Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Udvardy József: Tomori Pál és a mohácsi vész
szemben a politikai és társadalmi életben a dekadencia jelei mutatkoztak Mátyás király halála után. Nemzetünk történelmében egy hosszan elnyúló korszakot figyelhetünk meg, melyben az ország egységét megbontó, széthúzó jelenségek majdnem állandóak voltak. Kezdődött ez az Anjou-ház kihalása után és Mátyás uralkodását kivéve eltartott a 17. századig. Nagy Lajos halála után nemsokára megkezdődik az oligarchák, pártok, csoportosulások küzdelme egymás ellen és iparkodnak a sokszor távollevő király helyett uralkodni és kormányozni. Csak Mátyás tudja az oligarchikus ligákat háttérbe szorítani, de a Jagelló királyok alatt a rendi uralom széthúzása és anarchiája állandósult. A belső szétesés veszélyét sokan észrevették és küzdöttek ellene. Ezek közé tartozott Tömöri is. Közéleti pályáján akár mint katona, akár mint tisztviselő, a rend, a béke, az országot előrevivő munka nyugalmas menetének biztosítása volt a célkitűzése. Külpolitikában Tömöri a magyar főpapságban akkor már hagyományossá vált iskolához tartozott. Eszerint Magyarország csak úgy tud tartósan és eredményesen védekezni a török veszély ellen, ha szomszédaival jó viszonyt ápol és nem marad Európában elszigetelt. Ezért került a főpapság annak idején szembe Mátyás királlyal, aki nyugat és észak felé hódító politikát folytatott. A szembeszállás (Vitéz-féle „összeesküvés”) miatt Váradi Péter kalocsai érsek börtönbe került, Janus Pannoniusnak menekülnie kellett. Tömöri elgondolása is az volt, hogy a szomszédainkkal szoros és szövetségi viszonyt kell kialakítani. Dél-felé a törökökkel szemben is reális javaslatai voltak. Látva, hogy az ország készületlen, azon volt, hogy a törökökkel békét kössenek. Belgrád elfoglalása után egy török követ Budán volt internálva. Ezt kereste fel Tömöri, hogy írjon a szultánnak a fegyverszünetre vonatkozó tárgyalások megkezdésére11. A végső határ ameddig el lehet menni, szerinte: fegyverszüneti egyezmény, ha kell adófizetéssel. Amit később Zápolyai János mint király megtett, azt már a mohácsi vész előtt is javasolták egyesek, ti., hogy engedjék a törököt nyugat és észak felé átvonulni. — Tömöri e nézettel nem rokonszenvezett. Szerinte ezt megtenni célszerűtlen és becstelen dolog. Ha egyszer a török behatol az országba, akkor el is foglalja azt12. A tények őt igazolták. Nézzünk néhány eseményt életéből. Közéleti pályáját Bornemissza János mellett kezdte. Itt sajátította el a hadi ismereteket, továbbá a pénzügyek intézésében is jártasságra tett szert. 1501-ben az erdélyi sóbányák kamarásává nevezték ki. Mint katona és tisztviselő nem erőszakkal, hanem a törvény és igazság elvei szerint intézte az ügyeket. Jó tárgyaló- és meggyőző képességét megmutatta, amikor 1503-ban a király a szászokra 18 000 Ft adót vetett ki. Minden erőszak használata nélkül elérte, hogy a súlyos terheket vállalták. Tették ezt annál is inkább, mert látták, hogy Tömöri nemcsak követel, hanem rendet és közbiztonságot is teremt, amire az iparral és kereskedelemmel foglalkozó szászoknak szükségük volt. Megvédte őket a székelyek rajtacsapásai ellen. Ezeket is arra szorította, hogy a törvényben előírt kötelezettségeiknek tegyenek eleget. Amikor megtagadták a trónörökös születésekor adandó ökröt és Tömöri ellen fegyveresen felkeltek, megszorította őket és az ökör-adót is beszedte.13 Katonai és közigazgatási érdemeit ismerték el, amikor 1505-ben Fogaras vár kapitányává nevezte ki a király. A környéken összefogatta és kivégeztette a rablóbandákat. A szebeniek hálából ezért három vég posztót adtak neki és a város számadáskönyvei szerint valahányszor a városba érkezett, megvendégelték. Védte a jobbágyságot is az erőszakosságok ellen14. Mint később látni fogjuk, Tömöri azon a meggyőződésen volt, hogy az ország nem védhető meg a jobbágyság közreműködése nélkül. Ezért megrendült lélekkel nézte az 1514. évi felkelés sorsát. — Ő már csak a mozgalom legvégén kapcsolódott be, amikor a parasztok zömét szétverték, Dózsát lefejezték. Mészáros Lőrinc egy kisebb egységgel Bihar megyébe menekült s „ott sokat pusztított és zsákmányolt és vért ontva a váradiak között harcolt”15. Zápolyai János őt küldte, hogy megfékezze. Tömöri szokása szerint békés megoldást keresett. Biztosítékot adott, hogy azok, akik önként elhagyják a tábort, bántódás nélkül hazamehetnek. Erre a tábor oszladozni kezdett. Lőrinc pap Zilahra menekült, ahol már párthívei is ellene fordultak, maguk a parasztok adták át Zápolyainak16. A következő évben a brassóiak és eperjesiek közt tört ki a háborúság, melyet sikerült neki szintén békés úton, okossággal és eréllyel megszüntetni. Ekkor már egy újabb tisztséget is kapott: kinevezték a királyi birtok, Munkács várnagyának és főispánjának is (Comes et castellanus castrorum Munkach et Fogaras). — 1519-ben polgárháborútól mentette meg az országot. A szent György napra meghirdetett országgyűlés alatt 3000 köznemes ostrom alá fogta Buda várát. Tömöri tudta, hogy mit ér az ilyen föllépés. Az ágyúkat elsüttette a levegőbe, mire hanyatt-homlok menekülni kezdtek, majd huszárjaival kirohanva szétzavarta őket. Közben mint diplomata is tevékenykedett. Sikerrel oldotta meg küldetését Konstantinápolyban 1512-ben, hogy az előző évben kötött béke szövegét némely pontban helyesbítsék17 — 1520 fordulatot jelentett Tömöri életében. Előbb meghalt a menyasszonya, majd egy özvegyet jegyzett el, de azt is elragadta a halál, Így újabb házasságkötésre nem gondolt. — 1520-ban megüresedett a János-lovagok vránai perjelsége, mely fontos szerepet játszott 133
