Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Udvardy József: Tomori Pál és a mohácsi vész
TANULMÁNYOK Udvardy József Csanádi püspök TÖMÖRI PÁL ÉS A MOHÁCSI VÉSZ A béke megvalósítását nemcsak előadótermekben és nemcsak tárgyalótermekben munkálják, hanem — első hallásra paradoxként hangzik — fegyvert ragadva is. Akkor, ha az, aki fegyvert ölt, nem hódítani, nem más népeket elnyomni akar, hanem egy nép békéjét, nyugalmát védi az agresszor ellen. Akik 1526 augusztusában Mohácson táborba szálltak, ezt akarták. Tömöri, a vezér közigazgatási és diplomáciai tevékenységében arra törekedett, hogy az összefogás, a béke, a rend megteremtése által, a nemzetet előrevivő munka kereteit biztosítsa. Az idén van Tömöri születésének 500. és a mohácsi vésznek 450. évfordulója. Történetírásunk bőven foglalkozott e tragikus eseménnyel. A részletek tanulmányozása, a társadalmi és politikai körülmények elemzése tisztultabb látásmódra segített. Búcsút mondott ama régebbi nézetnek, hogy ez a csata volt egyetlen oka „nemzeti nagy létünk" eltemetésének, — hogy az ismert költőt idézzük — és hogy hibás a fővezér is, aki „elhagyva érseki székét, hazánk dísze virágát” halálba vitte. Most már tudjuk, hogy az ország „dísze virága” nem volt jelen a csatában, hanem csak egy töredék. Az is világos lett, hogy az ország romlásának folyamatában csupán egy momentum volt a mohácsi tragédia. Máskor is volt csatavesztés, de hogy Mohács ilyen következményekkel járt, annak oka a megelőző lassú romlásban, az európai külpolitikai helyzetben, a földrajzi adottságokban keresendő1; mások a Mohács utáni évtizedek anarchiáját, polgárháborúit okolják a romlásért2. E kérdés mélyebb taglalása nem tartozik témánkhoz. Most a történeti források világánál értékelni szeretnék Tömöri személyiségét, mely magában véve is nem mindennapi. Életpályájának mérföldkövei: katona, tisztviselő, diplomata, szerzetes, érsek, hadvezér. A források között a legfontosabbak Tömöri levelei, melyeket Fraknói adott ki3; négy eddig ismeretlen levelét megtaláltam az Országos Levéltárban4. Sokat foglalkoznak vele Burgio pápai követ jelentései5, értékesek a Budán tartózkodó más külfödi diplomaták értesítései is. — Tömöri 1476-ban született6. Milyen volt ekkor a vallási és társadalmi miliő, mely egyéniségét formálta? A renaissance-nak vallást és erkölcsöt fellazító hatása földrajzilag sem volt egységes és az egyes társadalmi osztályokban sem mutatkozott egyformán. Hatásai a nép rétegeit alig érintették. A 16. század első évtizedeiben nálunk is tovább áramlik az a folyamat, amely devotio moderna néven ismeretes, tehát a szubjektív vallásosság és bensőséges odaadás Isten szolgálatára. Ezt az irányzatot ápolják a kódex-irodalom szerzői. Ez az igény hozta létre már a 15. század második felében a bibliafordításokat7. — Éppen azokban az évtizedekben indult meg egy másik vallásos folyamat, mely később szélesebbé dagadva katolikus megújhodás néven vált ismertté. Ez fogalmilag független az ún. ellenreformációtól; már a reformáció előtt keletkezett és gyökerei odavezetnek, ahol számottevő reformáció nem volt. Olaszországban az Oratorium Divini Amoris nevezetű mozgalom volt az elindítója, melynek tagjai a humanista vallásossággal a tevékeny felebaráti szeretet gyakorlását kötötték össze. Nálunk a „Könyvecske a szent apostoloknak méltóságokról” című kódex szerzője ad hangot ennek az irányzatnak, aki nemcsak az aszkézis fontosságára hívja fel a figyelmet, hanem „az nagy isteni édes szeretetre” is. Ilyen nagy szeretet volt az apostolokban, akikre vonatkozóan idézi Dante Paradiso-jának XXII. Canto-ját: „Ez tüzes szárnyú édes elmélkedő emberek az tűzzel gyújtottak vala fel, ahonnat az nemes virágok nevekednek és az szent gyümölcsök”8. A megújhodás másik gyökere Spanyolországba vezet, ahol a keresztes háborúk eszméje még mindig eleven volt. A középkor végén ez már csak itt és Magyarországon élt. E két országban a mohamedánok, illetőleg a törökök elleni harc nem csupán politikai érdek, hanem vallásos hitből származó cselekedet is9. A spanyolok 1490-ig állandó harcot vívtak a mórok ellen. Nálunk a Hunyadi János által vezetett és Kapisztrán szent János által lelkesített katonákat is még a keresztes ideálok bátorították. Utoljára is Magyarországon gyűltek össze keresztesek, ti. 1514-ben. Nem rajtuk múlott, hogy nem a török ellen mentek. E vallási eszméket Tömöri annyira magáévá tette, hogy ha nem esik el a Mohácsi csatatéren, a következő évtizedekben az egyházi élet vezéregyénisége lett volna10. — A vallási megújhodással 132
