Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: Egység és sokféleség az egyházban
ha valakinek valakije leszek: segítsége a rászorulónak. Az egyház pedig anyám: az a titokzatos nagy Valóság, amely elhozta számomra Jézust és engem is elvisz Jézushoz testvéreimmel együtt, testvéreimen át a sokféleség egységének és az egység sokféleségének hazájába, Isten otthonába. „Ezért már nem vagytok idegenek.és jövevények, hanem az Isten országának polgárai és családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Jézus Krisztus. Ő tartja össze az egész épületet. Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével Isten hajlékává" (Ef 2,15—22). Jegyzetek: 1. Szabó Ferenc: Henri de Lubac az Egyházról. Róma, 1972. 145. o. — 2. Cserháti József: Az Egyház és szentségei. Budapest, 1972. 122. o. — 3. Szabó Ferenc: i. m. 198. o. — 4. Vves Congar: Initiatives locales et normes universelles. La Maison-Dieu. 1972. IV. 56—57. o. — 5. Enrique Y Tarcnccn: L’Église en Espagne aujourd’hui. Conférence Faris, 1973. V. 7. Redire la foi, Paris, 1973. 34. o. — 6. Jean Séguy: Constitutions ecclésiastiques, rites liturgi- ques et attiudes collectives, á propos de la ségrégation religieuse des Noirs aux États-Unis: Archives de Sociologie des Religions, 1961. VI. 93—128. o. — 7. Hervé Legrand cikke: Cahiers saint Dominique 1972. IV. 346—351. o. — 8. Ci. Dagens: L'Esprit Saint et l'Eglise: Nouvelle Revue Théologique, 1974. III. 235. o. A keresztény szeretet érthetetlen azok számára, akik nem ízlelték meg. Hogy szeretni lehet a Végtelent és a Megfoghatatlant, hogy az emberi szív igaz szeretettel doboghat, embertársainkért: ez sok ismerősöm szemében egyszerűen lehetetlennek, csaknem förtelmesnek tűnik. Pedig hát hogyan kételkedhetnénk abban, hogy van ilyen érzés és rendkívül hatalmas érzés. Elég egyetlen szempillantást vetnünk azokra az eredményekre, amelyeket az egyház folyton felmutat mindenfelé. Nemde pozitív tény az, hogy két évezred óta misztikusok ezrei az ő lángjától kapták azokat a szenvedélyes izzásokat, amelyek — fényükkel és tisztaságukkal — messze maguk mögött hagynak bármilyen emberi szerelmi lángolást és odaadást? — Az is tény, hogy ha megízlelték ezt a szeretetet, férfiak és nők újabb ezrei állandóan lemondanak minden más örömről és minden más ambícióról, csak arról nem, hogy fáradságos szorgalommal mindinkább neki szenteljék magukat. És végül az is biztos, — erről én kezeskedem —, hogy ha Isten szeretele kialudna a hívek lelkében, hát akkor a rítusoknak, a ranglétráknak és a tantételeknek az a hatalmas épülete, amit az egyház képvisel, azonnal visszahullana óbba a porba, ahonnan vétetett! Fierre Teilhard de Chardin: Le Phénoméne Humain, (magyar ford.) Madrid, 1966. 345—346. Egyházi jelenlétünk az emberek között küldetés és ugyanakkor szeretetből fakadó szükségesség. Ezért egész lélekkel kell hinnünk hivatásunkban. Higgyetek abban, hogy ez lehetséges. Lehetséges, mert Jézus szeretete és köztünk való jelenléte ezt kívánja, és még azt is, hogy tanúsítsuk istensége és országa transzcendentális titkainak valóságát, irgalmas szeretetének testvéri megértését az emberek nyomorúságában ... Életeszményetek tehát sohasem legyen merev, tudjatok — mint Krisztus — nagy szeretettel alkalmazkodni minden helyzethez, minden társadalmi formához, minden időben ... Mert, ha a szeretet nem valósul meg teljesen, akkor nem is létezik. Azok szeretnek, akik tesznek: „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! — és nem teszitek azt, amit mondok”. Tenni pedig csak a jelen, az átélt pillanat valóságában lehet. Az Isten akarata, mivelhogy teremtői és végtelenül hajlékony akarat, nem mutatkozik meg és nem valósul meg másutt, mint a pillanat valóságában. A pillanat értéke azonban örökkévaló. Elkötelezett perceinkkel szolgáljuk a jelent és ezzel a lemondással, ezzel a „pillanatnyi” nagylelkű és önzetlen önfeledtségünkkel igazoljuk az örökkévalóságot! René Voillaume: Au coeur des masses, Paris, 1966. 317. 150
