Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Az evangéliumi erkölcs társadalmi vonatkozásai

jességét jelöli. Ami pedig az idő dimenzióját illeti, ebben a tekintetben sem kerülheti el figyelmünket az, ahogyan Isten országa a múltat, jelent és jövőt magában foglalja, az ószövetség üdvösségtörténeti múltjától az eszkatologikus jövő időtlen beteljesüléséig.

2. Jellemzi Krisztus törvényét a bensöség, amely a kereszténységen belül ma is minden interiorizációs törekvés ihletője, s az evangéliumi erkölcs stílusa. Itt ismét hivatkozhatunk a „szív” szóra, mely a személy egésze mellett annak bensőségét is jelenti. Amikor a hegyibeszédben Jézus ezt mondja: „Ahol a kincsed, ott a szíved is”, ezzel azt fejezi ki, hegy amit az ember valóban értékesnek tart, arra összpontosítja törekvéseit, az ad értelmet számára az életnek. Az evangéliumi erkölcs a „tiszta szívűek” boldogságát hirdeti. A krisztusi életforma belülről alakítja át a keresztényt „új emberré”, „új teremtménnyé”15. A meg- igazulás a belső igazságban és a belülről fakadó szeretetben bontakozik ki. Szent Pál az efezusiakhoz írt levélben fejezi ki óhaját a hívek felé, hogy a Szentlélek által „megerősödjenek belső emberré”, s ezt így konkrétizálja: „...hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s ti gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben"10.

3. Jellemzi Krisztus törvényét továbbá a lényeges kiemelése a mellékessel szemben. „Keressétek először Isten országát és annak igazságát" — olvassuk a hegyi-beszédben, amely a farizeusok mellékes szempontokban elvesző legaliz-musával szemben szinte reformszerűen utal az „egy szükségesre”. Isten Atyánk és Gondviselőnk. Legyen meg a választottakban az iránta való határtalan bizalom. Különleges hangsúlyt kap az evangéliumi erkölcsben a „legtöbb parancs". Krisztus törvénye ebben a vonatkozásban sajátosan a szeretet törvénye. „Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket.”17 Ennek a nagy fontosságnak tudatában mondja Pál is a Tórára vonatkozólag: „A törvény tökéletes megvalósítása tehát a szeretet”18, A szeretet törvénye azóta is az evangéliumi erkölcs gyújtópontja.

4. Jellemzi végül Krisztus törvényét az igényesség is. Különösen kiütközik ez a hegyibeszédben. Olyannyira, hogy katolikus részről sokan valóban csak a kivételeseknek szóló evangéliumi tanácsként értelmezték üzenetét. Protestáns részről viszont sokan megvalósíthatatlan parancsoknak fogták föl. A mennyei Atya tökéletességét megvalósítandó normaként kitűzni még akkor is magas követelmény, ha emberi lépték szerint értendő. A földi kincsek halmozásáról lemondani, az ellenséget is szeretni stb. olyan -magas erkölcsi mércét tételez föl, ami sokakban kételyt támaszt, és az irrealitás asszociációját kelti. Pedig ezek a követelmények reálisak. Különböző formában való realizálódásuk a mindennapok tapasztalai közt is fölismerhető, csak érzék kell hozzá. A Szentírás más helyei pedig igazolják a megvalósíthatóságot. Elsősorban a talentumokról szóló példabeszéd11. Az erkölcsi felelősség ugyanis eszerint az emberi képességek és a körülmények „talentumai" arányában nyer elbírálást. A „talentum" nem szellemi tehetséget jelent elsősorban, hanem erkölcsi befogadó képességet, hiszen a példabeszéd azokra az adottságokra utal, melyek alapján Isten megítéli az embert. A megvalósítás reális lehetőségének fedezete továbbá a kegyelem, mely az ember természetfölötti vonatkozású „önfelülmúlásának" energiaforrása. Erről mondja Pál, hogy vele „mindent meg tud tenni"20. S nem feledkezhetünk meg arról a fontos mozzanatról sem, hogy a hegyi-beszéd eszkatologikus irányvételű, amint azt R. Schnackenburg is hangsúlyozza21. Ennek értelmében Isten országa köztünk és bennünk kezdődik, de odaát teljesedik be. Akik viszont otthon vannak Isten országában, azok a hitben már valamiképpen elővótelezik a végső beteljesülést. Ezért számunkra Jézus felhívása nem merő akarati nekifeszülést jelent, mely reménytelenül nehéz külső parancsok követésére irányul, hanem a beisőségesen átélt új létezési mód mentalitását és az embertársakkal kapcsolatos nagylelkű magatartás stílusát22.

Ha összegezzük ezeket a — talán legfontosabbnak ítélhető — stílusjegyeket, mindenképpen föl kell ismernünk azt az alapvető élményt, amely valamennyit átjárja: az Isten- és emberszeretetbén, s általa a létezés iránti bizalomban fölszabadult teremtmény igazi életörömét, amely valósággal himnikus formában szólal -meg. Mert az egész hegyi-beszéd kijelentései távol vannak attól, hogy azokat kategorikus imperatívuszokként tekintsük. Ugyanakkor egyben szinte kihívó ellentéte ez a rabbinisztikus törvénymagyarázat szárazságának és pedantériájának, melyet csak a Gamalielek és Hillélek bölcsessége tudott emelkedetté tenni. A mai nyelvi analízis előtt tulajdonképpen nem is kétséges a kijelentések módjának költőisége (amely persze nem cáfolja a benne foglalt üzenet érvényességét)23. A hegyibeszédet formájában valóban himnusznak kell tekintenünk, amely a „kincs, hír, gyönyör" érzékekhez tapadt, önző és többnyire alacsony szenvedélyeitől, gátlásaitól fölszabadult életöröm nyelvén szól. Himnusz, -amely a nyolc boldogság „énekével" kezdődik, és amelynek alaptónusát ez a felhívás adja meg: „örüljetek és újjongjatok”. Himnusz, amelyben refrénszerűen tér vissza a kifejezés: „Hallottátok a parancsot... Én pedig azt mondom nektek”. Himnusz, amelyben az új magatartásra vonatkozó erkölcsi üzenet radikálisan ke5