Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 2. szám - Cserháti József: Cserháti József pécsi püspök káplánjaival beszélget

A PÜSPÖK KÁPLÁNJAIVAL BESZÉLGET

(Dr. Cserhóti József pécsi püspök)

A Teológia jelen száma kimondottan pasztorációs témákkal kíván foglalkozni. A főszerkesztővel való beszélgetésem alapján mertem felajánlani fenti dm alatt néhány felvillanást azokból a beszélgetésekből, melyeket egyházmegyém káplánjaival most folytatok. (Hetenként két alkalommal két káplánt hívok meg. Egész délelőtt és ebéden is együtt maradunk.) A főszerkesztő kívánsága az volt, hogy a magyar papságot közvetlen, konkrét megnyilatkozásában kellene egymásnak bemutatni. Ha hozzáértők, lelkipásztorok vagy tanárok itt-ott lelkipásztori témával foglalkoznak, sokszor meglátszik, hogy nem mindig hazai forrásokból és nem is az életből, hanem elméleti konstrukciókból merítenek, amelyek értékét természetesen eleve senki sem vonhatja kétségbe. Vállalkozom arra, hogy a káplánjaimmal való közös problémafeltárásban és azok megoldásában talált néhány szempontra egészen közvetlenül és bátran rámutassak. A feltett kérdések, ha talán annak is látszanak, nem voltak „rutin-kérdések", — annál is inkább, mert a káplánok is visszakérdeztek. Olyan kérdéseket tettek lel, amelyek hazai, magyar dialógusban eddigi nézetem szerint ismeretlenek voltak. Többek között ilyen kérdés is elhangzott: Mivel tölti a püspök a délutánját? Melyik a püspök kedvenc szórakozása? Hogyan osztja be idejét; a püspökök bizonyára sokat olvasnak, de nem tartják-e fontosnak a közös továbbképzést úgy, ahogyan például az osztrák püspöki kar ezt elhatározta? stb. Ezek első pillanatra finom emberiességbe csomagolt érdeklődéseknek látszanak, de mögötte áll a fiatal pap vágya, állandó ideális keresése, hogy a maga életét sokoldalú tartalommal telítse és harmonikusan kiegyensúlyozza.

A beszélgetési témapontok, vagy inkább témavonalak a következők voltak:

— A papi élet értelme; örömei, szépségei, nehézségei; eszme és valóság a mindennapi papi életben.

— A források kérdése; lelki élet, tudományos képzés, életalakitás és tudatos kereszthordozás.

— A mának pasztorális kérdései; hitoktatás, katekézis, jegyesoktatás, igehirdetés, vallásos nevelés, felnőttek és fiatalok, öregek és betegek. A lelki munka nemesit, a tétlenség kifoszt és öl.

— Liturgia; szentmise, szentségek, bűnbánat szentségének kiszolgáltatása és ennek nehézségei, „a liturgikus reform második reformja". A hirdető pap és a megnyitott, sokat váró hívek csoportja.

— Kapcsolat a világgal; emberekkel, helyzetekkel, kultúrával, sajtóval, könyvekkel, tudománnyal, színházzal és filmmel; világalakulás, emberi fejlődés, hazai társadalom. Egyházunk küldetése a mában.

— Papok egymás között; a principális, a kolléga, a testvér; tekintély és szabadság, szolgálat és kezdeményezés; energiatartalék és szórakozás. A papi élet örömeinek és feladatainak a Krisztus emberi képében való feloldása.

Szeretném hangsúlyozni, e nagy felsorolásban előforduló fogalmak, gondolatok, képek nem jelentenek külön témákat, de globális összefoglalásban mindazt a sokrétű anyagot, amit e beszélgetések érintettek. Ez a következőkből is látszani log, amikor most egymásután a paitnereket szólaltatom meg név nélkül, akik majd nemcsak azt mondják el, hogy miben látják papi életük értelmét és értékeit, hanem azt is megmondják, ami felvidítja a szivüket, vagy ami összeszorítja azt.

*

10 éves pap vagyok, öt helyen működtem, jelenleg városban vagyok. Nagyon szeretem a zenét és ezért is látok a mai liturgiában sok nehézséget az egyházi zenének igazi helymeghatározása és értékelése körül. Nehézségem az, hogy kezünkben felbecsülhetetlen kincs van és nem alkalmazzuk. Papi életemben mindenütt jói éreztem magam, így mondhatnám: mindenütt volt különleges papi örömöm. Egyik helyen sok hittanosom volt, a másik helyen úgy éreztem, a beszédeimet szeretik. A legigazibb öröm ott töltött el, ahol szívesen énekeltek és mindig többet akartak énekelni. Papi munkám alapját a hívekkel való személyes kapcsolatban látom. Életem értelme az, hogy személyesen hozzájárulhatok az Isten és ember kapcsolatának építéséhez és ápolásához. Ha valami fáj, az az, hogy talán nem tanultam eleget és ezért nem nyújthatok többet. Ha valaki azt kérdezné, hogy miben találom papi életem örömét, azt mondanám, — sokat gondolkodtam ezen —, nem tudnék

66