Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - FÓRUM - Kerekasztal beszélgetés a házasságról
FÓRUM KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS A HÁZASSÁGRÓL Az a beszélgetés, amelyre néhány ismerősömmel — javarészt fiatal házasokkal — összejöttünk, egy, immár három évvel ezelőtti „kerekasztaT'-beszélgetés folytatása, melyet folyóiratunk 1972/2. számában közölt. Ä „szereplők" ugyan jórészt kicserélődtek, témánk azonban ugyanaz maradt: a keresztény házasság. Ez alkalommal arról szerettünk volna képet alkotni, milyen hatással van életünkre a házasság szentségi mivolta. Beszélgetésünkön résztvett Dr. V. István ügyvéd (42 éves), Z. Zoltán tanár (33 éves), Z-né Mária tanárnő (25 éves), H. József üzemmérnök (32 éves), H-né Szilvia előadó (30 éves), P. Zsigmond p. ü. előadó (26 éves), K. Mária külkereskedő (22 éves), K. János technikus (24 éves), !. Magdolna technikus (20 éves), N. Pál egyetemi hallgató (21 éves), K. Nelly gimnazista (18 éves), T. Márta üzletvezető-helyettes (23 éves), K. László teológus (22 éves), Dr. Cs-né Magdolna orvosnő (26 éves) és Dr. Cs. I. Gábor gör. kát. segédlelkész (31 éves). Beszélgetésünket azzal a szándékkal hozzuk a Teológia Fórumára, hogy „kerékasztalunkat” kiszélesítsük és a felvetődő kérdéseket tágabb körben megvitassuk. GÁBOR: A Teológia folyóirat ismételten vissza-visszatér a keresztény házasság és család problémáira (az 1972/2. sz. után az 1974/2. számban is). Ezek után sem egészen világos azonban — és a hívek jó százalékában nagyon elhalványult — a házasságnak mint szentségnek fogalma és értéke. Bár már bevezetőben le szeretném szögezni a véleményemet: a házasság szentsége nem azonos a templomi esküvővel, legelőször mégis azt a kérdést vetném fel — elsősorban felétek, házasemberek felé — van-e értelme a templomi esküvőnek, amely megpecsételi a szentségi házasságot. ZSIGMOND: Nagyon helyes törekvés, hogy értéket akarunk adni a templomi esküvőnek. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy vonzereje annyira lecsökkent, hogy alig-alig akad rá vállalkozó. Legtöbb ember úgy gondolkozik: megesküszünk a tanácsnál, jogi formát adunk neki, esetleg, ha a szülők nagyon kérik, az ő kedvükért elmegyünk a templomba, a paphoz is. Z-NE: A templomi esküvő annyiból tényleg szép, hogy az ember készül rá, felveszi a hosszú fehér ruhát és a fátyolt, a tanácsi esküvőn viszont csak kosztümben és egy csokor virággal vesz részt. Aztán szép a tágas, hatalmas templom, az Ave Maria; lehet, hogy az ember később erre — hetven éves korában — visszaemlékezve, meghatódik, különösképpen, ha sikerült az a házasság. De szerintem teljesen mindegy, hogy a tanács „áldja meg" vagy a pap vagy bárki más, ha két ember összeillik. GÁBOR: Ezek szerint a külső formaságokban merül ki a templomi esküvő lényege? MAGDOLNA: Szerintem akkor semmi értelme nincs az egésznek, ha csak szokásból jönnek el, vagy csak azért, hogy a szülőket megnyugtassák. ZSIGMOND: A szokás nem iktatható ki teljesen, mert ha valaki benne él egy vallásos miliőben, számára mindez szokás is, — de nemcsak az, és éppen ebben van a lényeg. ZOLTÁN: Véleményem szerint a templomi esküvőnek kizárólagosan annak számára van értelme, aki a vallás területén eljutott egy olyan mélységig, ami számára ezt tartalommal tudja eltölteni. Aki a templomi szertartást csupán formaságnak tekinti, belső tartalmat ebben nem érez és nem tudja ő maga sem azzal megtölteni, annak számára valóban semmi különbség nincs a templomi vagy tanácsi, vagy akár esküvő nélküli együttélés között. Ahhoz, hogy ezt az „esküvést" belső tartalommal megtöltse, valóban szükséges a keresztényi élet, a meggyőződés. Az a nagyon mély hit, ami már eljuttatja odáig, hogy számára ez valami pluszt ad a formaságokon túl. GÁBOR: Vajon elég-e az, ha csak az egyik félben él teljes meggyőződés, vagy teljes harmónia szükséges ebben a kérdésben is, tehát mind a két félben meg kell-e lennie a keresztény házasság tiszta fogalmának? ZSIGMOND: Az a tökéletes, ha mindketten tisztán látják a házasság szentségének 39
