Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Félegyházy József: Rákóczi életstílusának spirituális vonásai

botlások, hosszabb vagy rövidebb bűnös életperiódusok? Igen, mert bár lelkében, ha el is szunnyadt, de egészen sohasem aludt ki a vallásos hit világa és a keresztény erkölcsi rend kötelező tudata, viszont botlások és deviációs életszakaszok mégis tarkázták életútját.

Húsz éves sincs, amikor császári szóra abbamarad egyetemi tanulmánya, Bécsbe kerül, s előbb itt, majd házasságot kötve s hazájába térve a szabadságharc előtti években könnyelmű élet következik. Kastélyai nyitottak a felvidéki mágnások és császári katonatisztek előtt; jönnek a véget nem érő vendégeskedések, vadászatok, hangos-tivornyás mulatozások és nagy összegekre menő kártyacsaták. Ezeknek résztvevője, a legtöbb esetben gazdája és középpontja éppen ő.

Végül egy heroikus lendületű, de elvesztett szabadságharc után, melynek folyamán egy nemzet sorsát hordozta vállain, súlyosan sokkos lelkisérülten, XIV. Lajos francia király fényes udvara megszédíti, a korábbi könnyelműbb életszakaszok hatványozottan térnek vissza, tetézve frivol francia színielőadásokkal, futó kalandokkal és a „Hotel Transsylvanie” Rákóczitól fenntartott, pénzszerzésre alkalmas kártyabarlangjával! így jellemzi e helyzetét: „Színház, kártyajáték, vadászat, társaságok és bőséges lakomák voltak mindennapi táplálékaim . .. Királyi termekben és kertekben laktam, melyekhez hasonlókat elődeim sohasem láttak; pénzem volt bőven ahhoz, hogy állásomnak megfelelő cselédségem, vadászlovaim és közfeltűnést keltő ruházatom legyen. És mégis, szívem nagyon nyugtalan volt, mert Istentől, a szív igaz központjától távol volt és szeretete tárgyául szüntelenül változó teremtményeket választott".

A mélypontot ezek a párizsi évek jelentették, de egyben lélektanilag előkészítették — ellenhatásul —• az Istenhez térés vulkánikus kitörését. Később, a már bűnbánó ember, ilyen kemény ítélettel bélyegzi meg akkori életéi: „Színházban szereplő színész élete volt az enyém; adtam a keresztényt a papoknak, a katonát a katonáknak, a politikust a politikussal szemben; elmesélgettem, elhazudozgattam és hízelegtem a nőknek"21.

A nagy lélekfordulat okai közt ott találjuk az 1715. évi bádeni békekötést, amely Rákóczi diplomáciai erőfeszítései ellenére sem foglalta magába a magyar szabadság ügyét. Ennek leverő hangulatában tartott 1715. nagyhetében lelkigyakorlatot a Párizs melletti Grosbois (Nagyerdő) kamalduli kolostorában. Hálatelt szívvel magasztalja Istent „azon megnevezhetetlen örömökért és a magánosság azon valódi édességéért, mely az emberben felgyúllaszt- ja a lángot, hogy jól éljen és Isten jelenlétének tudatával járjon”22. — Felfigyelt az őt támogató államkincstár pénzügyi zavaraira s a maga részéről nem akarta azt tovább terhelni. — Tanúja volt 1715 augusztusában XIV. Lajos haláltusájának, mely mélyen megrendíti, de egyben tovább viszi Isten felé vezető útján: „A nagy halotti tragédia okozta megrázkódtatást csodálatos nyugalom váltotta fel bennem. Megleltem az igazi békét, melyet sok országban és tartományban, tengeren és városokban kerestem; de sem fejedelmi állásban, sem magán életviszonyaim között, vagy atyai pártfogóm, a legnagyobb király udvarában föltalálni nem tudtam". — XIV. Lajos halála után a régens Orleans-i herceg politikai céljai eltérőek voltak a Rákócziéitől. — De a legfőbb ok: lelkének érlelődése odáig jutott, hogy csömört kapva az udvari élet léhaságaitól, tisztább légkör után vágyódott.

Házat bérel Grosbois kamalduli szerzetesei közelében, követi életmódjukat. Erről így ír: „Tudom, Uram, és mindörökké dicsérlek ezért Tégedet, hogy ettől az időtől fogva minden rútságtól megszabadítottál, lelkiismeretemet megtisztítottad és más emberré kezdettél átalakítani. Föltettem magamban, hogy a Te segítségeddel elhagyom tisztátalanságomat, gyóntatom intelme szerint gyakrabban járulok a szentségekhez és éjjeli álmaimat megszakítva imádságaimmal fordulok Hozzád”.

Lelki könyvek olvasásába mélyed el. Nagyon megnyerte tetszését az ottani zárda-főnöktől kapott „De importantia salutis" (Az üdvösség fontosságáról) című könyv. „Ez a könyv a magam megismerésére vezetett, megmutatta a bajokat, melyeknek a világi életben és társaságban ki vagyunk téve; azokat átérezve bensőmben megváltoztam”23.

De igazában szent Ágoston Vallomásai voltak, melynek hatására megírta a maga hasonló művét. Ennek írásához 1716 karácsonya előtt kezdett s a kuruc háborúk eseményeiig jutott el. Folytatását, a második kötetet 1718 februárjában kezdi Drinápolyban s novemberben fejezi be Jenikőben, tartalmilag a Törökországba való utazásáig jut el. A harmadik kötethez az előző befejezése után azonnal hozzáfog, s nagyobb időközi megszakításokkal 1719 decemberében fejezi be Rodostóban. Itt a történelmi háttér fokozatosan eltűnik s már nem a fejedelem, a politikus, a hadvezér, hanem a sokat szenvedett és kifáradt ember van előtérben, akit csak belső élete érdekel, a lelkiéletben keres vigasztalást, megnyugvást24.

1717 tavaszán a török szultántól meghívást kapott, aki háborúra készülve Ausztria ellen, Rákóczinak segítséget ajánl fejedelemsége visszaszerzésére. Sokat töpreng, elfogadhat-e egy ilyen meghívást? Efölött való elmélkedését, épp Nagypénteken, így fejezi be: „Világosíts meg, Uram, hogy fölismerjem, mi az, amit tennem kell..; Az általad egykor vezérletemre bízott nép kiszabadítására a Te segítségedet kérem. Tekints siralmaira, hallgasd meg kiáltá140