Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)

1974 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Az öregek lelki gondozása

TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTORI 1EGYZETEK AZ ÖREGEK LELKI GONDOZÁSA „Magától értetődő az ifjúsági pasztoráció- ról beszélni, az öregek lelki gondozásáról azonban sokkal kevesebb szó esik" — álla­pítja meg Alois Stielvater abban a tanulmá­nyában, amely H. J. Brouwer „Neue Wege in der Altenpastoral” (Theologie konkret, Her­der, Wien 1961) című kötetében jelent meg. Pedig olyan terület ez, amely egyre nagyobb lesz, amellyel tehát külön is kell törődni. Stiefvater rövid tanulmányában néhány gya­korlati tanácsot ad, amelyek — úgy véljük —, hazai viszonylatban is megszívlelendők lennének. Nem az öregek között kifejtett ka­ritatív munkáról beszél, a „kifejezetten val­lásos” szféra köti le figyelmét: mit tehet egy plébániai hivő közösség az öregek nem je­lentéktelen számú csoportjáért? Az első megállapítás alapvető jellegű: az öregek közötti munka mindenekelőtt a plé­bániai közösség feladata. Általános tájéko­zódásként azzal számolhatunk, hogy a óO éven felüliek a plébánia közösségének kb. 20%-át alkotják. így fölbecsülhetjük, hogy az öregek mekkora csoportja számít mun­kánkra. Ennek a jelentős számú csoportnak először is van ideje, s ami még fontosabb: igénye és érdeklődése a külön számára tar­tott foglalkozások iránt. Az idő szempontjá­ból is szabadabbak, hiszen nem csak későn este, hanem általában délelőtt vagy délután is ráérnek. A találkozás legalkalmasabb he­lye a templom vagy a plébániai környezet, hiszen itt már bizonyára régen otthonosan mozognak. Második alapelve az, hogy idősebbek dol­gozzanak az öregek között. Ennek a munká­nak az irányítása elsősorban egy idősebb lel­kipásztor feladata lehetne. Olyan személye­ket kell keresni, akik szívesen vállalják ezt a munkát. Nagyobb plébánián jó, ha egy idő­sebb ember veszi kézbe az öregek gondo­zásának ügyét, de természetesen kereshet munkatársakat a középkorúak köréből is. A harmadik alapelv: bármit is rendezünk, az mindig férfiak és nők számára közösen le­gyen. Ez azért nem magától értetődő, mert az idősebb generáció még ahhoz szokott, hogy külön foglalkozzanak a férfiakkal és külön a nőkkel. Ezen a téren sok tapintatra van szükség. Talán még a misén a legköny- nyebb megvalósítani ezt a közösséget. Ezzel talán el is jutottunk a legkonkrétabb javas­latig: az öregek számára külön öregek mi­séjét is tarthatnánk. Jó lenne ezt a kérdést magukkal az öregekkel megbeszélni. Melyik a legalkalmasabb időpont? Melyik napon tartsuk ezt a szentmisét? Talán mondani sem kell, hogy egy nagy templom aligha alkalmas ilyen külön misék tartására. Inkább egy ki­sebb templom, vagy nagy templomban egy zártabb jellegű kápolna lehet megfelelő. Mi­lyen gyakran tartsunk külön az öregeknek ilyen közös misét? Lehet hetenként, de lehet havonként is, lényeges viszont, hogy rendsze­resen legyen. A misét megbeszéljük az érde­keltekkel, s kívánságukra természetesen még latin misét is tarthatunk. Ha a fiataloknak joguk van a beathez, akkor az öregeknek is joguk van a régi latin miséhez. Az ilyen mi­sén azonban mindig legyen rövid igehirde­tés. Nem kell állandóan a halálról beszélni, de gyakran csillantsuk fel az eszkatológia szempontjait. Az ilyen igehirdetés segíthet abban, hogy hitben feloldja a „keserű vég” tudatát. így válik az igehirdetés valóban örömhírré. Szólhatunk még az öregek számára tartott imaórákról is. Ha nem is naponta, de leg­alább hetenként egy alkalommal rendezhe­tünk ilyent. Ennek is legyen felelőse. Ha már kialakítottuk az imaórát, vezetését az Imád- kozókra is rábízhatjuk. Amikor imaóráról be­szélünk, nem kell feltétlenül ige-istentisztelet­re gondolni. Talán a rózsafűzér-imádság len­ne a legmegfelelőbb. A lelkipásztor pedig él­het a nagyszerű alkalommal: minden komoly szándékát rábízhatja ezekre az imádkozókra. Aki valóban hitből él, az lemérheti, hogy az imádkozok kis csoportja milyen erőforrást je­lenthet a közösség életében. Itt említjük meg azt a lehetőséget is, hogy szervezhetünk az öregek számára külön zarándoklatot is. Az idősebb korosztály ugyanis talán még eleven kapcsolatban áll egy-egy zarándokhellyel. Az ilyen program megszervezése természetesen; sok gondosságot kíván. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom