Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: Az öröm forrásai szent Pál tanításában
fakadt" (2Kor 8,2). Kéri is őket: „Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a vidám adakozót szereti" (2Kor 9,7), így fakad a szeretet gyakorlásából öröm annak a szívében is, aki ad, mert az apostol megemlékezik Jézus szavairól: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35). „Az öröm, a szeretet gyakorlati érdeklődése nélkül: önámítás, — a szeretet pedig az öröm barátságossága nélkül morálisan álcázott uralom csupán” (J. B. Metz: i. m. 309). Az öröm azonban nemcsak a szeretet tetteiben nyilvánul meg, hanem talán még szebben, még tisztább fényben ragyog a másokért vállalt szenvedésben. „Én örömest hozok áldozatot.. Az Apostol áldozatos életet él híveiért. Élete áldozataihoz a szeretet ad erőt, és ezért hatja át ezeket az áldozatokat az öröm. Nem magának a szenvedésnek örül az Apostol, hanem annak, hogy Krisztusért és szeretett híveiért szenvedhet, az Egyház javára, „mint aki szomorú, mégis mindig vidám” (2Kor 6,10). „Megnyílt nektek az ajkunk és kitárult felétek a szívünk, korintusiak" (2Kor 6,11), „szívembe vagytok zárva, együtt élünk-halunk. Nagyon bízom bennetek, és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el és minden bajom közepette is túlárad bennem az öröm” (2Kor 7,3 k). Titusz elbeszélte, mennyire vágyódtak Pál után a korintusiak, hogyan aggódtak és buzgólkodtak érte, és ez a ragaszkodás fokozta az Apostol örömét (2Kor 7,7; vö. 7,14—16). Alázatos lelkületének egyik legszebb megnyilvánulása, amit levele vége felé ír: „Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen feláldozom lelketekért. Ha én ennyi szeretettel vagyok irántatok, a körötökben kevesebb szeretetre találjak?” (2Kor 12,15). Öröme áldozatos, lemondó, önmagáról megfeledkező, „örülünk, hogy gyöngék vagyunk, csak ti legyetek erősek” (2Kor 13,9). „Testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében. Akkor veletek lesz a szeretet és béke Istene" (2Kor 13,11 k). A szeretet-himnuszát átszövi az öröm hangja: A szeretet „nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli" (1Kor 13,6). A tiszta szeretet nem tud örülni másnak a kárán, nem tud örülni semmiféle rossznak. Nincs benne semmi abból a farizeusi lelkület- ből, amely „hálát ad azért, hogy nem olyan, mint a többi ember" (vö. Lk 18,9-14). A gonoszságon pedig bánkódik, akár magában, akár másban találkozik vele. A nagylelkű ember önzetlenül örül az igazság győzelmének. Mélységes jóakarat jele, ha valaki örül annak, hogy a másik ember jobb, szentebb, okosabb, többre vitte, mint ő. Ez az öröm az irigység leküzdéséből fakad és az igazán jótakaró áldozatos szeretet éppúgy örül más javának, mint a sajátjának, éppúgy bánkódik más kárán, mint a sajátján. Hp Pál áldozattá lehet a híveiért, — ez csak újabb örömforrás számára. „Sőt, ha hitetek szent szolgálatáért áldozatként véremet ontják is, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal. örüljetek hát ti is, örüljetek velem!” (Fii 2,17 k) Az örömmel és mások iránti szeretetből vállalt és viselt szenvedésnek csak egy értelme lehet: Krisz'us szenvedésének kiegészítése az Egyház javára: „örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének az Egyháznak javára" (Kol 1,24). Szenvedése örömét Krisztus szeretete és kedves híveinek a szeretete erősíti. Az így vállalt emberi szenvedés Krisztus áldozatával egyesülve megváltói értéket nyer és hatékonyabbá teszi Krisztus szenvedését az emberek, üdvösségére: „testének, az Egyháznak a javára”. Az örömhöz a földön mindig tapad valami a földi élet szenvedéseiből és nyomorúságából. Ez a szenvedés azonban hasonlít a vajúdó asszony fájdalmához, aki tudja, hogy embert szül a világra: szenvedése életet szül, és örömre változik (vö. Jn 16,20-22). Isten azért vigasztal meg minket, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni másokat (2Kor 1,4). „Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéséből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is. Mert ha szenvedünk, az a ti vigasztalástokra szolgál" (2Kor 1,5 k). Gyakran felvetik a kérdést: Lehet-e örülni a szenvedésnek? Magának a szenvedésnek mint ilyennek, örülni beteges tünet. A szenvedésnek csak abból a szeretetből fakadóan lehet örülni, amellyel vállaljuk és azért az eredményért, amelyet létrehoz. Ilyen értelemben fesz a szeretetből vállalt szenvedésből áldozat, amely Isten országában soha sincs hiába. Szeretni e földön csak szenvedve lehet. Szenvedni ezen a földön: csak szeretetből érdemes. Szeretetből vállalt szenvedés: az áldozat. Az ilyen nagylelkűen fogadott áldozatot öröm. mel lehet vállalni, csak így válhat az áldozat újabb örömnek, erőnek forrásává. így érthetjük meg lassan, hogy „az oly sok testi és lelki nyomorúságnak az ajtaján Isten kopogtat, az örömök adományozója (VI. Pál: Gaudete in Domino, V.). örülhetünk-e igazán, tiszta szívből addig, amíg olyan sok szenvedés van a világban? Addig, amíg vannak olyanok, akik éhen halnak, vannak, akiket halálra kínoznak, vannak, 214
