Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - FIGYELŐ - Életünk igazsága
tussal lépett a világba!" (1,17). Ebben az életben még ugyan reményünk tárgya az igazság teljessége, de Isten hűségében bízva, egykor szeretetünk és boldogságunk birtoka lesz. Az Igazság: kinyilatkoztatás. Jézus, az Istenember nem egyszerűen láthatóvá lett, hanem szavaival, tetteivel állandó tanúságot tesz az igazságról (18,37). Ö az Atya tanításának igaz közvetítője: „Ti most az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondtam nektek" (8,40). Bultmann különösen hangsúlyozza az „igazságról beszélni" kifejezés erkölcsi értelmét, (vö. Theologisches Wörterbuch I. 233—251): „Aki elfogadja, Isten gyermekévé válik (1,12), akinek Jézus igazsága meghozta a fényt, az életet, a szabadságot, az újjászületést a Szentiélekben (3,5.6). így az Igazság tevékenység. Jézusban minden elvont igazság visszatalál a teljes emberhez, aki az igazság erejével harmóniába hozhatja életét. Ezzel az élettel pedig bizonyos egytermészetűséget (conna- turalitást), sajátos hajlandóságot szerzünk a további Igazság keresésére. Az igazság kutatása tehát nemcsak tudást, hanem olyan erkölcsi készséget — morális dispositiot — ad, amellyel a megismerés egybehangolódik az élettel, az értelem a szeretettel (J. Leal—D. Mollat: Rivista Biblica, 1963. 21). „Az igazság gyakorlása mindenkor és mindenkiben életrekelti Krisztus tanítását" (M. Zerwick: Veritatem facéré, Verbum Domini, 1938. 375). Az Igazság felszabadító erő. „Ha kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket!" (8.31 — 32). Sokat írtak már erről a versről, mint a keresztény szabadság meghatározójáról (vö. Hoffmanns: La liberté selon le quatriéme évangile, Revue Réformée. 1958. 47—55. — C. H. Dodd: Ä Tarriére-plan d'un dialogue johannique, Revue d'Histoire et de Philosophie réligieuse, 1958. 5—17). A helyes értelmezést a 8,36. vers adja meg: „Ha a Fiú szabaddá tesz titeket, valóban szabadok lesztek”, (gy Jézus Krisztustól származik az emberi felszabadulás teljessége. De miféle szabadságról van itt szó? — kérdezhetjük. Elsősorban a bűntől való szabadságról (8,34), amely azután felszabadítja az élet minden területét. A keresztény szabadság azonban sohasem fajulhat szabadossággá, mert irányt szab neki az Isten igéje, amit mi önként elfogadunk. így születik meg bennünk, mint szabad emberekben Isten uralma: „Mindannak, aki befogadta az igazságot, hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen” (1,12). Igazságban lenni (Jn 3,19) annyit jelent, mint „tettekben és igazságban szeretni" (1Jn 3,18). — Szent János az élete végén az élet lényegének a szeretetet tartotta, és mindig csak azt mondotta: „Fiacskáim, szeressétek egymást!” — Első levelében megírja, hogy a szeretet tettekből áll: „Gyermekeim, ne szeressetek szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” (3,18). Ezekből a tettekből ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e? Ez nyugtatja meg szívünket az Úr színe előtt. Az igazság tágabb értelemben tehát élő hittel gyakorolt cselekvést jelent, amely szeretettel párosul. Akik egy kissé is érzékenyek az igazságra, már itt a földön egyesülnek az Igazsággal a szeretet és a szenvedés útján. Ezért hasonlítanak az igazi keresztények annyira egymáshoz Krisztusban. A keresztény tehát önmaga ítélheti meg tettei alapján és magatartásával kinyilvánítja, hogy igazságban van, tehát Istenben van. Csak a tettekkel megvalósult igazság erejében lehet - nem ösztönösen, önzőén —, hanem isteni módon szeretni. „A Szeretetet (szeretet Istenét) arról ismertük fel, hogy életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adnunk testvéreinkért. Hogyan él abban Isten szeretete, aki — bár bőven van neki a világ javaiból — mégis, amikor látja, hogy testvérei szükséget szenvednek, elzárja tőle szívét?” (1Jn 3,17). Csak a szeretet igazságáváI tudja az ember megközelíteni és kinyilvánítani a világ felé — Jézus módján — Isten hűségét, őszinteségét és bizonyosságát. Mert az emberek elsősorban a sajátmagukban megtapasztalt szeretetből kiindulva hisznek az igazságnak, az emberi és isteni igazságnak egyaránt. Az igazsághoz való hűséget, a szeretet bizonyítékát tettekben kívánják megtalálni. Az „igazságot cselekedni" tehát magában hordja a „szeretet parancsát” vagy ahogyan a mai ember szereti mondani : a szeretet művészetét jelenti. (-z-a) Tehetetlenségemben a Szentírás és Krisztus Követése segítettek. Bennük találom meg az igazi szellemi táplálékomat. Főleg az evangélium adja a belső imámhoz a szükséges erőt. Benne találom mindazt, amit szegény kis lelkem megkíván: mennyi új világosságot, eddig még rejtett, titkos értelmet fedezek fel benne. Lisieuxi kis szent Teréz 183
