Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Személyi József: "Él az öröm, mindennél erősebb!"
nőségére. Csakis az, akiben él az erkölcsi értékre való fogékonyság, olvassa örömmel a szentek életét. Csakis az, aki nyitott az értékek és a közösség iránt, tud találkozni a kultúra örömeivel. A személyes rezonancia-képesség lesz az örvendezés elmélyítésének alapfeltétele. A kellő feltételek mellett kivirágzik az öröm. Az örvendező lélek hangot akar adni örömének, megosztani másokkal: „A megosztott öröm kétszeres öröm”. Ez a közlés sokszor korlátokba ütközik. A környezet adottsága, a közösség határt szab az öröm hangerejének, sőt magának az örömnek a jellegét is megváltoztatja. De ugyanakkor a közösség tudja átvenni a másik örömét: „örvendezni az ör- vendezőkkel”, ami a lelki jóság jele. A közösség képes irányt adni az ízlés javítására, erősíteni a felvevőképességet a mélyebb örömökre. így átsegíthetjük társainkat például a kétes társalgás élvezetéből, a művészi élményekre, vonzóvá tehetjük hitünk örömeit is. Ebben a magatartásban nem a fizikai hangerő a döntő, hanem a példa, a magatartás és a lelki gazdagság. A leghalkabb öröm is kisugárzik. Pascal rejtett-titkos Isten-élményei századokkal halála után is visszhangot keltenek. Keresztény öröm Sokan emlegetik azt a tévedést, hogy a kereszténység ellensége az örömnek. Aki jobban ismeri, tudja, hogy a kereszt vállalása az öröm vállalását is ielenti. Hitünk legmélyebb titkát „boldog Szentháromságnak" nevezzük. A nagypénteket nem választhatjuk el a húsvéttól. Ma már egyoldalú, ha a világot csak „siralomvölgy”-ként emlegetik. Még többet mond a szentek győzedelmes örvendező lelkülete, „Ha egy szent szomorú volna, az szomorú szent volna” tartja a régi mondás. Poverello örvendező lel- kületének egyik megnyilatkozása az „élő Betlehem”, amit szent Ferenc a természetbe helyezett és ott misztikus elragadtatásban élte át a karácsony titkát. Hajlandók vagyunk hinni a legendának, hogy szent Ferenc karjára vette a kisded Jézust. Morus Tamás humorának hagyománya van. Amikor Cromwell még utoljára szándékának megváltoztatására próbálja rávenni (hogy ti. ismerje el a király, Vili. Henrik főségét egyházi ügyekben is), azt felelte, hogy valóban megváltoztatta szándékát. Előbb még borotválkozni akart, most mégis úgy döntött, hogy szakálla is osztozzék feje sorsában. Az ilyen humoros megnyilatkozás a rendkívüli lelki erő jele lehet. Korunk megnyerő egyénisége János pápa örvendező lel- lülete ma is visszhangot kelt szívünkben. De nem csupán a rendkívüli egyének sajátossága a lelki derű, hanem az egész kereszténység igényli és hirdeti az öröm mélyebb- és tartósabb formáit. Szent Pál apostol sürget: „örvendjetek az Úrban, újra mondom, örvendjetek!” A 2. Vatikáni zsinat dokumentumának címszava is visszhangozza: „Gaudium et spes — az öröm és reménykedés ..." — ma is hozzátartozik a kereszténységhez. A Szentatya pünkösdi üzenetében a boldogságos Szűzzel kezdi az örvendező szentek sorsát. Majd szól a vértanúk öröméről, akik alig várják, hogy az Atyához és szeretett Jézushoz eljussanak. Korunk nagyjai közül liziői Teréz példáját idézi, aki „kis madárként” a kételkedés felhőjében is tud örülni a láthatatlan isteni fényességnek: majd Maximilián Ko!be-t, akinek derűs lelke a borzalmas fájdalmak helyét (az éhségbunkert) társai számára valamiképp- az örök élet előszobájává változtatta. Örömünk akadályai A mindennapi vallási életünkben mégis mintha lefojtva véka alá rejtenénk az öröm fűzét. Hogy ennek az okát megértsük, vessünk tekintetet az öröm általános akadályaira. Két nagy akadályt kell említenünk, mindkettő korunkban vetett gátat az ember- örömeinek. Az egyik a félelem. Oka az örömhöz szükséges biztonság hiányérzete: a külső bizonytalanság és a belső elbizonytalanodás, ami érvényes a hit területére is. Tudom, hogy jó úton haladok, de mégis félek végigmenni rajta. A modern élet a lehetőségeknek és a választásoknak oly sok változatát kínálja, bármelyiket is választom, mindig marad bennem valami félelem, hogy még jobbat is választhattam volna. így tehet aggályossá a sok lehetőség. Félünk attól, hogy lemaradunk a versenyben, hogy becsapnak, kihasználnak, így vagy amúgy kárvallott leszek. Gyakori az önbizalom hiányából táplálkozó, vagy az irigység szította félelem is. A látszattól való félelem — „mit szólnak mások” — is egyik komoly- akadálya az őszinte öröm kibontakozásának. A mai ember az idő szorítása miatt sem tud örülni és félelmei megfoitják meglévő örömeit is. Felül kell azonban emelkedni a félelmeken. A lehetőség szerint gyökeresen orvosolni és a bizalmat, a sze- retetet és ezzel együtt az öröm lelkületét kell győzelemre segíteni. Az öröm másik akadálya az unalom. Már a gyerekek között megfigyelhetünk valami ernyedt tehetetlenséget, például nem tudnak játszani. Táskarádiót visznek a kirándulásra is és azzal akarják elűzni unalmukat. A felnőtt embernek a megszokott életformája az, hogy a munka egyhangúságát a szórakozás egyhangúsága váltja fel. Az urbanizáció a technika nagyarányú fejlettsége óhatatlanul magával hozza a 255
