Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 4. szám - FIGYELŐ - Kiss László: Boldog vagy, Sion Leánya
köntösébe felöltöztetni. Felruházzák Őt mindenféle fantasztikus tulajdonságokkal, mindentudással, csodatevő képességgel. Az ő „Máriájuk” nem az isteni kegyelemmel elhalmozott, mégis földön járó asszony a hit fényes homályában, hanem a fantázia szellemasszonya, álomhercegnő ködképe. Miért kell Isten Anyjára ráaggatni emberi elképzelések karácsonyfadíszeit? — Nem sokkal szebb-e Ű olyannak, amilyennek Isten a saját ízlése szerint megteremtette, a Szentlélek kegyelmével formálta, Jézus szeretete és példája mintázta, és amilyenné a hitben élve önmagát kialakította? Minden emberi képzelet alkotásánál szebb az Istentől teremtett Mária, akit Isten kegyelmi kiváltságokkal ruházott fel, és aki igazságkeresésével a hit homályában is az égi fény útmutatásait kereste. A szeplőtelenség együtt tündökölt a szolgálólány alázatával, — munkában megkérgesedett keze fészekmelegségű szívvel, józan okossága szűziességgel párosult. A fájdalmakat hősiesen tűrte, bár szeméből könnyek peregtek. A fájdalom tőre járta át lelkét, mégis tudott erős asszony lenni. A szürke hétköznapok fárasztó munkáin is átcsillant tiszta öröme, mások bajában résztvevő tekintete, segítőkészsége; szívén viselte a föld minden nyomorát és mégis a mennyei derű fényét sugározta. Hite: Isten ajándéka Mária maga tanúsítja, hogy Isten „letekintett alázatos szolgálólányára ... nagy dolgot tett velem Ő, a Hatalmas..." (Lk 1,47. 49). Amint egész lénye, úgy istenanyai kiválasztottsága és ennek megválaszolásául felajánlott hite is Isten ajándéka. A Tridenti zsinat után a hitújítók inkább a „bizalommal teljes hit” (fides fiducialis) „egyedül üdvözítő” (sola fides) hatását hangsúlyozták, és ezen vélemény túlzásainak ellensúlyozására a katolikus hittanítás inkább értelmi hitfogalmat dolgozott ki; „Hinni annyit jelent, mint igaznak tartani azt, amit az Isten mond (kinyilatkoztat), csak azért, mert Isten mondja”. A hit elemzésében a dogmatika egyidejűleg rámutatott a hit kegyelmi jellegére és a szabadakarati döntés fontosságára is. Ám ebből a hitfogalomból minden értelmi csiszoltsága ellenére is hiányzott az az életerő és az a termékenység, amelyre a Szentírás biztat, hogy ti. „teremjünk gyümölcsöt a szeretetben” (vö. Jn 15,5. 16), „a hit cselekedetek nélkül halott” (Jk 2,17), hogy Krisztusban „csak az a hit számít, amely a szeretetben teljesedik ki” (Gál 5,6). Mária hite nem csupán elfogadása volt az isteni kinyilatkoztatásnak, nem csak akarati állás- foglalás volt, vagy érzelmi ráhagyatkozás Istenre, hanem magában foglalta a Szűz egész életét. A hit hatotta át imádságait, személyes kapcsolatait, főleg Jézushoz fűződő szeretetét, fárasztó házi munkáit, élete szenvedéseit. A Jézusért vállalt szenvedés értékére is a hit tanította őt meg, és a hit volt szíve tiszta örömének forrása. Benne teljesedett be a próféták jövendölése „Sión daloló leányáról”. „Dalolj, Sión leánya, zengj éneket Izrael! örülj és újjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!" (Szof 3,14). Ez a hit Isten ajándéka volt, amelynek csíráját megkapta bűntelenségével, kegyelmi teljességével. De ezt az életcsírát meg is kellett őriznie a sok megpróbáltatás közepette, ki is kellett bontakoztatnia. És ebben a megőrzésben és kibontakoztatásban rejlik Mária nagysága és hősiessége, amellyel együtt tu- tudott működni a felajánlott isteni kegyelem indításaival. Ezek a kegyelmi indítások egyre nehezebb próbák elé állították, egyre súlyasobb kereszteket raktak rá, egyre mélyebb sebet ejtettek érző szívén. Mária elfogadta Isten tervét, belesimult az isteni akaratba, még akkor is, ha nem értette meg, mit kíván tőle az Úr. Mária istenanyasága „hivő anyaság" volt, és mint ilyen „sajátos, személyes, és az egész emberi közösséget képviselő életforma” (Brokard Meijer: Maria evangelisch oder katholisch? Köln, 1968. 68). Hitének megítélésénél nem az a fontos szempont, hogy milyen hitigazságokat milyen mélységben ismert, hanem az, hogyan fejlődött ki Isten és Jézus melletti személyes elkötelezettsége a teljes önátadásig. Annak tudomásulvétele, hogy a Messiás benne jön el, a Szűzanya hitében nem jelentett semmiféle törést, szakadást, hiszen a Messiásra irányult Ábrahámtól kezdve az ősatyák és próféták reménysége. Amint Ábrahám ősatyánk a hitben, úgy lett a Messiást hittel befogadó és méhében foganó Mária édesanyánk a hitben. Amiben Ábrahám hitt és amely reménységnek megvalósulási ígérete az ő „ivadékához” fűződött (benne nyer áldást a föld minden népe), az most valósággá vált és beteljesedett a Mária szíve alatt emberré lett Igében. Mária hitével Ábrahámot és az egész választott népet, de mondhatjuk, hogy az egész emberiséget is képviseli. Ennek a hitnek belső, titkos és kiapadhatatlan forrása: a Szentlélek kegyelme. Hite további növekedésében nagy szerepe van az isteni Gondviselés irányításának, Jézus élete példájának, de annak a folyton megújuló hősi önátadásnak is, amelyet e szavakkal vállalt: „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid” (Lk 1,37). Nem szabad azt hinnünk, hogy Ő már előre tudott mindent, és mindent meg is értett; vagy hogy csiszolt teológiai fogalmakkal tudta volna kifejezni Isten tervét, Jézus istenségét, emberségét, messiási elhivatottsága mibenlétét, vagy akár saját messiás-anyai hivatását. 238
