Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Dul Géza - Varga Lajos: Bűnbánati liturgia gyermekeknek
juk a földíszített keresztet, jobboldalra pedig az égő húsvéti gyertyát. A kettő között helyet kell hagyni a pap és hat gyermek számára. A gyermekeknek kiosztjuk feladataikat. Azok a gyermekek, akiknek nem jut szerep, az első padokban foglalnak helyet. Mindegyikük a kezében tart egy gyertyát. A gyertyákat betegek részére húsvéti ajándéknak szánhatjuk. Az ünnepség végén a gyerekek gyümölcsöt és egyéb húsvéti apróságokat hoznak ki a betegek részére. At. ünnepség menete A pap, aki a bűnbánati liturgiát vezeti, hat gyermekkel együtt kijön a sekrestyéből. Az égő húsvéti gyertyáról meggyújtják gyertyáikat és félkörben fölállnak. A pap középen áll. 1) A pap megnyitó szavai: összegyűltünk itt a keresztnél és a húsvéti gyertya fényénél, mert Jézushoz tartozunk. Húsvét előtt negyven napon át, de mindenek előtt nagypénteken arra gondolunk, hogy Jézus sokat szenvedett. Erről fogunk most énekelni. — Ének. 2) Egy felnőtt felolvassa a Szentírásból Jézus halálának rövid történetét addig a részig, hogy minden elsötétült. A felolvasás végeztével eloltja a húsvéti gyertyát. Rövid csönd következik. 3) Pap: Sötét volt. Nem napfogyatkozás miatt, hanem azért, mert megölték Jézust, aki olyan jó volt mindenkihez. Jézus gyilkosai rosszat tettek. És ez rossz volt minden ember számára. Ha egy jó embert megölnek, mindig nagy sötétség támad körülöttünk. 4) A gyermekek, akik égő gyertyával állnak a pap mellett, most sorban, egymás után elmondanak egyet-egyet a következő szövegből. Nyugodtan, értelmesen beszélnek; szinte megszólítják a hallgatóságot. Első gyermek: Két nemzet él egymás mellett. Békében kellene élniük, mégis háborúznak. Ezzel ők rosszat tesznek, és ez rossz az egész világ számára is. A földön kevesebb a fény. (A gyermek eloltja a gyertyáját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétséget magunk körül. Hatodik gyermek (aki legkülső a másik oldalon): Ti is tudjátok, hogy néhány ország nagyon gazdag. Sok ennivalót termelnek. Minden jóval ellátják az embereket. Ugye, mi is szoktunk adni a másiknak uzsonnánkból és segítünk társainkon? így kellene tenni az országoknak is egymással. Ha a sok ennivalóból nem adnak az éhezőknek, rosz- szat tesznek. És ez rossz mindenkinek. így alszik ki a fény a világban. (A gyermek eloltja gyertyáját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétséget magunk körül. Második gyermek: Egy öreg bácsi lakik kis házában. Nagyon jól érzi magát otthon. Akkor néhány durva fiatalember tör be hozzá. összezúznak mindent, ami a szobában van: a bútorokat, az edényeket, a képeket, így minden tönkrement a házban. Ugye, ezek a fiatalemberek rosszat tettek? Ez rossz az öreg bácsinak is. Megint kevesebb fény lett a világban. (A gyermek eloltja gyertyáját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétséget magunk körül. ötödik gyermek: Két család veszekszik, ki nem állhatják egymást. Újra és újra kezdik a veszekedést. Mindegyik csak a másikat tartja hibásnak. Ez rossz mindkét családnak és rossz a barátaiknak is. A fény egyre kevesebb lesz a világban. (A gyermek eloltja gyertyáját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétséget magunk körül. Harmadik gyermek: Egy ember szomorúságot okoz feleségének. Mindent újra jóvá- tehetne, de nem teszi. Ez az ember rosszat tesz és ez rossz a feleségének is. Ismét kevesebb fény lesz a világban. (A gyermek eloltja gyertyáját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétséget magunk körül. Negyedik gyermek: Sok ember azon fáradozik, hogy másoknak örömet szerezzen. De kevesen gondolnak arra, hogy ezt meg is köszönjék. Ezt rosszul, nagyon rosszul teszik. Ez rossz mindnyájunk számára is. Ismét kevesebb lesz a fény a világban. (A gyermek eloltja gyertyáját.) — Mind: Bocsásd meg, Urunk, hogy magunk hozzuk létre a sötétséget magunk körül. 5) Pap: Gyerekek! A gyertyák kialudtak. Így lesz egészen sötét körülöttünk. Az ember nagyon nyomorultnak érzi magát a sötétben. És még nyomorultabbnak, ha tudja, hogy a sötét miatt önmaga is hibás. Ez fáj neki. Mégis soha sincs teljesen sötét a világban. Mert Jézus örömhíre a sötétségen át is eljut valamennyi emberhez. A bűnbocsánat, amit annyira óhajtunk, mindig lehetséges. — Ének. 6) Pap: Gyerekek! Valljuk meg őszintén bűneinket, mert bizony gyakran rosszat tettünk. — Bűnvallomás, mint ahogy az Egyházban szokás: Gyónom a mindenható Istennek ... 7) Egy felnőtt: Ki vált meg bennünket? Ki vezet ki minket a sötétségből? Ki lesz újra a világ világossága? Ki fog bennünket segíteni, hogy fényt árasszunk magunkból a világban? 131
