Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - TANULMÁNYOK - A szentek Krisztus örömében részesednek
akik ártatlanul szenvednek? „Meg kell tanulnunk különbséget tenni a csak látszólagos boldogság elidegenedett formái, és az öröm felszabadító formái között" (J. Moltmann: Die ersten Freigelassenen der Schöpfung, München, 1972. 10.). A kikapcsolódás, szórakozás, élvezetek hajszolása, kábítószererek élvezése: sokszor csak a figyelmünket terelik el, valódi boldogságot nem adnak, sem igazi felszabadulást. A tiszta öröm forrásait az Apostol mutatja meg nekünk: az örömet a Szentiélekben, a szeretetben, az áldozatban. Ez igazán lelki és felszabadító öröm, elsősorban saját magunkban, azután másokban is hozzájárul a krisztusi megváltás beteljesedéséhez. „Isten nagy felszabadításának az első és utolsó szava: az öröm és nem a gyűlölet, — a szabadonbocsátás és nem a vád. Isten öröméből születik meg Krisztus. Aki azért halt meg és azért támadt fel, hogy örömet hozzon ebbe az ellentmondásos világba." (J. Moltmann: Freude an der Revolution Gottes: Die Sprache der Befreiung, München, 1972. 128.) Karácsony titka: az örömteli szeretet, és a szeretetteljes öröm Istenben, aki érettünk emberré lett. Ezt a „nagy örömet" hirdette az Angyal a betlehemi pásztoroknak Jézus születésekor, ezt az örömet hirdeti nekünk az Ű nagy Apostola. Ebben a végső örömben egy örök életen át csak úgy lehet részünk, ha már itt a földön sorsközösségben élünk Jézus Krisztussal. „Ha halálának hasonlóságában egybenőttünk Vele, úgy leszünk feltámadásában is" (Rám 6,5). „Előbb azonban szenvednünk kell vele, hogy Vele együtt meg is dicsőüljünk" (Rám 8,17). „Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt és veletek együtt elébe áUít" (2Kor 4,14). „A végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben holtakat... föltámasztott minket, és maga mellé ültetett a mennyben, hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét hozzánk való jóságából” (Ef 2,4—7). „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönt van, arra legyen gondotok. Hiszen meghaltatok és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen” (Kol 3,1-4). Ezért már most kezdjétek el az örvendezést és „mint Istennek szent és kedves választottai öltsétek magatokra az irgalmasságot és jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse el sziveteket, hiszen erre vagytok hivatva egy testben" (Kol 3,12—15). Ez szent Pál egyszerű és ma is jól utánozható tanítása és tanúsága a keresztény örömről. A SZENTEK KRISZTUS ÖRÖMÉBEN RÉSZESEDNEK Szenteknek tekintjük azokat, akiket az Egyház példaként állított elénk, — de szentpáli értelemben szentek a Krisztusban élő keresztények, akik lelkűkben mindig a többre-jobbra törekednek. Ebből a lelkűiéiből kettős öröm árad. Megismerik a világot és a természetet saját szépségükben, de azonfelül még felismerik benne az isteni fény ragyogását. így a világ számukra az isteni jóság és szeretet tükre. Az istengyermekség öröme pedig szívünkből kiárad a világ dolgaira és személyeire. A szentek az élet javait önértékükben nem sokra becsülik és mégis örülnek az életnek, mert Istentől kapták és hálát adnak minden napért, mert növekedhetnek az Ö szeretetében. A szentek szeretik az életet és nem félnek a haláltól. Azért nem félnek, mert számukra új és nagyszerűbb életet nyit meg. Isten szentjeit tehát az öröm és az életigenlés jellemzi. Minden evilági öröm felett legmaradandóbb a keresztény öröm, mert forrása nem apad el, nem ismeri a kifáradást, sem a kiéltséget, hanem állandóan emelkedik, míg a szívet betöltő Teljességhez el nem érkezik. Mindazok vallomása szerint, akik a vallásos örömet átélték, azok olyan benső és boldogító örömnek nevezik, hogy hozzá foghatót nem tudnak mondani: Az életszentség és az öröm édestestvérekI A szentek különféle örömforrást említenek meg. Elsők között szerepel az istengyermekség boldogító tudata, majd a Gondviselésbe vetett bizalom, azután a hasonló gondolkodásúak és törekvésűek egymást segítő közössége. Mindennapos erőforrásuk Jézus eukarisztikus közelsége és egyesülés vele a szentáldozásban. Isten a szentek számára valóban „Minden mindenben": Ő jelenti a problémák megoldását, szívük minden vágyát és minden jóság, szépség összfoglalatát. Ezért távol maradnak attól a sötétenlátástól, amely mindenütt csak a szerencsétlenségnek és a halálnak az árnyékát látja. De nem áltatják magukat önámító optimizmussal sem, amely behunyja a szemét a 215
