem állhat ellentétben. Ott, ahol a tudást a hit akadályának tekintik, meg kell kérdezni, vajon nem állítják-e a tudományt a saját meggyőződésük szolgálatába, hogy racionális bizonyítással a hit kérdéseit már eleve kikerüljék. Ebben az ellentétben nehezen jön létre egy beszélgetés. Tudás tudással, egy másik tudással, bizonyossággal áll szemben. Vagy azt is mondhatjuk: hit áll szemben hittel. A tudománnyal vissza lehet élni úgy, hogy a tudományba vetett hit szolgálatába állítják. Olyan programot jelent ez, amely reméli, hogy ki lehet kapcsolni a hitet, amikor a világot olyan kicsivé teszik, hogy a tudomány egymaga úrrá tud lenni fölötte. Ez azonban nem az egész világ, a világ — ezt éppen minden korban a legnagyobb tudósok látták meg és hangsúlyozták — nagyobb, minthogy a tudomány teljesen át tudná fogni. A tudományban való hit elégtelen eszközökkel egy nem kielégítő részletbe kapaszkodik! A hit nagy feladata: hogy segítsen megtalálnunk a helyünket ennek a világnak az egészében; egyúttal biztonságot ajándékoz, sajátos célt mutat nekünk ebben a világban és értelmezi ezt a világot magát, és felcsillantja a színeit ott, ahol a tudomány önmaga csak számolni és mérni képes. Aki kifejleszti hitének erőit és nem engedi, hogy uralmába kerítse a téves elképzelés, hogy a tudás és a hit között „vagy-vagy” a viszony, az a hitre való szabad képességénél fogva megtalálja a helyes utat a tudományA hit útját járó és olykor kétségek közt botladozó embernek nem csupán elméleti útbaigazításra van szüksége, hanem sok esetben inkább gyakorlati példára, a példából áradó vonzásra és szeretetre. A hitből fakadó élet legigazibb példája Jézus Anyja, Szűz Mária, hiszen Ő is a hit zarándokúját járta (LG 58). Alakjából árad a Krisztusba vetett hit, „kulcsalakja Ő a katolikus hitértelmezésnek, gyújtópontja minden hitigazságnak" (L. Scheffczyk: Neue Impulse zur Marienverehung, St. Ottilien, 1974, 16— 17. o.). Már Erzsébet boldognak hirdeti Öt, „aki hitt annak beteljesedésében, amit az Ür mondott neki1’ (Lk 1,45). Szent Ágoston szerint „Máriát boldogabbá tette Krisztus hitének befogadása, mint Krisztus testének fogantatása. Hisz Mária anyai közelsége mit sem ért volna, ha nem hordozta volna Krisztust boldogabban a szívében, mint a méhéhoz is. Azt is szeretni fogja, miként hitének tartalmát is szereti. És ennek a szeretetnek a fényében a híveitől oly gyakran félreismert tudomány igazi fénye és sajátos szépsége is fel fog tárulni. Mint az emberi értelem csodálatra méltó teljesítménye, a világ megismerésén fáradozik, amelyben élünk. A hivő azonban túl fog tekinteni ezen és bizalmát Istenbe veti. Mikor jutunk el a teljes ismeretre? A hit mindannyiunkat újra és újra próbára fog tenni. Újra és újra kételyek árasztanak el. Ez hozzátartozik az emberi léthez. Az „élet" sosem sztatikus valami. Minden ember egyszerűen arra van utalva, hogy „magukkal vigyék" azok, akik ugyancsak úton vannak a hinni tanulás felé. Egyedül nem megy sosem! A közösség segítség lehet, de nem lehet kikényszeríteni, és azoktól az emberektől függ, akikkel találkozunk. Aki ezen az úton jár, újabb, mélyebb ismeretek után szomjazik. Megismerésünk ebben az életben töredékes marad. ígéretet kaptunk azonban, hogy előrehaladunk a megismerésben és a hit tapasztalatában. János-evangélium beszámol egy emberről, aki a Jézussal való találkozásból megsejtette Krisztus üzenetének nagyságát, és erre a vallomásra jutott: „Te vagy az Isten Fia.” Jézus azt válaszolja neki erre: „Még nagyobb dolgokat is fogsz látni” (Jn 1,50), és ezzel megvilágítja, hogy az Istennel való minden találkozás új és nagyobb hitbeli tapasztalat forrása. (Gütersloh, 1975. 544—549. o.) ben” (Sermo 215, 4: PL 38, 1074). Isten állítja elénk Máriát, mint a hit eszményét, hiszen így köszönti őt küldötte, az angyal: „üdvöz- légy, Kegyelemmel teljes!" Isten választotta őt ki, hogy Édesanyja legyen emberré testesülő Fiának. „Mária Isten tervét saját szerető hitével szeretetteljes önátadásával vá- laszolta meg" (H. Netter: Da steht die Frau, eure Mutter! Roma, 1975. 74. o.). Mária képét Isten formálta Egyik külvárosi kápolnában egy szép szobor a Szűzanyát ábrázolja talpig fehér köntösben. Néhányon egészen komoly nagy ösz- szegeket ajánlottak fel arra a célra, hogy a „Szűzanyának ruhát varrathassanak és felöltöztethessék” a maguk ízlése szerint. — így vannak egyes keresztények a Mária-tisztelet- tel is: szeretik Máriát a saját fantáziájuk 237 BOLDOG VAGY, SIÓN LEÁNYA
