Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 4. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok Újévtől bőjt 5. vasárnapjáig
dicsőülünk. Végül minden Helyzet alkalmat ad a szeretet gyakorlására is. Alkalmunk van meghajolni Isten titokzatos végzései előtt, és áldozatok árán is megdicsőíteni őt, s ezzel országának hatékonyságát szolgáljuk. Azután alkalmunk van arra, hogy türelmesek, megbocsátok, nagylelkűek legyünk környezetünkkel szemben. Ha pedig másokat ér csapás, az arra szólít fel, hogy együtt érez- zünk velük, imádkozzunk értük és erőnkhöz képest legyünk segítségükre. Böjt 4. vasárnapja (Józs 5,9a.10—12; 2Kor 5,17—21; Lk 15,1—3.11—32) A kiengesztelődés szolgálata Az apostol szerint Jézus az egyházra bízta a kiengesztelődés szolgálatát. Ez abban áll, hogy hirdetnie kell az Isten irgalmát, s az embert el kell vezetnie a megtérésre, illetőleg lehetőséget kell neki adni, hogy állandóan ellenőrizze és rendezze Istennel fennálló kapcsolatát. Ennek a kapcsolatnak az atya és a gyermek viszonyának kell lenni, amiben benne van a tisztelet, a ráhagyat- kozás, a bizalom és az a törekvés, hogy életünk az iránta való engedelmesség kifejezése legyen. Az evangéliumi kép anyagot szolgáltat minden kor igehirdetéséhez. Az ember hajlamos arra, hogy tékozló fiú legyen. Valamilyen irányban jelentkeznek a vágyak, hogy a magunk örömét, függetlenségét, élvezetét keressük. Sőt, aki megmarad az Atya házában, az is magában hordozza az irigységet, a féltékenységet, összeférhetetlenséget. Elvárja, hogy Isten különlegesen dédelgesse és kitüntesse hűségéért. Ezért jó összehasonlítani magunkat a nagylelkű Atyával. A bűn nem vezet maradandó boldogságra, mert lealacsonyít és nem elégíti ki legmélyebb szellemi igényeinket. Ellentétbe kerülünk jobbik énünkkel és elzárjuk a jövő •útját. Azonkívül az emberek megbecsülését sem vívjuk ki. Az élet reménytelenné válik, nincs további ígéret, s megjelenik a ielkiis- meretfurdalás. Jézus mindezt beleszőtte a tékozló fiú alakjába. Viszont az Atyáról olyan képet festett, hogy 'hozzá visszatérhetünk minden zsákutcából, s nem kell attól tartani, hogy a vele való találkozás megalázó lesz. Nem tesz szemrehányást, nem fenyegetőzik: ő egészen irgalmas. Jézus istenképe felemel, bizalmat kelt, reményre hangol. A szentlecke rámutat arra, hogy Isten milyen módon hozta egyensúlyba az erkölcsi rendet. Az Atya elfogadta Jézus elégtételét. Ő az igazságtalan ítéletet arra használta fel, hogy egészen teljesítse küldetését, engedelmeskedjen az Atyának és kimutassa az •emberek iránti együttérzését, szeretetét. Ezzel nekünk is példát adott, hogy az igazi engesztelés a kötelességteljesítés, az áldozatos szeretet és egymás terhének viselése. Böjt 5. vasárnapja (Iz 43,16—21; Fii 3,8— 14; Jn 8,1—11) A tökéletesedés útja Az evangéliumokban sok olyan jelenetet találunk, amelyek merész képekben fejezik ki Jézus találékonyságát, okosságát és az isteni végzésekben való eligazodását. De alig van történet, amely az ellentéteket any- nyira érzékeltetné, mint a házasságtörő asz- szony fölötti ítélet. Tökéletes képet kapunk az elbizakodott, fölényes emberről, aki ítélkezik és a valláshoz való hűségét azzal mutatja meg, hogy másokat eltapos. De látjuk azt az embert is, akit a szenvedélye elragadott s most átéli a bűntudatot, a félelmet és magába roskadtan hallgat. Az emberektől csak megvetést kap, s nem adnak neki alkalmat arra, hogy bűnét jóvátegye vagy új életet kezdjen. A kép megvilágítja az emberiségnek a bűnnel szemben fennálló tehetetlenségét is. Megpróbálták a bűnöst kiirtani, s az erkölcsi rendet a büntetés kirovásával helyreállítani, illetőleg másokat a bűntől elrettenteni. Jézus nem színteleniti el a bűnt, Alkalomadtán nagyon kemény figyelmeztetést ad a bűn kerülésére. De ugyanakkor megérti a gyarló embert és tudja, hogy a bűnbánat őszinte javuláshoz vezethet. Azért jött, hogy tökéletessé tegye a törvényt és az embert. Rámutat arra, hogy a ma- gunkbaszállás, önmagunknak az Isten előtt való igazolása sokkal fontosabb, mint az emberi paragrafus. Nem az a keresztény magatartás, hogy keressem, milyen szabályok alapján marasztalhatok el másokat, hanem az, hogy addig ne dobjak másra követ, amíg én is hasonló bűnökben vagyok. Az Ószövetségben a sértett félnek vagy a tanúnak volt joga ahhoz, hogy az első követ rádobja az elitéltre. Jézus új rendelkezést hoz, mert bízik abban, hogy aki megtapasztalta Isten irgalmát, annak lesz reménye és el mer indulni a javulás útján. Az igazi meg- térők ezenkívül még azt is megtapasztalják, amit Pál apostol mond a mai szenlleckében: Krisztus magához ragadott engem. Ő tehát nemcsak figyelmeztet, hanem segít is, hogy elforduljunk attól, ami mögöttünk van, amihez rendetlenül ragaszkodtunk, és lendüljünk neki megvalósítandó feladatainknak. A bűnbánatban mintegy vele együtt meghalunk a bűnnek és töltekezünk feltámadásának erejével. Lev Tolsztoj ezt a vallásos gondolatot fejtette ki a Feltámadás című regényében. Gál Ferenc 231