Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: "Most tükörben, homályban látunk..." (1Kor 13,12)
menschliche Freiheit. Göttingen 1972; H. Zahrnt: Gott kann nicht sterben. München 1970. — 10. F. Rotter: Was sagt uns die Philosophie über Gott? Aschaffenburg 1968. 102—108.o. 11. W. Kasper: Jézus a viták tükrében. In: Mérleg 1971/3; Sz. F.: Újabb krisztológiai irányok. In: Mérleg 1975/1. — 12. K. Rahner: Die Christologie innerhalb einer evolutiven Weltanschauung. In: K. Rahner: Beiträge zur Christologie. Leipzig 1974, 121. skk.o — 13. R. Pesch: Jesus ein freier Mann. In: Concilium 1974/3; F. Malmberg: über den Gottmenschen. „Quaest.disp." 9.köt. Freiburg 1960. — 14. E. Schillebeeckx: Jesus. 3.kiad. Freiburg 1975. 532.o. — 15. R. Schnackenburg: Der Mensch Jesus und die Frage nach Gott. In: Jesus Anfrage an uns. Innsbruck 1971, 9—52.o.; J. Ratzinger: Einführung in das Christentum, 9.kiad. München 1968, 153—197.o.; J. Jeremias: Die Botschaft Jesu vom Vater. 1968. Széli Margit „MOST TÜKÖRBEN, HOMÁLYBAN LÁTUNK .. ” (IKOR 13,12) „Majd részletesebben is elmesélem azt a hosszú agóniát, ami elvezetett a hithez. Voltam beteg és öngyilkosjelölt —, és azután létem egy pillanat alatt újjáteremtődött. . . Egy váratlan pillanatban villámcsapás ért, fényzuhatag-, és valami láthatatlan térben és időben, végnélküli imádásba kezdtem ... Amit leírtam igaz, nem hazudtam, csak szeretnék még pontosabb, még hidegebb lenni. A .villám’ szó talán lírai, amit vissza kellene vonni? Nem külsőleg láttam a villámot... de megvilágosodtam, hittem, Isten levette rólam a mérhetetlen nyomást. Három év után is azt mondom, hogy látomásom igaz, kizár minden feltételezést, — visszaemlékezem, hogy mennyire nyugodt lettem. Attól a naptól nincsenek izgató terveim, hogy azt tegyem, ami nekem tetszik és mégis minden megy magától, mert hiszek I" — Ezt írja Maurice Clavel, napjaink megtérője, aki éppen olyan jártas a lélektanban, mint a lélek útvesztőiben. (Ce que je crois, Paris, 1975. 12—13) A következőkben megpróbálkozunk néhány gyakorlati gondolatot adni a lelki átélések két tényezőjéről: a hitről és a kételkedésről. Igyekszünk megközelíteni az igazság és a valóság értelmét, amint azt belső életünkben és személyes gondolkodásunkban feltárjuk. A hitet nem mint isteni titkot akarjuk antropomorfizálni, hanem inkább a lélekre gyakorolt hatásaiban közelítjük meg. Tapasztalás és bizonyosság A Szentirásban a hit háromféle megközelítésével találkozunk. A Zsidóknak írt levél 11. fejezete meghatározza a hitet és a legszebb ószövetségi példákkal világítja meg. „A hit reményeink szilárd alapja és a láthatatlan dolgok igazolása. Ez adott bizonyságot őseinknek.” (11,1—2) A hit először is a láthatatlan bizonyosságát jelenti, egyéni rá hagyatkozást Istenre és a beléhelyezett bizalmat. Másodszor a hit az ember felől tekintve a kitartó, megbízható hűséget (batah) fejezi ki. És végül a megismerhető „hittartalom” (tides, quae creditur) jelenti mindazt a gazdagságot, amit Istenről és dolgairól lelkűnkbe fogadhatunk. — Amikor a hitet értelmezzük, a hangsúlyt rendszerint a „láthatatlanra”, azaz a nem-érzékelhetőre helyezzük. A bizonyosság értelmét viszont gyakran elhanyagoljuk. A hit dolgai láthatatlanok, de nem kevésbé, sőt teljesebben bizonyosak lehetnek, mint azok az adatok, felfogott tények, amikre érzékeinkkel támaszkodunk. Az egyes érzékek csalódhatnak, egész énünk tapasztalati tanúsága már kevésbé, mert ott az egyes képességek kiigazítják egymást. A ,.tapasztalás" itt a teljes embert megragadó átélést jelenti, amelyben szinte áttetszővé válik transzcendens Titok befogadására. Az ember sohasem keresheti úgy az Istent, hogy minden kötelességét otthagyva „az Ö kimondhatatlanul édes szeretetét ízlelje és élvezze”, — mert ezzel a durva rátöréssel mintegy elriasztja őt, sajátmagát pedig megtévesztő lelki önzésbe kergetheti. Azt azonban lelkiismeretben mindannyian világosan megérezzük, miként kellene az anyagi és szellemi érdekektől, élvezeti és szerzési törekvésektől annyira megtisztítani személyiségünket, hogy előkészítsük a talajt „a mindennapi életbe integrált hit” (K. Rahner) befogadására. — Értelmi belátásunk igényének törékeny tojáshéja alatt ugyanis már csírájában ott rejtőzik az isteni élet lehetősége, amely csak arra vár, hogy külső hatásokban is melegítsük, megvilágosítsuk, óva védelmezzük. Amint a Teremtéstörténet is szemlélteti: Isten Lelke, —mint kicsinyeit költő madár — „lebegett" a teremtés (és azóta minden lélek!) felett, hogy kitárt szárnya melegével életre keltse fiókáit. Az idők kezdetétől felénk 219
