Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 4. szám - FIGYELŐ - Köszöntjük a hatvanéves Várkonyi Imrét - Cserháti József: Tíz éves a Teológia

FIGYELŐ KÖSZÖNTJÜK A HATVANÉVES VÁRKONYI IMRÉT Folyóiratunk felelős kiadója, dr. Várkonyi Imre prépost, kanonok, A.C. országos igazgató ez év decemberében töltötte be hatvanadik életévét. Az évek múlását ünnepelni bizonyos értelemben különösnek tűnhet. Hiszen a hivő ember mélységesen meg van róla győződve, hogy az élet Isten ajándéka, s hogy ha az rövidebbre vagy hosszabbra nyúlik, — ezt is az isteni gondviselés méri ki az ember számára. Ezért nem túlzó szerénység, amikor istenhivő emberek csak vonakodva fogadják a születésnapi köszöntéseket. — Várkonyi Imrének azonban —• hogy úgy mondjuk — nem áll módjában kitérni a köszöntők jelentkezése elől. Nem, mivel közéleti ember. A kalocsai főszékesegyházi káptalan tagja, országgyűlési kép­viselő, három katolikus időszakos sajtótermék felelős kiadója, — és még sorolhatnánk azokat a hazai és nemzetközi jogcímeket, melyek paptestvéreit, munkatársait, választóke­rületének tagjait, sokakat arra indítanak, hogy köszöntsék őt. És ne csupán „kedves köte­lességnek” tegyenek eleget, hanem — ismerve Várkonyi Imre szerepének, munkásságának jelentőségét — belső ösztönzésből fakadóan tolmácsolják jókívánságaikat. A hatvanadik születésnap alkalmával folyóiratunk nevében a szívből jövő köszöntés mellé a köszönet szavait kívánjuk csatolni. Meg akarjuk köszönni, hogy tíz esztendeje, az indulás­nak már előkészítésénél is segítségünkre sietett, majd az első évek nehézségei között, olykor biztatásával, máskor baráti kritikájával mellettünk állt. Olvasóink előtt, még a lap­kiadás „titkait” némileg ismerők előtt is aligha ismert, hogy felelős kiadónknak mennyi tapintatára, bölcs diplomáciájára volt szükség, hogy az elmúlt tíz esztendő szinte teljesen zökkenésmentesen múljon el. A TEOLÓGIA elsősorban ezt a munkát, támogatást akarja megköszönni, amikor Várkonyi Imrét 60. születésnapján köszönti. Hat évtized sok mindenről tanúskodhat egy ember életében. A jubilánsnál egyetlen ténye­zőre, bátran mondhatjuk, élete alapmotívumára szeretnénk csak utalni: Krisztus iránti hűsé­gére. Ebből a hűségből forrásozott szeretete egyháza és hazája iránt is. E kettős irány- zódású szeretet — épp mivel Krisztus felől érkezett — szükségképpen harmonikusan olvadt eggyé az évtizedek során egyéniségében. Várkonyi Imre nem volt soha az az ember, aki engedte volna, hogy Isten és az emberek, Krisztus egyháza és hazája iránt érzett szeretetét bárki is kijátssza egymás ellen, szembeállítsa egymással. A belső harmóniában feloldódó Isten- és ember-, egyház- és hazaszeretet formálta Várkonyi Imrét az elmúlt hat évtized so­rán belsőleg kiegyensúlyozott, a szükséges határozottságában is szeretetreméltó emberré. Tudjuk, hogy e rövid megemlékezés, mely egyaránt kíván köszönet és köszöntés lenni, csak az egyik megnyilatkozás a számos illőbb és méltóbb között, mellyel ezekben a hetek­ben a jubilánst sokan üdvözölni kívánják. Szeretnék azonban, ha az ünnepelt is, a barátok és munkatársak, az olvasók is észrevennék, megéreznék, hogy köszöntésünk szava szívből jön és szívhez kíván szólni. Hatvanadik születésnapján folyóiratunk őszinte szeretettel és hálával köszönti felelős kiadóját. Szívből kívánjuk — talán kicsit önzőén önmagunknak —, hogy még sokáig élvezhessük gazdag tapasztalatából fakadó támogatását, tanácsait. Kí­vánjuk, hogy a hatvan dolgos, munkás évet még számos kövesse és Isten áldása jutalmazza. TÍZÉVES A TEOLÓGIA írta: Cserháti József, pécsi püspök Ha elmosódottan is, de még emlékezetünkben él a Budapesti Pázmány Péter Tudo­mányegyetem teológiai karának folyóirata, a „Theologia" (1934—1944), amely elsősorban a teológiai kutatásnak és a tudósnevelésnek kívánt szolgálni. A lelkipásztorkodó papság pedig ugyancsak igényelte volna azt a teológiai eligazítást, amelyre az igehirdetés mé­232

Next

/
Oldalképek
Tartalom