Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - TÁVLATOK - Utak és megoldások
kért. így nem történik semmi értelmes megokolés nélkül, egyébként ugyanis a felelősséget szüntetnénk meg. Ma még sok tévhit él az emberekben, ezek azonban mindinkább kivételek vagy abnormitások. A mai ember arra épít, hogy a természetfeletti erők nincsenek hatással a természet és a történelem menetére éppen úgy, mint saját benső világára és gyakorlati életére. Ilyen előzmények mellett felmerül a kérdés: lehet-e még a mai ember számára valami jelentősége a Jézus isteni uralmáról szóló igehirdetésének? Egyáltalán fontos-e még a maga egészében az Újszövetség igehirdetése? Az Újszövetség elsősorban Jézus Krisztust hirdeti, az Ű személyét, amit az őskereszténység mitológizált. Az újszövetségi írók egymás között nem egységesek abban, vajon beszélt-e Jézus önmagáról úgy, mint Messiásról, mint az üdvösségi korszak Királyáról, hogy valóban azon Emberfiának hitte-e önmagát, aki az ég felhőin fog elérkezni? Ebben az esetben Jézus saját magát értelmezte volna a mitológia fényében. Az első kereszténység mindenesetre úgy tekint Őreá, mint mitológiai alakra; várták öt mint Istenfiát, aki visszatér az ég felhőiben, és mint világot ítélő bíró üdvözít és kárhoztat. Ezért újból felvetjük a kérdést: Mi a jelentősége a modern ember számára a jézusi és az újszövetségi igehirdetésnek? Kérdés az is, hogy a mai ember számára a mitológiai világkép, a világvége bemutatása, a megváltóról és a megváltásról szóló ábrázolások már ,,el- intézettek”-e? Várhatjuk-e azt, hogy az ember meghozza az értelemről lemondó áldozatot azért, hogy elfogadja a bibliai ábrázolásokat? Vagy az Újszövetségben túl kell-e tennünk magunkat azokon a mondatokon, amelyek mitologikus elképzeléseket tartalmaznak és más szavakat kell keresnünk, amelyek a mai emberben nem okoznak megütközést? — Tudnunk kell, hogy Jézus igehirdetése nemcsak eszkatológikus kijelentéseket tartalmaz. Isten akaratát hirdette: Isten jóra felszólító parancsát. Jézus megkívánja az igazságot és a tisztaságot, az áldozatkészséget, a szeretetet. Megköveteli az ember engedelmességét Isten iránt; szembeszáll azzal a tévedéssel, hogy az Isten iránti kötelesség csak bizonyos külső parancsok megtartását követeli. Ha viszont a modern ember Jézus erkölcsi parancsain is megbotrán- kozik, ennek akadálya már akarati önzése — és nem pusztán az értelmi nehézsége. (Vö. Jesus Christus und die Mythologie, Hamburg, 1964. 11—15.) HERBERT BRAUN: Péidák a Biblia megértésének kérdéséhez Evangélikus teológus, a mainzi egyetem Újszövetség-professzora, főként a Biblia nyelvi nehézségeit, a korabeli gondolkodásformák problémáit kutatja. Jól mutat rá, hogy Jézus nem új világképet hozott, hanem beilleszkedett kora műveltségi keretébe, hogy lényeges mondanivalóját érthetővé tegye. Aki minden erővel a „mellékes dolgokat" próbálja a Bibliában „kiegyenliteni", az sohasem jut el a Szentirás lényegéhez. Közlésének veleje: Olvassuk kritikusan a Szentirást, de ne zárjuk el szivünket Isten Igéje elől! Ha a jóakaratú, de teológiailag képzetlen szentírásolvasó nemcsak jámbor lelkiolvasmányt akar végezni, hanem az olvasott szöveget valóban gyümölcsöztetni akarja, a megértés számos nehézségével találkozik. A nehézség már a nyelvnél kezdődik. Például az Újszövetség legelterjedtebb német szövege Luther Márton fordítása, tehát a német evangélikus egyház hivatalos Bibliája. Olyan erőteljes és „tősgyökeres németséggel van megírva", amellyel szemben az utóbbi évtizedek minden megújított fordítása gyenge próbálkozásnak bizonyult. Ámde ki képes a lutheri német nyelvet ma helyesen megérteni? Luther nagyszerű teljesítménye iránti minden tiszteletünk mellett is ki kell mondanunk, — ez távolról sem a mi beszédmódunk. Ha a mai fordítások közt válogatunk, akkor könnyen észrevesszük, hogy minden forditás: máris más értelmezés! A nyelvi különbség pedig a hozzáértő olvasóban felkelti a „közvetítettség” zavaró érzését. Az Újszövetséget eredetileg késői görög nyelven írták. És az első három evangélium görög szövege is már fordítás: hiszen Jézus arámul, az akkori zsidók mindennapi nyelvén beszélt szír dialektusban. A Jézus-történetek gyűjteményei a szóbelileg és írásban áthagyományozott első szövegek is ilyen arám nyelvi formát viseltek, mielőtt azokat görögül az evangéliumokban feldolgozták volna. Tehát nyelvileg idegen világ szól hozzánk az Újszövetségből. Ez a nyelv egy másik világnak a jelzése: szignálja. És még hozzá nem egy „mai" másik világé, ami különbözősége ellenére mégis a mi szintünkön lenne, hanem az antik világ másszerűsége az ókor idegensége. Néhány újszövetségi példán szeretném ezt a „másmilyenséget" megvilágítani. Az evangéliumok Jézus számos csodájáról tudósítanak. Jézus összezsugorodott tagokat és 160
