Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - A magyar teológia harminc éve - a teológus a szocialista társadalomban - Beszélgetés Nyíri Tamás professzorral
A MAGYAR TEOLÓGIA HARMINC ÉVE - A TEOLÓGUS A SZOCIALISTA TÁRSADALOMBAN Beszélgetés NYÍRI TAMÁSSAL — A szó: ,,teológia" Istenről való ,,tudományos beszédet" jelent. Ma sokan nem tekintik tudománynak. Professzor Úr, hogyan határozná meg röviden, miben áll a teológia tudományossága? Melyek a segédtudományai? — A teológia — hittudomány. Ennek a szónak mindkét tagját hangsúlyoznunk kell: hit, vagyis az Egyház hitére és gyakorlására reflektál, és tudomány, mert ezt a reflexiót ugyanazokkal a tudományos módszerekkel végzi, mint a többi humán, vagy — Dilthéy kifejezésével — szellemtudomány, például a történelem, a filozófia vagy az irodalomtörténet. A teológia csakis úgy tud a feladatának megfelelni, hogy igénybe veszi a filozófia, a történelem, a nyelvtudomány, főként a hermeneutika és más tudományok segítségét is. — írásaiban és előadásaiban gyakran hivatkozik a szociológia fontosságára. — Napjainkban különösen megnőtt a szociológia szerepe. Az Egyház Krisztus követőinek közössége. Ha meg akarjuk érteni életét, történelmét, belső feszültségeit és fejlődését, akkor ismernünk kell mind ennek a közösségnek, mind az azt körülvevő társadalomnak az alapszabályait. Ezért sürgette ismételten a 2. Vatikáni zsinat a társadalmi mozgás törvényszerűségeivel foglalkozó tudománynak, a szociológiának és módszereinek elsajátítását és alkalmazását az Egyházra és az Egyház hitére vqnatkozó teológiai kérdésekben és válaszokban. A modern szociológia azonban elemző tudomány, amely a vallási jelentésvilágot az összes többi emberi jelentésvilághoz hasonlóan a társadalmi alkatú világ mozzanataként, azaz emberi műként fogja föl. Ezzel meg is neveztük azt a legsúlyosabb kihívást, ami ma a teológiát a szociológia részéről éri. — Eszerint a teológia sem függetlenítheti magát a történelmi és társadalmi folyamatok hatásaitól, hiszen Isten és ember, hit és Egyház viszonyának — a valóság egyik sajátos, bonyolult formájának — általános jellegű kérdéseit igyekszik megválaszolni. — Ha komolyan vesszük Feuerbach megállapításait az emberi „kivetítésről" (projekcióról), abból arra következtethetünk, hogy teljesen lehetetlen az előzetes föltevésektől és meghatározásoktól független gondolkodás. Következésképp mindenki alá van vetve történelmi és társadalmi helyzete meghatározó erejének, tehát senki sem követelhet magának történelem és társadalom feletti abszolút pozíciót. Ha így kiderül, hogy összes ismeretünk és értékelésünk a relativitás mindent átfogó kategóriájába tartozik, akkor csaknem eredeti közvetlenségében vetődik fel újból a kérdés: a különböző kijelentések közül melyik az igaz és melyik hamis? — Mik a teológia alapkérdései? — Erről már könyvtárakat írtak. Napjainkban éppen ez a legvitatottabb kérdés, amely nagyon sok félreértésre, szenvedélyek összeütközésére és szeretetlenségre ad alkalmat. Én itt csak a magam véleményét fogalmazhatom meg, abban a reményben, hogy ez megfelel a legfőbb egyházi tanítóhivatal kívánalmainak. A teológia Isten üdvösséget közvetítő, történelemben megvalósuló tetteit gondolja át, elsősorban a názáreti Jézus életét, tanítását, halálát és feltámadását. A Szentírás a második keresztény nemzedék reflexióját rögzíti, azt tudjuk meg belőle, ahogy ők értelmezték Isten emberszeretetét, amely Jézusban vált nyilvánvalóvá. Később az egyházatyák már a Szentírást magyarázták, és koruknak közvetítették a Jézus-eseményt. A skolasztika pedig a kor uralkodó filozófiai nyelvére fordította le. Természetesen ezek az értelmezések áthatották az Egyház életét és mértékadókká lettek. A mi feladatunk az, hogy mai történelmi-társadalmi helyzetünkben reflektáljunk az Egyház kétezer éves életére, mindarra, ami az idők folyamán csakugyan mértékadó volt, ami valóban meghatározta életét és ezt megkülönböztessük a történelmi hordaléktól. Hirdessük az Egyházban, az Egyház történelmében és a mibennünk, mai életünkben élő Jézust. — Kételkedhet-e a teológia? Már szent Tamás leszögezi, hogy a hit aktusa nem fejeződik be a megfogalmazott tétellel, hanem mindig a személyes Istenre irányul (2,2 q. 1 a. 2, ad 2). A teológia mint tudomány rendelkezik-e a módszeres kritika szabadságával? — Amikor a középkori egységes világlátás összeomlása után kialakult az újkori tudományosság, ezt tekintették a közös emberi élet nélkülözhetetlen és többé már nem vitatható egységes alapjának. Időközben azonban kiderült, hogy a tudomány nem az a vitathatatlanul közös fundamentum, aminek még a felvilágosodás korának gondolkodói is hitték, hanem állandó vélemény- és eszmecsere, nemcsak az ismeretek rendszere, hanem a meglévők szüntelen felülbírálása új ismeretek szerzése érdekében. A tudomány nemcsak rendszer, hanem módszer is. Ebből egyesek azt a következtetést vonták le, hogy a tudomány saját előfeltevéseit is kétségbe vonja. Ez azonban lehetetlen, hiszen jó néhány olyan hallgatólagosan vagy 5
