Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Kapótsy Béla: Kit öl meg az öngyilkos?
hatja el a cseppet a folyamtól, ami léiét, állandó áramlását biztosítja. Sokszor megkérdezik: a halállal mindennek vége? — Az ilyen kérdést csak azok tehetik fel, akik már egészen bezárultak önmagukba, akik önmagukat választják el az életadó Teljességtől. A halállal mindennek vége? — Voltaképpen ez egy „istentelen” kérdés, mely elárulja, hogy nem tudjuk, mi is a „Minden" számunkra. Egy igazi ember, még inkább egy igazi keresztény nem lehet önmaga számára „minden”. Nekünk, keresztényeknek pedig „mindenünk" csak az örök Boldogság és a túláradó Szeretet lehet, akinek az a lényege, hogy mindenkinek Mindene legyen. s—a KIT ÖL MEG AZ ÖNGYILKOS? Ha a jelen írás címét kérdésként tesszük fel — akár magyar, akár világviszonylatban —, a válasz mindenképpen így hangzik: Nemcsak saját magát Az öngyilkos személy ugyanis cselekedetével, példájával közvetlenül mások hasonló halálát okozhatja, közvetve pedig — különösen rokonai és ismerősei között — másokra is rendkívül nagy szenvedést, megpróbáltatást és tragédiát zúdít. Arnold Toynbee, a híres angol történész ide vonatkozó sorait idézte Az öngyilkosságok hátramaradottal c. könyv előszavának írója: „A halál mindig kettőre vonatkozik: arra, aki meghal és a hátramaradottakra . A halál tragédiája nem oly fájdalmas az elhunytnak, mint a gyászoló hátramaradottaknak. Ahogy én látom, ez az életbenlét és a meghalás közötti viszony lényege. A halál okozta szenvedés kettőre vonatkozik, és a szenvedést illetően a hátramaradottakra hárul a sokkal nagyobb teher.”1 Hogy az öngyilkosjelölt mindezekre nem gondol, vagy nem törődik velük, annak igen mélyreható pszichológiai magyarázata van. Az egyik legismertebb amerikai szuicidológus (öngyilkosságelemző), Edwin S. Sneidman professzor ezt így határozta meg: „Az ön- gyilkosság lényegében egészen más, mint egy jól átgondolt folyamat. A szuicid személy fókusza az önelpusztításon van, és ezért látása korlátolt. Nem gondolkodik tovább a tetténél, amit el akar követni.” A szuicidológia — öngyilkosokkal foglalkozó tudomány — régi megállapítása az a tény, hogy az öngyilkosságot megkísérlők között sokan vannak, akik nem is akarnak meghalni. Ambivalensek: egyszerre akarnak élni és meghalni. Sokan lelki defektus, vagy intelligencia hiánya miatt egyszerűen nem veszik tudomásul, hogy a halál megváltoztathatatlan; nincs visszaút, és hogy halálukkal milyen csapást mérnek az élőkre, a közvetlen hozzátartozóikra. 1. Egyéni vagy társadalmi probléma-e az öngyilkosság? E sokat vitatott kérdést ajánlatos úgy megválaszolni, hogy az elkövetett öngyilkosság talán egyéni probléma, de a megelőzése maga társadalmi. És nemcsak társadalmi probléma, hanem társadalmi feladat és kötelesség is. Csakis a közösség hozhat létre olyan intézményeket, amelyek az öngyilkosságot nemcsak meg tudják előzni, akadályozni, hanem a szuicid személyt pszichológiai, pszichiátriai és esetleg orvosi gondozásban, terápiában tudják részesíteni, ez pedig a megelőzés-be- avatkozás-utógondozás hármas funkcióját jelenti. (Angolban ezt szakmai nyelven mint prevention, intervention és postvention fejezik ki, mivel a latin gyökérszó mindháromnál alkalmazható). 2. Az öngyilkosság megelőzése Amerikában élve, szükségszerűen amerikai példákat tudok felhozni az öngyilkosságok megelőzésére létesített társadalmi szervezetekről. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy ezek nem állami, hanem magán kezdeményezésű szervezetek. Bár az amerikai kormányzat szövetségi (federal), állami (az ötven állam) és municipális szinteken szintén fontos szerepet tölt i>e az öngyilkosság megelőzése terén. Már 1906-ban megalakították a Ments- meg-egy-életet Liga (Save-A-Life League) elnevezésű New York-i szervezetet. Kifejezetten az öngyilkosságok megelőzését szolgáló első modern közösségi szervezetnek a Los Angeles-i öngyilkosságot megelőző központ-ot (California állam Los Angeles Suicide Prevention Center) lehet tekinteni, amelyet 1958-ban hoztak létre. Szakemberekből (orvosok, pszichológusok, pszichiáterek, papok, lelkészek, szociológusok, szociális gondozók, stb.) és önkéntes segítőkből álló a személyzet, akik között szakem55
