Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Dul Géza - Varga Lajos: Bűnbánati liturgia gyermekeknek
Azután a Szentírásból felolvassuk a gyermekeknek az emmauszi tanítványok történetét, és ezt hangsúlyozzuk belőle: „Uram, maradj velünk!” A történetet esetleg néhány gyermek pantomim formájában eljátszhatja. Először a tanácstalanság legyen szembeötlő, majd pedig a remény, és a biztonság, hogy Jézus velünk van. Ezután ünnepélyesen ismét meggyújtják a húsvéti gyertyát. 8) Pap: Újra világít a húsvéti gyertya. Mert Jézus halálával nem fejezte be életét. Jézus föltámadt. Jézus él. Minden emberre fényt áraszt. Ő mondja ezt is: Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Tegyetek jót másokkal és bocsássatok meg mindenkinek, aki nektek rosszat tett. Akkor Isten nektek is megbocsát, hiszen ő mindig szeret minket. Ezért Jézus nevében mondhatom nektek: A mindenható Isten irgalmas lesz hozzátok, megbocsátja bűneiteket és elvezet az örök életre. — Mind: Amen. Pap: Bűneitek elengedését és feláldozását adja meg nektek a mindenható és irgalmas Isten. — Mind: Amen. 9) A hat gyermek, az itt következő szövegrészekből sorban, egymás után elmond egyet-egyet. Utána ismét meggyújtja gyertyáját. Első gyermek: Jézus él. Ö a világ világossága. Milyen szép, hogy vannak olyan emberek, akik meghallják az Ür Jézus hívó szavát, és fényt gyújtanak maguk körül. (A gyermek a húsvéti gyertyáról meggyújtja saját gyertyáját.) Mikor az égő gyertyával a helyére ment, ezt mondják a gyermekek: — Mind: Segíts, Urunk, hogy fényt gyújtsunk mindenütt, ahol csak járunk. A következő mondatokból két-két gyermek (vagy csak egy) egyszerű mozdulatokkal megjeleníti a következő mozzanatokat: nehéz terhet visznek, egy családban segítenek, vak embernek fölolvasnak, sebeket kötöznek ... Hatodik gyermek: Sokan észreveszik, hogy embertársuk segítségre szorul. Rögtön ott teremnek, hogy nehéz terhét átvegyék és segítsenek neki. Ők is fényt gyújtanak mások számára. ( gyertyáját a húsvéti gyertyáról meggyújtja.) — Mind: Segíts, Urunk, hogy fényt gyújtsunk mindenütt, ahol csak járunk. Második gyermek: Néhányon szívesen segítenek olyan édesanyáknak, akiknek sok kis gyermekük van. Ők is világosságot gyújtanak mások számára. (A gyertyáját meggyújtja.) — Mind: Segíts, Urunk, hogy fényt gyújtsunk mindenütt, ahol csak járunk. Ötödik gyermek: Vannak emberek, akik minden héten elmennek egy vak bácsihoz és az újságból felolvasnak neki. így ennek a bácsinak is van társasága és tudja, hogy mi történik körülötte. Ezek a felolvasók is fényt hoznak a világba. (A gyermek meggyújtja gyertyáját.) — Mind: Segíts, Urunk, hogy fényt gyújtsunk mindenütt, ahol csak járunk. Harmadik gyermek: Sokan a kórházakban segítenek, a sebeket bekötözik, igyekszenek a fájdalmat enyhíteni és vigasztalják szenvedő embertársaikat. Ők így árasztják a világosságot másoknak. (A gyermek meggyújtja gyertyáját.) — Mind: Segíts, Urunk, hogy fényt gyújtsunk mindenütt, ahol csak járunk. Negyedik gyermek: Miután a gyertyáját meggyújtotta, így szól: így akarunk a betegeknek és az öregeknek örömet szerezni, hogy nekik is fényt vigyünk. Pap: Gyerekek! Jézus azt szeretné, hogy az ő fénye sugározzék a világban. Ebben mi is segíthetünk. Ezt fogjuk most egymásnak bemutatni. Ennek jeléül vegyük a gyertyáinkat és gyújtsuk meg a húsvéti gyertyáról, Jézus fényéből. A gyermekek kijönnek a padokból. Any- nyi hatos vagy tizenkettes félkört alkotnak, amennyi szükséges. Most a hat gyermek az égő gyertyával odalép a másik csoporthoz és mindegyik gyermeknek meggyújtja a gyertyáját. Esetleg ezt is mondhatják: Azt akarjuk, hogy a mi világosságunk mindenhová kiáradjon. — Amikor mindegyik gyermeknek ég a gyertyája, a pap így szól: Pap: Kedves Gyerekek! Jézus a fény minden ember számára. Ő megsegít minket és ad nekünk a saját fényességéből. De azt is akarja, hogy mi ezzel kimenjünk az utcára, az iskolába és mindenekelőtt a saját otthonunkba, hogy mindenhová fényt vigyünk, ahol csak járunk. Akkor lesz igazán boldog a húsvéti ünnep nekünk és másoknak is. Dúl Géza — Varga Lajos Ha mindnyájunk élete a fény és a világosság példája lenne, akkor nem kellene még külön hirdetni és tanítani. Ha tetteink beszélnének, feleslegessé válnának szavaink. XXIII. János pápa T-32
