Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Lotz Antal: A szórvány-pasztoráció teológiai és kérügmatikus kérdései
csoportja,'— Az alföldi városok nagy határai miatt 1950-ig közigazgatásilag is függtek egy-egy várostól. Klasszikus példának Szegedet lehetne felhozni, ahol a várostól 40 km-re nyúlt ki két nagy tanyakörzet, míg a várossal szinte egybenőtt Kiskundorozsma külön város. C) A leányegyház különálló, de teljesen független nagyobb település. Csak a katolikusok kisebbsége miatt nincs papja, vagy még temploma sem. — Míg az A- és B-tí- pusnál természetszerűleg van kapcsolat a máterrel, odajárnak orvoshoz, tanácsi ügyekben, nagyobb gyermekek iskolázásáért is, addig itt nincs a valláson kívül egyéb kötelék. Ilyen filiák vannak a debreceni, derecskéi, berettyóújfalusi járásban és még sok helyen a fent jelzett területen. A szó szoros értelmében csak a C-típus nevezhető szórványnak, de a gyakorlatban az A) és B) csoport is egy-egy konkrét esetben szembetalálja magát a C) csoport nehézségeivel. Azelőtt például, ha egy plébános kifüggesztett az anyatemplom hirdetőtáblájára egy közleményt, akkor azt az A)- és B) -típusú helyen egy héten belül megtudták. Jártak be piacra vagy orvosi ellátásra, benéztek a templomba, és olvasták, hogy mikor lesz népmisszió, vagy mikor kaphatók a hittankönyvek stb. Ez a pátriárkális közvetlenség a C)-nél mindig hiányzott, ma már az előbbieknél is jobban problematikus. Ezért a gyakorlati szempontok mindhárom típusnál közösen keresendőek. Mik ezek? 1. Szentbeszéd-tartásnál. — Itt nem elég a meghatározott vasárnapi alkalomra fölkészülni. Ha valahol, akkor az olyan misézőhelyeken, ahol csak havonta, vagy kéthetente kapnak papot, az egész évi tervet kell állandóan szem előtt tartani. Fontosak a dogmatikus beszédek, még akkor is, ha ma az új perikópa-rendek indokoltabbá tették a homiliát, bibliamagyarázatot. Ha pusztán merő kíváncsiságból kérdezik meg valamelyik szórványban élő katolikust: Micsoda nálatok az a bérmálás? Kellő választ tudjon nyújtani. Ilyenirányú felvilágosítást maguk a hívek is kérnek, néha szóbelileg is igényelnek. 2. Katekézisnél. — Talán a legtöbb nehézség itt adódik, évi 50 órát irányoznak elő, vagy minimálisan is 30-at. Márpedig ha a pap kéthetente száll ki, akkor ez évi 26 alkalom. De beleesik nyári szabadság, számolni kell azzal, hogy sok kápolna fűthetetlen, ha iskolában van a misézés, akkor meg alkalmazkodni kell ahhoz, hogy évente többször is a soros vasárnapunkon hétköznapi rend esik (áttett nagyobb ünnep előtti rend miatt). — így tehát nem mindig lehet a felnőttek miséje előtt, vagy után beosztani az ifjúságot. Ezért az a bevált módszer ajánlható: csökkenteni kell a mater egyéb hétköznapi istentiszteleteit, hogy jusson a filiáknak is! Tegyük fel, hogy X méternek filiája Y és Z. Akkor a plébános májusban a litániát, októberben a rózsafűzért, adventben a rorátét (vagy adventi estét) már eleve úgy ossza be, hogy kedden megy Y- ba, csütörtökön Z-be, — és a máterben akkor nem végez funkciót. — így a filiának jut alkalma katekézisre hétköznapon októberben, decemberben és májusban 4—4—4 alkalommal. Ha pedig a plébános még nagyböjtben is ki tud jutni keresztúti ájta- tosságot végezni, akkor a 25 hittanórához még hozzáadhat 15-öt, és 40 órával már nagyszerű tantervet tud készíteni. Schmiedt Béla mondta egy rekollekción, hogy a legnagyobb nehézséget nem a külső körülmények, hanem a belső csökönyösség jelentette a szórvány-gondozásban, amellyel kapcsolatban ő halhatatlan érdemeket szerzett. Ezért kellett kissé erősen fogalmaznia, hogy a JÓ PAP ANNYIT ÉR, amennyit a filiáivaI foglalkozik. 3. Felnőtt-katekézis. — Ezt a mai poszto- ráció feltétlenül igényli. Legalább is ,,be- mutatás-szerűen" meg kell ismertetnünk, hogy mi a „stációs-ájtatosság", mi a szentolvasó, és gyakoroltatnunk kell az egyházi énekeket. Másképp 15 éven belül nem lesz szórványokban senki, aki tudna rózsafűzért imádkozni, vagy akár a Mennyből az angyalt is elénekelni. Ha évente egy-két esetben be is téved a szórványban lakó valahol egy nagyobb katolikus templomba, legföljebb érzelmi életét mozdítja meg egy-egy szebb ájtatosság, de megtanulni már nem tudja. 4. Hodegetikai módszerek. — A hollandok pasztorális zsinatukon több talpraesett kérdést is fölvetettek. Ezek között volt például, hogy a beosztott lelkipásztornak minimálisan évi két alkalommal meg kell fordulnia minden híve lakásán. Fokozottan áll a látogatás kötelezettsége a szórványban lévő betegekre. Hiszen más- vallású környezetük, néha éppen rokonságuk nem is sejtheti, hogy nálunk milyen nagy hangsúly van a betegek szentségi előkészítésén, majd ellátásán. Rahner nyomán napjaink teológiai irodalma sokszor hangsúlyozza, hogy pluralista társadalomban élünk. Lehet, hogy világvárosokban a pluralizmus következtében sokkal inkább „lelki szórványában élő személyekkel hoz össze minket az élet, mint a földrajzi szempontból elszórt tanyákon élőkkel. Éppen ezért kívánatos, hogy missziós lelkű- lettel, személyes atyai, vagy barátias szeretettel keressük a rászorulókat. Lotz Antal 126
