Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Boross Géza: A mai katolikus homiletika eredményei és problémái
JEGYZETEK: 1) Vö. Karl Färber (Hrsg.): Krise der Kirche — Chance des Glaubens. Frankfurt., 1968. — 2) Suhard kardinális 1947. nagybőjti pásztorlevél, bevezető rész. — 3) Walter Kasper: Einführung in den Glauben. Mainz, 1972. 15—16. — 4) Erről részletesebben hazai vonatkozásban: Csanád Béla: Lelkipásztorkodásunk a zsinat után. In: Vigília, 1972. máj. — 5) Alois Müller: Autorität und Gehorsam in der Kirche. In: Albert Dänhardt (Hrsg): Theologisches Jahrburg. Leipzig, 1968. 236. — 6) Alois Müller: Kereszténység, Egyház — új szemmel. Bécs, 1970. 41—43. — 7) Die Botschaft Jesu im Isolotto. Der Katechismus des Don Mazzi (deutsch), Mainz, 1969. — 8) Lutz Hollmann: Das Ende der Selbstverständlichkeit. (Motive der Gemeindezugehörigkeit). In: Manfred Enkrich, Adolf Exeier (Hrsg): Kirche, Kader, Konsumenten. Mainz, 1971. 32—43. —9) Johannes B. Metz: Die Zukunft des Glaubes in einer hominisierten Welt. In: Theologisches Jahrburh, 1969. Leipzig. 255. — 10) J. B. Metz i. m. 256. — 11) W. Kasper: i. m. 17. — 12) Vö, Gustave Thils, Christentum ohne Religion? Salzburg. 1969. 1969. 44—45. — 13) Vö. Francois Russo: La persona nel fenomeno della socializzazione. In: IDOC Documenti nuovi: Riscoperta dell’uomo, 1967. 263—287. — 14) Vö. Otto Betz: Pathologie der Gemeinde. In: M. Enkrich (A. Exeier. i. m. 21—31. — 15) András Imre: A vallásgyakorlat mai krízise és megújulásának iránya. In: Szolgálat 4. 7—21. — 16) Walter Kasper: Zur Theologie der Gemeinde. In: M. Enkrich (A. Exeier. i. m. 125. — 17) Török Jenő: A lényegi sorrend. In: Szolgálat 4. 70. Boross Géza A MAI KATOLIKUS HOMILETIKA EREDMÉNYEI ÉS PROBLÉMÁI In memóriám Kádár Imre Anélkül, hogy a 2. Vatikáni Zsinat homiletikai jelentőségét csak a leghaJványabban is csökkenteni akarnák, a helyes orientáció és a történeti igazság kedvéért, elöljáróban meg kell jegyeznünk: a mai katolikus homiletikai eszmélődés gyökerei a századeleji liturgikus mozgalmakba, és az úgynevezett bibliamozgalomba nyúlnak vissza. A homiletikai „tavaszhoz" (Victor Schurr) a zsinat azonban erőteljes indításokat adott. A zsinat legfontosabb tette a Szentirás újra-felfedezése, főleg a Liturgikus és a Dei Verbum c. Konstitucióban. Ez utóbbi szerint: „Az Egyház a testté lett Ige menyasszonya” (23.). A katolikus Egyház a zsinat után „Az ige és sákramentum egyházává lett" (J. Ries, Catolica, 1972; 244). Ez a változás kétségtelenül hozzájárult a homilelika tudományának kivirágzásához. Jelen dolgozatunk a zsinat utáni katolikus homiletika főbb eredményeinek és problémáinak számbavételére törekszik, protestáns szemmel. A homiletika helykeresése A zsinat utáni, az igehirdetéssel foglalkozó teológiai tudományág legelső feltűnő vonása: a homiletika, mint teológiai diszciplína önértelmezésének revíziója és helykeresése a teológiai tudományok összefüggésében. E revízió és helykeresés viliágszínvonalú dokumentuma az az előadás, amelyet Otto H. Pesch OP tartott a Katolikus Homiléták Munkaközösségének 1967-es brixeni konferenciáján. (Megjelent a „verkündigen" 1967. 1. számában 51 oldalon „Der Ort der Homiletik innerhalb der Theologie" címmel.) Pesch kimutatja, hogy a „hogyan prédikáljunk" kérdése már az „igetannal" kapcsolatosan jelentkezik. Az igetan viszont a „sákramentumokról szóló tan" keretei közé tartozik. Hiszen sákramentum és ige nem ellentétek többé, hanem egymást kiegészítő formái az egyetlen üdveseménynek: „Az ige a sákramentum lelke, a sákramentális rítus pedig az ige megtestesülése" (63. o.). A „forma s-acramenti” már koncentrált hitvallás, az az ősprédikáció, amelyben minden benne van, amit a hit megvall, azaz az itt és most hirdetett Krisztus! A prédikáció alapjában véve nem más,mint kibontása mindannak, ami az igékben sűrítve benne van. A sákramentum pedig a legtöményebb igehirdetés. Következésképpen: az igehirdetésről szóló tan teológiai helye — a sákramentumokról szóló tanításban van. Minthogy pedig a prédikáció az igehirdetésnek az a formája, amikor az igehirdető a hit bizonyságtételét látszólagos dialógus formájában közli, hallgatói hitével, ezért a homiletika a hivő bizonyságtételnek virtuá83
