Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - TÁVLATOK - A család jövője
A szülések számának visszaesése igen sok tényezővel függ össze. Leegyszerűsítené a kérdést az. aki kizárólag a szülők önzésében, az anyagias közszellemben vagy épp a nehéz anyagi körülményekben keresi a visszaesés okát. Amint az is, aki a nők munkába állásának számlájára írná. Közvetlen ok kétségtelenül a születésszabályozás, a fogamzásgátló módszerek terjedése, az irányított prokreáció. De ez maga is tovább utal arra a mélyebb folyamatra, amely — mint láttuk — a családeszményt minden vonatkozásában átalakítja: arra a tényre, hogy a házasságban a személyes viszonyok kerülnek a tárgyi adottságok és célok elé. A házasélet vonalán ez azt jelenti, hogy a házastársak nemi kapcsolata elszakad a gyermeknemzés, a fajfenntartás céljától, a szerelem mint önálló érték jelentkezik előttük, melyben személyes szeretetüket fejezik ki, egymás gazdagítására (vö. Delooz, i. m. 368. o.). Ugyanakkor a gyermek már nem afféle kénytelen-kelletlen vállalt nyűg a családban, hanem a szeretet-egység pecsétje; szabadon, felelősen vállalt személyes feladat. Keresztény ember csak helyeselheti a személyes szeretet előtérbe kerülését és a szülői mivolt hivatássá érlelődését. A zsinat is, szentatyánk is beszél a családtervezés jogosságáról. — Ez a pozitív értékelés sem jelenti azonban azt, hogy egyszerűen igent mondhatnánk a születésszabályozás minden formájára és kritika nélkül megbékélnénk a népszaporulat csökkenésének gondolatával. Ezért örömmel üdvözöljük a hazai közvélemény állásfoglalását a túlzottan alacsony születési arányszám növelése mellett. Mint a statisztikából kitűnt, hazánkban más országokhoz képest is túl kicsi a születések száma, s mindez már nem magyarázható meg tisztán a család-eszmény átalakulásának folyamatával, hanem gazdasági és tudati gyökerekre mutat. Ezért jogos cél lehet legalább az európai átlag utolérése. Helyesen fogalmazott már 1973. márciusában, a Világosság hasábjain Szilágyi Vilmos (103—110. o.: A szexuálpedagógia időszerű problémái): „Hatékonyabban elő kellene segíteni a reális családtervezést, .. a nők szülési kedvének növelését, a jelenlegi alacsony születési arányszám javítását és a művi abortuszok számának csökkentését”. — Azóta ezek az elképzelések már rendelkezésekben is testet öltöttek. Keresztény oldalról ehhez a munkához azzal járulhatunk hozzá, ha tudatosítjuk magunkban és közösségünkben a célok (a kölcsönös szeretet és a felelős gyermekvállalás) összhangját. A gyermek nem gyöngíti, sőt erősiti a személyesség szempontját a házasságban. Az igazi megoldás tehát nem az utódok kiszorítása, hanem az ösz- szes családon belüli életkötelék személyessé tétele. Tekintély és közösség A sok-sok vonás mellett, melyek kirajzolják a mai család — s a magyar család — arculatát, éppen a szülő-gyermek kapcsolatot kell még feltétlenül említenünk. Lehet, hogy a házastársak szemléletében a gyermek már nem apriori cél. De ma is gyümölcse, kiteljesítője szeretetüknek. A gyermekek avatják igazán közösséggé kapcsolatukat, bennük születik meg a család, — nem véletlenül nevezi a gyermeket „családnak" népnyelvünk. Természetesen a gyermekek és a szülők viszonya is mélyreható változáson megy ót korunkban, környezetünkben is. Felmerülnek ezen a ponton is negatív jelenségek: a tekintély válsága, a nemzedéki ellentétek; sokan beszélnek az ifjúság csoportjellegéről is. Ezek a jegyek sem takarhatják el azonban itt sem azt a mélyebb átalakulást, hogy a család ma társas viszonyok rendszerévé kezd válni. A nemzedékek egymáshoz való viszonyában ez azt jelenti, hogy az alárendeltségi rend mellérendeltséggé kezd alakulni. Ezek után az a szülő jár el helyesebben, aki nem erőlteti akaratát gyermekeire, nem játszik „főnökösdit”, hanem beavatja őket gondjaiba, bevonja a család közügyeibe, partnereknek tekinti őket. Akkor nem tör ki belőlük az elfojtott indulat (esetleg aszociális formában is, vö.: galerik!), nem lesz a ház állandó összetűzések csatatere. Ahhoz, hogy a szülő-gyermek viszony megtisztuljon és baráti, valóban személyes viszony legyen — ne csak kötelességek, szabályok kötege —, kedvezően járul hozzá a család életterének átalakulása. Ha a család nem termelési egység már, e viszonynak sincs anyagi tehertétele. A gyermek nem kényszerül arra, hogy már kiskorában az otthoni termelési egység olcsó munkaereje legyen. Ugyanakkor számos funkciót átvesz a szülőktől a bölcsőde, óvoda, iskola, majd a munkahely: a szellemi nevelés és javarészt az erkölcsi nevelés súlyát is. Ez nem jelenti azt, hogy a szülőnek nem lenne kötelessége gyermeke személyiségének formálása. De sok feladat már nem őt terheli, így viszont lehetővé válik számára, hogy azt az időt, amit gyermekei körében tölt, valóban kölcsönös hasznukra, a szeretet-kap- csolat ápolására fordítsa. Szellemibbé, lelkibbé válik — válhat — viszonyuk (vö. Delooz: i. m. 374. o.). 2 17
