Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Diós István: A szülők nevelői felelőssége
3. ábra 4. ábra 3. A szülők nevelői felelőssége Isten és önmagunk előtt Ha az előbb mondottakat átgondoljuk, világos, hogy az emberiség és a jövő eílőtti felelősség képletes kifejezés. Sokkal inkább arról van szó, hogy a nevelők felelősek a ,,jövőért" és az „emberiségért" valaki előtt, aki mindkettőnek Ura. Nekünk, hivő keresztényeknek nem kell sokat magyarázni, hogy ez az Isten előtti felelősségre vezet. Az átadott életformáról előtte ad számot minden szülő, s neki számol el nemcsak gyermekéről, hanem nevelése összes előre látható következményéről is. Ez az Isten előtti felelősség nem a halál vagy az utolsó ítélet távolában felderengő rémkép, hanem a lelkiismeret szavában állandóan jelenlévő féielősségrevonás. És itt zár a felelősségi kör: nyilvánvalóan a felelősségtudattal rendelkező szülő először magában mérlegeli, hogy mi indokolja ilyen vagy olyan nevelési felfogását. Utána tud pontosan számot adni a gyermeknek, ha indoklást kér. S ha a szülő romlatlan lelkiismeretét követi, akkor nyugodtan tud számot adni Istennek a gyermekeiről is; a jövőért is, az emberiségért is pozitív lesz a számadása. Amikor ma az egyre tudatosabb kereszténységért küszködünk, azt is el akarjuk érni, hogy a szülők minél jobban számot tudjanak adni gyermekeiknek hitükről és valóságukról. Aki nemcsak megszokásból keresztény, továbbadni is jobban tudja keresztény értékeit, mert látó engedelmességgel! él és így akarja vezetni, nevelni gyermekeit is. Ez a felelős nevelés fogja elérni azt, hogy jó legyen a kéz, amelybe a világ holnap kerül, hogy a világot szerető és értékelő fej kormányozza az ember kezét és olyan szívvel éljen, amely megbecsüli a teljes, az isteni csírákat is hordozó emberi életet. JEGYZETEK: 1. Carai Gábor: Elférünk a földön. Budapest, 1973. 238. o. — 2. i. m. 240. o. — 3. III. Püspöki Synodus: De iustitia in mundo 50—53. pp. — 4. A teológiában jártas olvasók vessék össze az adott meghatározást a prudentiáról tudott dolgokkal. Látható, hogy a klasz- szikus erkölcsteológia is beszélt erről. — 5. Hanák Katalin: Diszfunkcionális családok. Szociológia, 1973. 2. sz. 198. o. — 6. i. m. 198—200. o. — 7. i. m. 206. o. 14
