Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Kicsinyek a templomban
tenciás cselekvések'1 árán tud kiemelkedni. Fel kell használnunk a különféle kegyelmi adományokat, hogy erejükben átalakítsuk önmagunkat és segítsük másoknak is feldolgozni a nehézségeiket. Mindez a lemondásnak azt a módját is magában zárja, hogy a magunk örömkeresése helyett, másoknak segítünk örömet szerezni. Sok oldalról kapcsolódik össze a mai lélekelemzés a keresztény lelki gondozás szerves folyamatával. De talán a legsürgetőbb a helyzet ott, ahol a pszichiáterek a bűntudat elhalásából eredő károsodásról beszélnek. Ma mind kevesebb az emberekben a reális bűnvád, inkább „csődélmény"-ről panaszkodnak. Ez viszont a személyiség számára katasztrofális lehet, mert az emberiesség elvesztését jelentheti. Aki nem tud jó és rossz lenni, annak a jó többé nem az erkölcsi értéket, hanem a minden áron megszerzendő tárgyi javakat jelenti, amellyel önmagát kívülről dagasztja fel. Aki nem veszi észre, hogy a bűn is az élet lényeges velejárója, — olyan, mint a testnek az árnyéka —, az képmutató, ostoba, vagy bigott lesz. Az egészséges bűntudatot így kiszorítja a bizonytalan szorongás, a depresszió, a vegetatív neurózisok sokféle alakja, amelyek viszont további felmentést adnak a lelkiismeretnek. Nincs más kiút: az ember elé kell tárni felelőssége és erkölcsi cselekvése helyes útját. Ma az erkölcsi követelmények szükségszerű átértékelése folyik az Egyházban is. Ez természetesen a „közbenső időkben” élőknek lelkiismereti zavart, kételyt, önfelmentést, vagy cinizmust is okozhat. A gyakorló lelki- pásztor lelki pedagógiáján múlik, hogy keresztény életünk az „átalakítás alatt is zavartalanul működjék” és a kérdező ember mindig konkrét választ kapjon: igen-igen, nem-nem. A nagy szabadságra és a vagylagosságra még mindig csak kevesen érettek. szí KICSINYEK A TEMPLOMBAN Egy nyári vasárnap nagymiséjén kisbaba szendergett kocsijában. A szülők imádkozva figyelték. Félálomban el-elmosolyodott az orgona és a csengő hangjára, de a szentbeszéddel már együtt gagyogott, — mondta a magáét. Voltak, akik lepisszegték, megjegyzést tettek, de azután azokat is lepisszegték, végül még a pap szava is érvényesült. — Majd elszunnyadt, csak a felé áramló tömjénfüstre ocsúdott fel, hadonászott, szaglászta és gyerekhangján talán a triumfalizmus kései maradványára tette meg az első megjegyzéseit.. . mindebből látszott, hogy gyakori templomlátogató lehet... Ez a kis epizód fontos kérdést vet fel. Amikor a templomi hittanítás alkalmával a szülő arra kér segítséget, hogyan is kezdje el gyermekével a vallásos párbeszédet, azonnal kitűnik, mennyivel könnyebb azoknak, akik kezdettől fogva „betervezték" gyermekük keresztény nevelését. Az egészséges fejlődés során megadták a nélkülözhetetlen korai élményaiapokat és a rendszeres oktatás idején már készen várja a gyermek, hogy mi újat, mi szépet tanulhat a „mennyei Atyáról”. Sokszor egészen fiatal szülők is kezdettől fogva magukkal viszik a kicsit a templomba.. Sajnos gyakran le kell küzdeniök a zordon felnőttek, az öregek megjegyzéseit, utasításait. Erre azonban csak egy gyógyszer van, minél többen jöjjenek a fiatalok, akkor a kénveimeskedők is rádöbbenek arra, hogy a templom a jövőé is. Ez a jelenség sajnos csak nálunk jellemző, mert pl. az olaszoknál „a bambinók” és a „bambinák” otthonosan sétálgatnak és csevegnek a templomban, mindenki bíztatja, segíti, felemeli őket, hogy láthassanak, élvezzék a liturgiát. Nekem egy kissé a hideg futott keresztül a hátamon, amikor a firenzei Santa Maria Novellatemplomban a kicsik sorra csókolták azt az üvegkoporsót, amelyben egy meredt szájú, barnára aszott szent teteme feküdt. — Nekik azonban gyermekkori jóbarátjuk volt. Az anya karján ülő kicsinyek alig ébredező érzékelő-érzésvilága öntudatlanul is megtelik a csillogó fény, a csodálatos orgonazene és a tömjénillat titokzatosságával és valami boldog sejtés öröme járja át lelkét. Ez az ismétlődő érzelmi együttes lehet, hogy később feledésbe merül, de a tudat alá süllyedten is egy életen át hatásos maradhat. — Sokszor éreztük már, hogy egy hang, egy illat hatására indokolatlan boldogságérzés fog el bennünket és valami régmúlt élménye után kutatunk. Sokaknál még a felelős döntésbe is belejátszik egy hangulat, egy zenei motívum, egy emberi tekintet: „Ez az ember csak jó lehet, annyira hasonlít apámra". — „Ez a zene olyan, mint kis templomunk orgona hangja volt”. Kifogyhatatlan a viselkedések, a találkozások élményelevenítő hatása, még a hivatás- és párválasztásnál is az ilyen élménymagvak hatásosabbak le135
