Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - TÁVLATOK - "Nagy örömet hirdetek nektek!"
TÁVLATOK „NAGY ÖRÖMET HIRDETEK NEKTEK!” Sokan zarándokoltak ebben a Szentévben Rómába, hogy megtapasztalják azt az örömet, amit az Úr kínált fáradt tanítványainak: „Jöjjetek és pihenjétek ki magatokat!" (Mk 6,31 y Már az is elegendő ok lenne az örömre, hogy a sokféle nemzet keresztényei „testvéri közösségben találkoznak" (Zsolt 133,1). De ebből az örömből még a Szentléleknek számos olyan' gyümölcse terem, amely a közösség békéjét és szeretetét táplálja. VI. Pál pápát, aki inkább az aggódó ember módján éli át az emberiség szorongását, most a Szentlélek öröme úgy elárasztotta, hogy a belőle sugárzó nyugalom és derű lenyűgözte az- előtte tolongó tömeget, és mint az Egyház feje, - hajója ormán, a Szent Péter magasából a. Tiberisig terjedő emberáradotnak elénekelte az öröm Himnuszát, - írja A. Manarcnche („La joie chrétienne” bevezetőjében, Cahiers de l'actualité réligieuse et sociale Paris, 102. 15i. juin, 1975). Pünkösdkor pedig a Szentlélek új fuvallata süvített át Róma terein éppúgy, mint a technika bálványai, az anyagi javak imádata és a racionalizmus fagyos gőgje felett. A Szentatyai minden akadályoztatás ellenére a „kevésbé protokollárisnak" nevezett karizmatikusok örven- dező-táncoló csoportjait is szívébe fogadta, mert jövőbe tekintő szeme meglátta azt, amit egykor szent Péter mondott: „Nem részegek ezek, ahogy ti gyanítjátok, hanem ez az, amit Joel próféta megmondott: ...Szétárasztom minden emberre Lelkemet, fiaitok és lányaitok prófétáiéi fognak, az ifjak látomásokat látnak... és mindenki üdvözölni fog, aki segítségüS hívja az Úr nevét" (ApCsel 2,17 kk). „Isten népének életútja természeténél fogva beilleszkedik a Szentév sajátos zarándoklataiba. A Jubileum kegyelmét azonban csak úgy nyerjük el, ha közelebb jutunk Istenhez a hit,, remény, szeretet útján. A többi (t. i. a zarándoklat boldog élményei) — eszköz és jel." — mondja a Szentatya a Caudete in Domino kezdetű buzdításában. Ez erősítse mindazokat, akik a zarándoklatok boldog részesei lehettek, és ez lelkesítse azokat is, akik lélekben jártak Szent Péternél: „Lényeges ugyanis a belső döntés, amellyel mindenki személyesen válaszolhat a Szentlélek felszólítására . .Valójában az annyira óhajtott zarándoklat Isten népe minden tagjának Pascha-t, átvonulást jelent, arra a belső helyre', ahol az Atya, Fiú és a Szentlélek befogadják őket benső egyégükbe és életükbe: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat s az Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni”' (Jn 14,23). Öröm ... és fájdalom „Öröm és reménység, fájdalom és szorongás az, ami a modern idők emberét eltölti"... így kezdte tiz évvel ezelőtt a Szentatya Az Egyház a mai világban című lelkipásztori konstitu- cióját, amellyel planetáris korszakot nyitott a keresztény gondolkodásban. Ma ugyanis az öröm nem vezethető le egyenes ágon a boldogságból és a szeretetből, mint ezt az életérzés belső összefüggései megkívánnák. A claire-obscure, a fény és árnyék vibrálása realizmusában jobban megfesthetjük az életet. A gyötrődés, szomorúság, fájdalom feloldásában, enyhítésében rátalálhatunk az öröm ízére is, akár egy csöppben is megérezhetjük az öröm óceánját. Ha horizontunk széléről, az emberiség és sorsok pereméről próbálunk közelíteni, akkor kezdjük Eugene Ionesco szavaival: „Azt hittük, hogy a kultúra elhozza az üdvösséget. Humánussá akartuk tenni, de meg kell állapítanunk, hogy mindinkább inhumánus, sőt anti- humánus lett. így egyszerűen a valláshoz menekülni illúzió lenne. Annyit jelentene, hogy szembeállítjuk az üdvösséget hozó világot a kultúra szétesésével. Ez a szembeállítás némi részleges eredmény ellenére, a pusztító erők felszabadítására vezetne" (Die bedrohte Kultur, München, 1972, 9). Ebben a képben az üdvösség örömhíre: beszűkítetté vált. A „kicsiny nyáj" örömét nem érti meg az emberiség. Ezért ma az emberek azt kívánják a teológusoktól, 217
