Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - TÁVLATOK - A család jövője
1973. 3. sz. 167. o.), a különbség a motivációban van. A keresztény ugyanis az emberekkel való találkozáshoz — s így első helyen a házastárssal és a gyermekekkel való viszonyához — az Istennel való szeretet- kapcsolatból veszi az erőt. Minden házasság jellemzője a „másért való élet”. De a keresztény a másik felé való kinyílásban az egészen-más, Isten felé is kinyílik, önátadása Krisztus teljes önfeláldozásának tükre, megjelenítője (Ef 5,25). A keresztény házasság specifikuma tehát az, hogy modellje krisztusi. Krisztus szeretete olyan minta, mely alkalmazható minden élethelyzetre, így különösképpen a családon belül adódó szituációkra, hiszen ha valahol, akkor a családon belül van szükség a legszemélyesebb és legönfeláldozóbb szeretetre. Teljesen plasztikusan ebben a konkrét szolgálatban kell látnunk a házasság szentségi hatékonyságát (vö.: L. Boff: Das Sacrament der Ehe, in: Concilium, 1973. 8/9. sz. 469. o.). Talán fölösleges is ezek után feltennünk a kérdést: van-e távlata a keresztény családnak? Aki a statisztika alakulásán (a templomi esküvők számán) méri le, van-e a keresztény házasságnak vonzereje, az könnyen csalódhat. A szám már csak azért is megtévesztő, mert sok fiatal tisztán az ünnepélyesebb szertartás kedvéért ragaszkodik az egyházi esküvőhöz. A keresztény házasságeszmény és család jövője azonban nem a számokon, hanem azon múlik, hogy akik mellette döntenek, mennyire tudják életformaként élni. Ennek az életvitelnek lesz jövője az átalakult, személyesebbé vált családszerkezetben is. Az Egyház sejtje A keresztény család problémaköre elvezet a családnak az Egyházhoz, mint közösséghez való viszonyának kérdéséhez. Szabad-e — a társadalmi vonatkozáshoz hasonlóan — a családot az Egyház építőkövének, sejtjének is tekintenünk? — Ezt a kérdést teszi fel Richard Plaickner (Ist die Familie Urzelle der Kirche? — In: Entschluss, 1972. február, 207. skk.). A gondolatot a zsinat vetette fel, mert észrevette az analógiát a család és az Egyház között s az otthont ecclesia familiárisnak, családi egyháznak nevezte. Ezt a hasonlóságot akkor ragadjuk meg igazán, ha magunk elé próbáljuk idézni a belső, szerkezeti rokonságot a kétféle közösség között. 1. Az Egyház, mint ősszentség, az üdvös- séa felé vezeti a hívőket, szentségei és az igehirdetés révén. B. Häring szerint a család is üdvközösség (Ehe und Familie in der Welt von heute, in: Theologie der Gegenwart, 1966. 9. sz. 13. o.). A házastársak egymás felé és a gyermekek felé közvetítik — szóban és tettekben — az evangéliumot, végül is a keresztség, illetőleg a házasság szentségének erejéből. A keresztény család tehát az Egyházhoz hasonló életjelenségeket mutat fel. 2. Az Egyház — közösség, krisztusi teljesség (pléróma: Ef 2,42), a hitben, az imában, az eukarisztia jelében átélt egység, melyet hierarchia fűz egybe (Gál 2,9), de „lefelé” is sugárzik szolgálata (2Kor 9,13). — Ennek az egységnek mintája viszont éppen az a közösség lehet, melyet a család megvalósít (vö.: Mt 19,4 skk.). A család belső átalakulása egyébként ma éppen afelé irányul, hogy a kölcsönösség, a szeretetszolgálat még nyilvánvalóbb legyen benne. 3. Az Egyház Krisztus teste, szent Pál hasonlata szerint, aki a Krisztusban való egységet élő szervezethez hasonlítja, melynek részei — a fej és a tagok — egyetlen rendszerbe tömörülnek. — A keresztény házasság is organizmus, azonban csak úgy lesz Krisztus teste, ha valóban Krisztus a feje: krisztusi szellem a kiindulópontja és irányelve. 4. Az Egyház Isten népe is. Kedvelt kifejezése ez a zsinatnak. Talán ez a szó mutatja leginkább, mennyire mindenkié, minden családé az Egyház. A családi otthonok nem véletlenül töltöttek be az őskereszté- nveknél fontos szerepet a helyi egyház kialakulásában, eukarisztikus összejövetelektől „hitoktatásig” (vö.: Kol 4,15; Rám 16,16; iKor 16,19; Filem 1,2). Isten népe végül is a családok körében születik meg. 5. Az Egyház Isten országának jele. Nem azonos vele, de előkészíti. Isten országának viszont mindig új tagokra van szüksége; az ú| lelkeknek forrása a család, nemcsak biológiai, hanem lelki síkon is. A család lelki munkája Láthatjuk tehát, nemcsak hogy felépítésbeli hasonlóság áll fenn a család és az Egyház között, hanem funkcióik is egymásba nőnek. Az Egyház munkáját a család készíti elő, a család bensőséqes légkörét pedig az egyházközösségnek kell átvinnie pasztorációs területre. Ennek a kettős összefüggésnek itt első o'dala lehet érdekes: milyen lelki munkát végezhet a család? Hoqy mennyire nem új probléma ez, arra bizonyság, hogy már szent Ágoston is a püspöki hivatalhoz hasonlítia a családfő tekintélyét, laazában azonban csak korunk zsinatán került előtérbe ez a aondolat, a világi hivők szerepének újraértékelése kapcsán. Mint Yves Congar zsinati szakértő 20
