Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Kicsinyek a templomban
hetnek a hideg észérveknél, vagy a puszta érdeknél. Amikor a gyermek növekedik, járkál a templomban, csodálkozik és sok mindent felismer. Ebben a korban már megfelelő üres időben is elvinni a templomba, amikor szabadon kérdezhet. Megmutathatjuk az oltárt, a keresztkutat, a gyóntatószéket, elmesélhetjük a keresztét eseményeit. Mindezt járkálva, beszélgetve tegyük, sőt a tárgyakat meg is érintheti, mert ezek a tapasztalatszerzés fontos tényezői. A karácsony ünnepe, a betlehem-látogatásokkal igen alkalmas az ilyen élményszerzés megkezdésére. A gyermek örömmel felismeri a másik templomban is a kis Jézust, Szűz Anyát, — neki a más alakban való ábrázolás nem probléma. — A kis Lacika a Jézus Szíve templom előtt mindig megállt, akárkivel ment, csak odaszólt: „Várjál, beszólok a kis Jézusnak és megnézem, milyen ruha van rajta!" — Ott „várta" ugyanis a prágai kis Jézus szobra, amelyet a liturgia színeibe mindig átöltöztettek. Egy apa így magyarázta: „Én először a művészi szép, korai megízleltetésére vittem be a gyereket a templomba. De rájöttem, hogy az értékes műalkotásnál meg kell vele beszélnem, hogy az mit ábrázol.” — Ha a szép stílust is be akarjuk mutatni, keressünk fel olyan helyeket, mint a budapesti Belvárosi templom, ahol szinte együtt van az egész művészettörténet, csak okosan aprózzuk, adagoljuk a látnivalókat. A templomban hallja meg a gyermek először a hangszerek királyát, az orgonát is. Hallgathat kiváló műveket, felismeri a hegedű, a zenekar hangját és ha kifárad, bármikor kivihetjük, nincs kötve, mint egy hosszú hangversenyen. Még egyet ne felejtsünk. Nem kell a gyermeknek mindent „túlmagyarázni”. Az én keresztanyám nagyon pontosan vette hivatását. Ma is emlékszem, hogy a szent Domonkos templomban hosszasan magyarázta, hogy ez csak egy szobor, ez nem maga a szent Antal, — míg meguntam és azt mondtam: „jó, jó, de azért valahol itt van, mert én mindig szoktam vele beszélgetni!” — Ma már értem, hogy valami „bálványozástól" féltett. De a gyermek jobban, bensőbben és természetesebben éli meg hitét, mint a felnőttek. — Amikor este a szerzeteskórus latin Salve Regina-járó! ki akart vinni — mondván, ezt te úgysem érted, — nem hagytam magam. Ma is könnyezve hallgatom dallamát és mindig is úgy képzeltem el halálomat, hogy majd ezt éneklik körülöttem és nevemben — lehet, hogy csak az angyalok kórusa: „ödvözlégy Királynő, Irgalmasság szent Anyja ...!” M. A Szentlélek litániája Pál apostol szerint Szentlélek, Te az Atya ajándéka vagy, Szentlélek, Te kutatod az istenség mélységeit, Szentlélek, Te kiárasztod szívünkbe az Isten szeretetét, Szentlélek, Te az Atya Lelke vagy, — és ugyanakkor a Fiú Lelke, aki azt kiáltod szívünkben: Abba — kedves atya! Szentlélek csak Te tanúsíthatod, hogy mi isten gyermekei vagyunk, Szentlélek, Te egy vagy, amint egy a reménység! Szentlélek, Te tanítasz minket imádkozni! Szentlélek, a Te közbenjárásod megfelel az Isten terveinek. Szentlélek, csak a Te erőddel hirdethetjük, hogy Jézus Krisztus az Úr! Szentlélek, mi akár görögök, akár zsidók, akármi más nép vagyunk, Benned egy testté leszünk I Szentlélek, mindnyájan Veled vagyunk „átitatva”, Szentlélek, Benned van a gyökere minden kegyelemnek, Nagy Szellem, Te teszel bennünket „belső emberekké", prófétai Lélek, kinek élő tüzét befogadjuk, Te az öröm Lelke, a béke Lelke! Szentlélek, Benned reméljük üdvösségünket, Te a Feltámadott Lelke vagy, Te lógsz minket is feltámasztani! Jean Francois Six 136
