Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - FIGYELŐ - Fuchs, Josef: Vita a felbonthatatlan házasságról
Ságokban és ezzel az Egyház világi tagjai számára ismertebb területen gyakorolnák közösségi, általános papi hivatásukat. Csak néhány problémát vizsgálva máris láttuk, mennyi a megoldatlan kérdés, menynyi a teendő a házasságok létrejöttének kérdését tekintve, mennyi a teendő a félresikerült házasságok terén is! Mivel a szentségek az emberért varrnak, mivel az élet a döntő minden jogintézmény felett, közös törekvéseinkkel így azt is szeretnénk elérni, hogy ne legyen „feszültség” egy-egy perrel megtámadott házasság törvényes ítélete és a hívek közfelfogása között. Amit híveink helyes keresztény jogérzékkel érvénytelen házasságnak tartanak, azt az egyházi bíróság, — esetleg a jövőben a lelkipásztori bizottság is — annak ítélheti. Keresnünk kell az új, korszerű megoldásokat, amelyek segítik a keresztény házasokat abban, hogy életszövetségük valóban krisztusi életet közvetítsen. Közösen kell őrködnünk azon, hogy érvényesüljenek a krisztusi örömhírben lefektetett elvek és ügyelnünk arra is, hogy ne szakadjunk el a mai emberi, társadalmi és reális életviszonyoktól. Czike Imre VITA A FELBONTHATATLAN HÁZASSÁGRÓL Josel FUCHS a római Gergely Egyetem (Gregoriana) neves erkölcstanprofesszora, — röviden összefoglalja a házasság sokoldalú újraátgondolását, hogy feltárja azt az utat, amelyen haladva az Egyház, híveinek egyik legégetőbb nehézségében anyai támogatást nyújthat. A lényeges alapelveket és a vitatható szempontokat a hívek közvéleménye elé tárja, ezért közli tanulmányát a frankfurti szent György teológiai főiskola a Karl Rahner gondozásában kiadott „Theologische Akademie" kötetében (IX. 1972. 85—107. o.), amely a laikus hívek magasabb képzésére szolgál. Fuchs tanulmányát adjuk közre röviden összefoglalva Olvasóinknak. Ma már közismert tény, hogy az Egyházban nyilvános vita folyik a házasság fel- bonthatatlanságáról. Sokan már kezdetben megütköztek ezen, mert „a vitát jogosulatlannak" tartották. Hogy jogosult-e a vita, vagy sem, az magában nem mond még semmit a kimeneteléről, de mindenesetre feltételezi, hogy súlyos okok vannak, amiért kritikailag újra átgondolják a házasság fel- bonthatatlanságának egyházi tanítását. Az Egyház önmagában vizsgálja meg, hogy nem korlátozta-e túl szűkre saját teljhatalmát. A püspöki konferenciák és bizottságok pontosan kidolgozott információkat kérnek a teológusoktól. A bécsi bíboros érsek bizottságot nevezett ki a felbonthatatlan- sághoz tartozó kérdések alapos kutatására, továbbá az elvált újraházasodottak szentségekhez bocsátása lehetőségéről (vö. TEOLÓGIA, 1974/1. 39—42. o.). Érthető, hogy a keresztények ma éberen figyelik a szorongató problémáikról szóló szakszerű vitákat és írásokat, ezért is kell őket az illetékeseknek informálniuk, mert más forrásokból eredő adatok félrevezethetik őket. Korunk vitája nem általában a házasság ielbonthatatlanságáról szól, hanem egy konkrét kérdésről: a már reménytelenül tönkrement és felbomlott házasságok esetében hogyan segíthetné lehetőségei szerint az Egyház az új életközösségek elismerését. A mai hivatalos elmélet és gyakorlat az Egyházban A vita tárgyát a XII. századtól fokozatosan kialakult mai hivatalos felfogás, illetőleg helyzet képezi. 1. Az Egyház meg van győződve arról az erkölcsi küldetéséről, hogy mindent meg kell tennie azért, hogy a házastársakat töretlen hűségben megtartsa, amíg a halál el nem választja őket. így lesz a keresztény házasság jele és kifejezése annak a hűségnek, amit Isten nyújtott Krisztusban az emberek üdvösségére. 2. Az Egyház azonban szomorúan tapasztalja, hogy a házasságnak ezt az eszményét az ember gyarlósága miatt nem tudja mindig megvalósítani. Ezért szükséges az ilyen „összetört szituációk” számára a megfelelő magatartási szabályokat kidolgoznia. Jelenleg ezek a következők: — Érvénytelennek nyilvánítja az olyan házasságokat, amelyekről kiderül, hogy jogilag soha nem voltak érvényesek, a beleegyezés hiánya, más bontó akadály, vagy megkötési formahiba miatt. — Eltűri a tényleges különélést, az „ágytól-asztaltól" elválást újraházasodás nélkül. — Eltűri, hogy egy másik partnerrel új kapcsolat jöjjön létre, de csak „testvérek- ként-élés” módján. — Elismeri a válás és az újraházasodás jogát néhány esetben: a 6C
