Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)

1975 / 1. szám - FÓRUM - Kerekasztal beszélgetés a házasságról

súlyosabbnak tartom viszont a közönyt, amikor ti. nem is érdekli már egyik házas­társat a másik. PÁL: Én a válások okát a házasságok szer­kezetének felépítésében látom. A házas­ságnak több szintje van, és nem mindegy, hogy ezek közül melyik dominál. Például lehet olyan kapcsolat, amely csak gazda­sági, tulajdonképpen valamiféle munka- megosztási forma, mondjuk a férfi kapál, az asszony meg főz és így élik le az éle­tet. Az ilyen érdekközösség nem stabil, mert nincs lelki-szellemi szintje. Ha csak erre alapozódik a házasság, könnyen fel­bomlik, mihelyt változnak az idők. ISTVÁN; Én másban látom az eredendő okot. A válás az önzés intézménye. A pár­ból az egyik jobban szereti a másikat, a másik ezt észreveszi, kihasználja, ami odá­ig fajul, hogy szakítanak, amikor a másik már nem tűri ezt. CS-NÉ: Sok függ attól, milyen volt a kör­nyezet, amiből kiindultak. Lehet, hogy má­sok voltak az elvárások a környezetükben. Más-más erkölcsi normákat hoznak maguk­kal. Akarva-akaratlan, bizonyos fokig szülői mintát követnek — vagy tagadnak — már párválasztásukban és házaséletük formálá­sában is. Van, aki „kötött programot", van, aki nem-kötöttet hoz magával a hűség te­kintetében. Mindez szerepet játszhat a há­zasok közti konfliktusok kialakulásában. Ami nem jelenti azt, hogy türelemmel, megér­téssel nem lehetne áthidalni még a legve­szélyesebbeknek tűnő ellentéteket is. ZOLTÁN: Szerintem a válások egyik alap­típusa — talán 80%-ban — az, hogy va­laki eleve úgy indul neki: ha nem sikerül, majd másikat keresek. Egész sorozat alc- kulhat így ki. A hiba nyilván az illetőben van. Aki nem próbálja alakítani a másikat, hanem a könnyebb utat választja — újat keres —, az ebbe a maga ásta verembe fog esni. Akiben igazán benne él a vallásos szemlélet, abban ez nem alakulhat ki. Tu­datosan nem is törekedhet arra, hogy el­váljon. Tudja, hogy ha az Egyház még egy­szer nem esket, akkor az már nem tökéle­tes állapot, ezért soha nem is lehet már teljesen boldog. Nem azt keresi, hol fedez­het fel hibát, hanem hogy hogyan tudnák az esetleges hibákat átalakítani. JÁNOS: Azt hiszem, itt az okok között kell említenünk azt az alapvető szemléletet is, amely egyszerűen áthatja ma az embere­ket — sokszor, sajnos, a tévét vagy a saj­tótermékeket is: azon „sikk" viccelődni, mi­lyen nyűg a házasság. Úgy vagyunk vele, mint a közlekedéssel: mindenki szidja, de csinálja. CS-NÉ: Nem szóltunk még arról a válást előidéző tényezőről, amely pedig talán a legnehezebben védhető ki: a harmonikus házasságba betolakodó harmadikról. Férfi ritkán bont meg házasságot, mert ha ki is kezd férjes asszonnyal, nem szeret bonyo­dalmakba keveredni. A „harmadik" tehát legtöbbször nő és lány, aki, miután nem talált párra, a másikét akarja elvenni. Ez ellen a „bontó tényező” ellen általános or­vosság nincs, mindenki csak saját belső ereje szerint és a másik előtt mindent őszin­tén feltárva tud védekezni. MÁRIA: Tudok olyan esetet, amikor a vá­lás feltétlenül indokolható. Ha a szülők nem élnek példamutatóan, a gyerek életét is pokollá teszik. Ilyen esetben a válás a gyerek érdeke is. CS-NÉ: A válás lehet egyik vagy másik fél érdeke, de sohasem lehet a gyermeké. Kisgyermek kortól édesszülei jelenlétét ér­zi és tartja természetesnek. Bármilyen jó nevelő-szülőt is kap, „édesnek" sohasem fogja érezni. Mindkét szülő jelenléte ugyan­úgy fontos a személyisége kifejlődéséhez, tehát az apa is, nemcsak az anya, külön­ben egész karaktere féloldalas lesz. A gyermeknek tehát nem a válás, hanem a házasság belső rendezése az igazi érdeke. ZOLTÁN: Ezt legmesszebbmenőkig vallom magam is. Ismerek olyan iskolát, ahová javarészt elvált szülők gyerekei járnak. A 16 éves fiút az anyja keresi, mire az oda­veti neki: kicsoda maga? Pedig tudja, hogy az anyja. Az a maximális elembeitelene- dés, amit a szülők válása okoz, fantasztikus. Csak nézzétek meg az Idegen arcok c. fil­met. Ilyenek járnak ebbe az iskolába. Mint akiknek minden mindegy. Nincs bennük kö­tődés, érzelem. Mindez a szülők nemtörő­dömségének eredménye. GÁBOR: Azt hiszem, ezekből a negatív példákból láthatjuk igazán, milyen értéke­ket kell védelmeznie az igazi keresztény há­zasságnak: a férj és a feleség, a szülők és gyermekek közötti szeretetkapcsolatot, amely a személyiségfejlődésnek és töretlen továbbfejlődésének, kiteljesedésének is leg­optimálisabb légköre. Cs. G. A bánat ereje világtörténelmi. Megakasztja a gonosz okszerűségét. Széttépi a sze­rencsétlen összefüggéseket és új kezdetet indít el. A bánatban az ember megújítja legmélyebb létalapját, kimossa belőle a mérget és így más emberként fordul az új jövő felé. (Max Scheler) 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom