Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Fülöp Béla: "Beteg valaki közületek?..." (Jk 5,14)
különösen komoly feladat vár. Az igehirdetést, a katekézist át kell hatnia az új Ordo szellemének. Itt is áll az elv: „Addig ennek a követelésnek a megvalósulására nincs semmi remény, amíg előbb a lelkipásztorokat teljes mélységben át nem járta a liturgia szelleme és ereje" (Liturgikus Konstítució 14). Szükségesnek látszik az is, hogy a Püspöki Kar a papság számára egységes útbaigazítást adjon ki, és a téma ismertetésére, a problémák megbeszélésére tartsanak papi összejöveteleket. A kérdés fontossága miatt a hívők is megérdemelnének egy közös püspökkari körlevelet. A bűnbánat helyes formájának kialakítását a papság tegye lelkiismereti kérdéssé. Nem egyszerűen lélekgyógyásznak, de nem is keményszívű legalistának kell lenniük, hanem Krisztus helyetteseinek, akik a lelkiismereti szükségben lévőknek megmutatják az Istenhez vezető utat. Itt mindenekelőtt annak kifejezéséről van szó, hogy a gyónót testvérévé fogadja Krisztusban. Ehhez szükséges a pap megértése, szolgáló szeretete, amellyel a tanácsot kereső ember számára felkelti a lelki bizalmat. Látszólag bármennyire is rejtett legyen ez a szolgálat, nagy jelentősége van a keresztény közösség szempontjából, mert közvetlenül Krisztus megváltói megbízatásából fakad, aki az örömhöz, a békéhez, az Istennel való közösséghez vezető utat akarja minannyiunk számára feltárni (vö. Karl Gastgeber: Pastoral der Busse, Lebendige Seelsorge 1973/3, 149. o.). „Az Egyháznak szívügye, hogy övéit állandó megtérésre és lelki megújulásra hívja ...” — írja az Ordo-t bevezető határozat. Különösen időszerű alkalom erre a lendületes megkezdésre a szentév, amely a pápa szándéka szerint a béke és a kiengesztelődés világéve, hogy mindnyájan megújuljunk és kiengesztelődjünk Istennel és embertestvéreinkkel. Felhasznált irodalom: Franz Nikolasch: Die Feier der Busse. Theologie und Liturgie. Seelsorge Vg. Echter. 1974. — LA MAISON DIEU 117. szám témája: Pénitence et réconciliation (1974. I.). — PRESENZA PASTORALE 1974 (5) 6. szám: II ministero della riconciliazione. — CNPL: Pénitence et reconciliation aujord’hui. Chalet. 1974. — NOTITIAE 1974. feb. (90): Commentarium: II nuovo „Ordo Paenitentiae" (F. Sottocornola). — MONITOR ECCLESIASTICUS 1974. I.: „Caritas” e Sacramento del perdono (F. Romita). — THEOLOGISCH-PRAKTISCHE QUARTALSCHRIFT 1974. 3. szám: R.Kaczinsky: Erneuerte Bussliturgie. — GOTTESDIENST 1974. 4. szám: H. B. Meyer: Die Feier der Busse. Der neue römische Ordo Paenitentiae. — Lebendige Seelsorge 1974/3. Formen der Busse heute (az egész szám témája). Fülöp Béla BETEG VALAKI KÖZÜLETEK? ... (Jk 5,14) Nem hívott vendégként, okár saját, akár hozzátartozóink életében megérkezik a betegség és fölborít körülöttünk mindent. Minél súlyosabb, annál jobban összekuszálja eddigi életünk szálait. Kiszakít megszokott munkánkból, elválaszt mindennapi életünktől. Munkatársak, barátok, ha el is jönnek pár percre betegágyunkhoz, de közösségükből és saját mindennapi életritmusunkból kiesünk. A kórházi ágy még családunkból is kiemel. Fokozatosan vesszük észre, hogy egyre jobban rászorulunk idegenek segítségére. Sok mindent, amit magunk szerettünk végezni, most csak mások segítségével tudjuk megtenni. Elfog a kiszolgáltatottság érzése. Orvosok, ápolók parancsainak kell engedelmeskednünk. Nem rendelkezünk az időnkkel. Ha hosszabb ideig tart a betegség, és súlyossága veszélyes lehetőségekkel terhes, akkor belső lelkivilágunkat is felzaklathatja. A keresztény ember ilyenkor hivő lélekkel Krisztushoz fordul, akiről tudja, hogy „betegségeinket ő hordozta és fájdalmainkat ő viselte" (Iz 53,4), akinek mindig volt jóságos, gyógyító, fölemelő szava a betegekhez. „A szentségekben Krisztussal találkozunk személyesen, aki megszólít és választ vár, segít, de feladatot is bíz rám'” — írja B. Häring1. így a Krisztussal találkozás nagy élményét hozza életközeibe a betegek kenetének szentsége is. 24
