Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok az év 4. vasárnapjától a bőjt 5. vasárnapjáig
hogy halála és feltámadása által istenfiúi élete sokszorozódik meg az emberekben. Magukra öltik természetfölötti erejét, szentségét és lelkületét. A hiten, reményen és szereteten keresztül megsokszorozzák és folytatják Krisztusnak az Atya iránti magatartását és az emberekkel szemben fennálló viselkedését. Mivel halálának és feltámadásának ilyen kisugárzó ereje van, ezért úgy intézkedett, hogy ennek ne csak emléke lebegjen szemünk előtt, hanem Egyházában misztikus módon át is éljük. A keresztség mint alámerítés, az ő sírba- szállásának és feltámadásának a képe. Jelzi, hogy bennünk is meghal a régi ember, s feltámad a megigazult ember, aki már az ő természetfölötti vonásait viseli magán. A szentmise és az oltáriszentség szintén kereszthalálának és feltámadásának emlékezete. Amikor részesedünk benne, megvall- juk, hogy áldozatul adjuk földi emberségünket és reménykedünk az újnak, a meny- nyeinek a magunkra öltésében, A kegyelmi folyamatnak azonban van egy természetes előfeltétele. A búzaszemben az új élet a réginek a feláldozása árán keletkezik. Krisztus is valóságosan átment a halálon, hogy beöltözzék a feltámadásba. Ahhoz, hoqy mi a hitben, a bűnbánatban, a keresztségben vagy az áldozásban a kegyelem formájában az ő életében részesülhessünk, szintén van előzetes követelménye. Az apostolok tanításában ilyen kitételeket találunk: Ne uralkodjék halandó testeteken a bűn, ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként (Rám 6,12—13). A keresztény élet olyan lemondást, önuralmat, megtérést követel, amely fel tudja áldozni az önzést, a kényelmet, a hiúságot, a kapzsiságot, az érzékiséget, és arra törekszik, hogy minden erejével az erényeket gyakorolja. Az átalakulást magunk is megtapasztaljuk. Ahogy elhal bennünk az önzés, úgy épülnek ki az igazi szeretet- kapcsolatok. Ahogy gyengül a kényelem- szeretet, úgy erősödik a jótett élménye. Ahogy tudunk fáradozni Isten és az emberek ügyéért, úgy érezzük, hogy nem vagyunk elhagyatottak és az életünk nem céltalan. S ez az élet olyan értelemben is sok- szorozódik, hogy szavunk és példánk nyomán mások is kedvet kapnak Krisztus követésére. Gál Ferenc Ma olyan vallási tapasztalatra van szükség, amely bevezet az Isten mindenható jelenlétébe, a Lélek működése átélésével. Aki átéli ezt a kiválasztottságot, az új élet kegyelmét, megtapasztalja az igazi béke és öröm érzéseit. F. A. Sullivan A „boldogság íze” az ember igazi életeleme. Ha ma a keresztény tanúságot akar tenni Istenről, Isten nagyszerűségéről, akkor talán csak egyetlen feladata lehet: Bebizonyítani embertársainak, hogy van még öröm, van boldogság és remény ezen a világon, hogy élni jó és érdemes! L. Boros: Aus der Hoffnung leben Kérdésünk, hogyan éljen az ember ebben az örömben, hogyan tudjon benne kitartani? Erre megvan a pontos teológiai válaszunk: Isten Krisztusban kiüresitette önmagát: Emberré lett érettünk! Isten ebben a gesztusában megmutatja az igazi öröm útját. Az igazi öröm az önzetlenségből fakad. Ezért az örömet az ember nem önző magányában, hanem testvéreivel, embertársaival együtt tudja megvalósítani. Az örömet szétosztva, éli át igazán az ember a saját örömét is. Ez a „karácsony logikája”, amit minden embernek fel kell ismernie, ha harmonikusan akar élni. Az Isten maga is elszakadt önmagától, amikor emberré lett. így kiüresítése által, a karácsony tit- kában adott példát nekünk az örömszerzésre. Abban ismertük fel szeretetét, hogy í életé; adta értünk (1Jn 3,16). Nekünk is életünket kell adnunk kisebb vagy hősibb tettekben embertársainkért. Ez az önátadó életünk lehet azon örömünknek bizonyítéka, hogy Isten jelen van a világban. L. Boros: Weihnachtsmeditaíionen 227
